„Őszinteség” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Etikett –> Etikett (nemzeti sajátosságok)
a (r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ru:Честность)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Etikett –> Etikett (nemzeti sajátosságok))
[[Konfuciusz]] az őszinteség több szintjét azonosította; ezek alapvető szerepet játszanak az [[erkölcs]]ről alkotott elgondolásaiban:
 
Az őszinteség legsekélyebb formáját nála a ''Li'' fogalma testesíti meg: ide tartoznak mindazok a cselekedetek, amelyeket az ember az ideális társadalom kialakítása érdekében tesz, megcélozva ezzel egyben saját egyéni érdekeinek kielégítését is rövid (ami rossz), vagy hosszú távon (ami jó). Ha azonban hajlandó elismerni, hogy tettével azonnali kielégülést keres, az valamelyest jobbá teheti az egyébként rossz tettet – és ugyanígy ronthat egy jó tetten is a hosszú távú célok elrejtése. Itt tehát az alapelv az, hogy az "úriember" mindig arra törekszik, hogy érzéseit az arcán is őszintén kimutassa. Ezzel ugyanis elősegíti azt, hogy mindenki tisztában lehessen mindenkivel, és így közösen, a lehető legkönnyebben megegyezhessenek arról, hogyan és miként is érhetnék el hosszú távon azt, hogy mindenkinek egyaránt jó legyen. Jól látható tehát az összefüggés az [[időhorizont]], az [[Etikett (nemzeti sajátosságok)|etikett]] és az önmagunkról kialakított kép (ide értve azt is, amikor önmagunkkal szembesülünk, akár a tükörben is) között. Ez elősegíti az önmagunkkal szembeni őszinteséget, és gondoskodik arról is, hogy nyugodt, kiszámítható és tisztességes legyen minden olyan ügylet, mint amilyen például az [[üzlet]] is. Ezen elgondolás szerint az ember egyszerűen azért őszinte, mert saját egyéni érdeke is azt kívánja, hogy őszinte legyen.
 
A ''Li'' fogalmánál már mélyebb a ''Yi'', amit nevezhetünk becsületességnek is. Eszerint az ember már nem önérdekből őszinte, hanem tisztességből és erkölcsiségből, a kölcsönösség elve szerint. Itt is központi szereppel bír az [[idő]], de ezúttal [[időtartam]]ként: mivel életed első három évében a szüleid minden tekintetben elláttak és felneveltek, ezért haláluk után magad is három évig gyászolod őket. Ezen a szinten az ember egyéni [[kötelesség]]eit és [[kötelezettség]]eit illetően őszinte. Aki igazán és mélységesen őszinte, az akkor is úgy viszonyul az őseihez, mintha azok élnének és akkor sem tesz semmi olyat, amivel szégyenbe hozná őket, ha senki nincs a közelében, aki erre kötelezné, vagy aki előtt ügyelnie kéne erre. Ez az elv már része volt az [[elődimádat]]ot is magában foglaló [[erkölcsi kódex]]nek, de Konfuciusz szigorította meg.
117 228

szerkesztés