„Matematikai bizonyítás” változatai közötti eltérés

Egy állítás melletti érvelés elfogadott menetét és az alkalmazható technikákat a [[Szókratész]] korabeli görög filozófusok alakították ki. A matematikai állítások melletti érvelés mai napig elfogadott formáit [[Arisztotelész]] [[Organon (Arisztotelész)|Organonjában]]jában és [[Eukleidész]] ''Elemek'' című művében, illetve néhol [[Platón]] műveiben találhatjuk meg elsőként. Ezekben a művekben elvi, a logikai érvelésben elkövetett hibát nem találhatunk, annál inkább találunk azonban hézagokat, hiányzó láncszemeket a bizonyításokban. A XIX. század nagy matematikusai és logikusai ([[Cauchy]], [[Weierstrass]], [[Abel]], [[Bernard Bolzano|Bolzano]], [[Gottlob Frege|Frege]]) mutattak rá arra, hogy nem elegendő a bizonyítást hihetőnek, elfogadhatónak ítélni, alaposan elemzés alá kell vetni a bizonyítás lépéseit magukat is. Ekkor alakult ki a ''szigorú bizonyításelemzés'' eljárása, mely a matematika tudománymetodológiájának legjellegzetesebb sajátossága.