„Kerényi Frigyes” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Eperjes –> Eperjes (Szlovákia) |
||
3. sor:
==Életpályája==
Christmann János [[bártfa]]i születésű vaskereskedő (ki később Eperjes város kültanácsának tagja s az ágostai evangélikus egyház gondnoka volt) és Spannagel Teréz (művelt nő, ki maga is irogatott német költeményeket) fia. Atyja 1828 szeptemberében és anyja kevéssel azután elhalálozván, bátyjával, Samuval együtt [[Krajzell András]] kollégiumi tanár, majd [[Lehotzky Jenő]] ügyvéd gondnoksága alá került; az eperjesi ágostai evangélikus kollégiumban végezte tanulmányait kitűnő eredménnyel, hol a [[magyar nyelv]]et is elsajátította (12 éves koráig csak németül beszélt). A kollégiumi «magyar társaság» a nagy hatással volt reá. Itt ismerkedett meg Sárosy Gyulával, [[Lisznyay Kálmán]]nal, [[Hunfalvy János]]sal és a két Vahottal. A tudomány és művészet iránt már korán lelkesült; szüntelen tanult, búvárkodott az ó- és újvilág remekei között, mit nagy nyelvismerete bőven elősegített. Német költeményt sokat írt, de egyet sem adott ki. Költőink között ritka klasszikai műveltséggel, esztétikai tanulmánnyal és finom ízléssel bírt. Fiatalon bekapcsolódott a [[reformkor]] politikai és kulturális életébe. Az almanachköltészet művelője és a reformeszmék szószólója volt. Christmann családi nevét [[1842]]. [[szeptember 29]]-én változtatta Kerényire. Ekkor [[Pest]]en tartózkodott, hol köz- és váltóügyvédi oklevelet szerzett, de soha hasznát nem vette. Már korán, még az [[Athenaeum (folyóirat)|Athenaeum]] első éveiben, felbuzdulva a kor mozgalmai által, Vidor Emil álnév alatt egyike volt a haza kedvelt dalnokainak; ekkor ismerkedett meg Tompával, Petőfivel, [[Kazinczy Gábor]]ral és [[Pákh Albert]]tel. [[Sáros vármegye]] hazafias politikusai közül [[Ujházy László]]nak, a későbbi főispánnak volt kedves embere. [[Tompa Mihály]] és [[Petőfi Sándor]] [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjesen]]
Eperjesi szülőházán 1879-ben leplezték le a márvány emléktáblát.
|