„Szentté avatás” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Pápa –> pápa (egyházfő))
A '''boldoggá avatás''' ''(beatificatio)'' és a '''szentté avatás''' ''(canonisatio)'' egyházjogi fogalmak a [[Római katolikus egyház|római katolikus egyházban]]: annak az ünnepélyes kijelentése, hogy az elhunytat Isten felvette a szentek, illetve boldogok seregébe, az elhunyt „Isten színe látására jutott”. A ''boldoggá avatás'' megelőzi a szentté avatást. A boldoggá avatottat az egyház már hivatalosan felveszi a szentek jegyzékébe, de a hívek a boldoggá avatott személy [[Ereklye|ereklyéit]] nem tehetik ki nyilvános tiszteletre, és templomot sem szentelhetnek a tiszteletére.
 
A boldoggá avatásnak csak területileg korlátozott hatálya van: egy bizonyos régióban, közösségben engedélyezi a boldoggá avatott tiszteletét. Ez a közösség lehet egy részegyház (például [[egyházmegye]]), egy adott országban élő közösség vagy például egy [[szerzetesrend]]. A ''szentté avatás'' - szemben a boldoggá avatással - az egész egyház számára kötelező jelleggel előírja egy boldogként tisztelt személy [[Liturgia|liturgikus]] tiszteletét. Másként fogalmazva: a boldoggáavatás során az Egyház ''megengedi'' az illető tiszteletét egy adott közösség számára, a szentté avatás során pedig az Egyház ''hivatalosan tisztelni'' kezdi az illetőt.
 
A boldoggá, illetve szentté avatás [[teológia|teológiai]] tartalma azonos: annak kinyilvánítása, hogy az adott személy hősies fokon gyakorolta a keresztény [[erény|erényeket]], vagy pedig életét áldozva tett tanúságot a Krisztusba vetett hite mellett ([[vértanú|mártírium]]).
60

szerkesztés