„Johannes Robert Becher” változatai közötti eltérés

[[München]]ben született magas rangú közhivatalnoki családban (apja főügyész volt), s már egyetemista korában verseket írt. Családjával szakított, már [[1918]]-ban megtalálta a kapcsolatot a [[Spartacus Szövetség]]gel, majd belépett a német [[kommunizmus|kommunista]] pártba. [[1928]]-tól a [[Proletár]]forradalmi Szövetség egyik alapító tagjaként a szervezet folyóiratának, a Linkskurvénak a kiadója volt. Első baloldali szellemű írásai<ref>''Hulla a trónon'' verses kötete és ''Az egyedül igazságos háború'' c. regénye.</ref> miatt hazaárulás vádjával perbefogták az [[1920-as évek]] közepén, a nagy nemzetközi tiltakozás hatása alatt azonban a vádat ejtették. [[1933]]-ban, a [[nemzeti szocializmus]] hatalomra jutása után Becher feketelistára került, törvényen kívüli lett, menekülnie kellett, [[Ausztria|Ausztrián]], [[Svájc]]on, [[Csehszlovákia|Csehszlovákián]] és [[Franciaország]]on keresztül a [[Szovjetunió]]ba [[emigráció (tevékenység)|emigrált]]. [[Moszkva|Moszkvában]] az ''Internationale Literatur-Deutsche Blätter'' című antifasiszta folyóiratot szerkesztette. [[1945]]-ben visszatért hazájába és a kulturális élet szervezőjeként lépett fel. [[1953]]-[[1956]]-ig a Német Művészeti Akadémia vezetője volt, [[1954]]-től az [[NDK]] kultuszminisztere. Berlinben halt meg 1958-ban.

Az [[1933]]-tól [[1945]]-ig való kényszerű távollét a szülőföldtől szorossá és bensőségessé tette Becher viszonyát nemzetéhez. [[Emigráció (tevékenység)|Emigrációjában]]jában a honvágy és a hűség érzései a súlyos megpróbáltatással küzdő hazához mondatják tollba költeményeit. Ezek a versek: