„Siegfried Lenz” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ZéroBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ja:ジークフリート・レンツ
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Elbeszélés –> Elbeszélés (műfaj)
4. sor:
Az [[érettségi vizsga|érettségi]] után 1943-ban haditengerészethez hívták be. Röviddel a [[Második világháború|háború]] vége előtt [[Dánia|Dániában]] dezertált és rövid időre brit hadifogságba került. Egyetemi tanulmányait még 1945-ben elkezdte [[Hamburg]]ban, [[Filozófia|filozófiát]], [[Angol irodalom|angolt]] és [[germanisztika|germanisztikát]] tanult. Az egyetemet 1948-ban félbeszakította és beállt újságírónak a ''[[Die Welt]]'' című [[napilap]]hoz, ahol már 1950-ben szerkesztőként dolgozott. 1951 óta elsősorban regényírással foglalkozik és azóta is Hamburgban él, ill. a dán [[Als sziget]]en. 1952-ben csatlakozott az ún. "Gruppe 47" irodalmi körhöz, később [[Günter Grass]]hoz hasonlóan aktívan támogatta [[Willy Brandt]] és az [[SPD]] (Német Szociáldemokrata Párt) politikáját. Számos díjjal kitüntették, többek között 1988-ban a ''Német Könyvkereskedők Békedíjával'', mind Németországban, mind külföldön az egyik legismertebb német író.
 
Lenz elsősorban [[próza]]író, de [[regény]]ei és [[elbeszélésElbeszélés (műfaj)|elbeszélései]]ei mellett számos [[hangjáték]]ot és [[dráma|drámát]] is szerzett. A ''Zeit der Schuldlosen (A bűntelenek ideje)'' az 50-es és 60-as évek németországi irodalmára jellemző [[egzisztencializmus|egzisztencialista]], a német bűn/bűnösség-problematikájával foglalkozó regények mintapéldánya.
 
Gyermekkorának kelet-porosz világába vezetnek korai elbeszélései, az egyik legismertebb ''So zärtlich war Suleyken (Oly gyengéd volt Suleyken)''. ''A Deutschstunde (Németóra)'' című művével egy csapásra ismertté vált. A regény részben a múlt irodalmi feldolgozása, másrészt kritikus szemmel néz a [[II. világháború|világháború]] utáni Németországra. Az elbeszélő visszaemlékezései az egész német társadalom emlékei egyben. A regénybeli apa rendőrként még régi barátjával szemben is érvényre szeretné juttatni a rá kirótt hivatásűzési tilalmat (A festő jellemzése [[Emil Nolde|Emil Noldéra]] emlékeztet). Kritikus visszatekintés, a jelen vizsgálata, elemzése jellemző ''Heimatmuseum'' és ''Exerzierplatz'' című regényére is, míg későbbi műveiben mint pl. ''Die Klangprobe'' vagy ''Die Auflehnung'' inkább általános emberi témák felé fordult. Évtizedes sikerének egyik kulcsa, hogy írásaiban nem kísérletezik formai újításokkal. Hagyományos [[realizmus (művészet)|realista]] elbeszélő, aki olvasóit morális problémákkal konfrontálja.