„Jajoi-kor” változatai közötti eltérés

[[Fájl:DotakuBronzeBellLateYayoi3rdCenturyCE.jpg|bélyegkép|150px|jobbra|''Dótaku'' az i. sz. 3. századból]]

A '''Jajoi-kor''' (弥生時代, Jajoi dzsidai, [[Hepburn-átírás]]sal: Yayoi jidai) a [[Újkőkorszak|csiszoltkő-korszak]] ([[Dzsómon-kor]]) utáni prehistorikus kor [[Japán történelme|Japán történelmében]] kb. [[i. e. 300]]-tól i. sz. [[300]]-ig. Tokió egyik városrészéről nevezték el, ahol az első leletek előkerültek. Öntözéses [[rizs]]termesztés, [[bronz]]- és [[vas]]eszközök és -fegyverek, üveg- és [[jáde]]ékszerek, másodlagos temetkezés (a kiásott csontokat vörösre festve korsókba helyezték), illetve urnatemetkezés, továbbra is zsúpfedelű veremházak, praktikusabb, de a Dzsómon-korinál dísztelenebb agyagedények, rituális bronztükrök és ''dótaku''k jellemzik, utóbbiak a japán régészeti leletek legnevezetesebbikei közé tartoznak: 10–130 cm magas rituális bronzcsengők, illetve -harangok, amelyekből több mint 400 került elő országszerte, öntött mintáik embereket, állatokat, vadászjeleneteket, rizsfeldolgozást ábrázolnak. [[Kjúsú]] szigetén keresztül már ekkor koreai ([[kína]]i) hatások érkeztek, s a korabeli kínai dinasztiakrónikák több „országot” (''kuni'') emlegetnek, melyeknek nagy része fölött a [[Jamatai]]nak nevezett uralkodik.