„Geregye Pál” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a láthatóan redundáns szövegek első lépésben alfejezetekbe gyűjtése, mai magyarra fordítása, még folyik |
további rendezgetés |
||
4. sor:
[[Kép:Cetatea Adorjan Salard.jpg|thumb|230px|right|[[Adorján vára]]]]
'''Geregye nembeli Pál''' (†1271 előtt)
== Élete ==
Apja
Pál vitézi pályafutását [[Dalmácia|Dalmáciában]] kezdte, még [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] trónra kerülése előtt. [[1229]]-ben a trónörökös, a későbbi [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] király mellett Galíciában harcolt, részt vett az orosz (halicsi) hadjáratokban. [[1230]]-ban az osztrákok ellen harcolt és az osztrákok által elfoglalt [[Borostyánkő (Ausztria)|Borostyánkő várát]] visszavette. [[1236]]-ban IV. Béla trónra kerülése után kapta a királytól a [[Bihar vármegye|bihar megyei]] Kis-Jenőt, amelyhez akkor még [[Szakadát]] község is hozzátartozott. [[1238]]-ban már [[Fejér vármegye|Fejér megye]] ispánja és [[Vas vármegye|Vas megyében]] a királyi földek visszavételére kiküldött bíró volt. Határszéli várakat foglalt vissza királyának a németektől.
Ő vagy fiainak egyike építtette az akkor [[Kraszna vármegye|Kraszna megyéhez]] tartozó [[Alsóvalkó|Valkó várat]] is.▼
[[1241]]-ben, a [[Tatárjárás]]kor a [[Duna]] vonalát védelmezte, a lakosság menekülését segítve. A tatárjárás után a [[Tiszántúl]]on és [[Erdély]]ben az ország újraszervezését segítette. A tatár sereg kivonultával a Tisza keleti mellékére és Erdélybe sietett, s itt megfékezte, illetőleg kiirtotta az elszaporodott rablókat, a kipusztult helyekre új lakókat telepített, sóbányákat nyittatott, műveltetett, és így nagy része volt e terület újjáépítő munkájában.
Écs fia Pál országbíró öröklött birtokai [[Vas vármegye|Vas megyében]] a [[Sár-folyó]] mellett a mai [[Zalaegerszeg]] környékére eső [[Egervár]], [[Fancsika]], Középfalu, [[Gyékényses]], Pincze és [[Pozva]] voltak, majd [[1249]]-től apjától Écstől öröklött [[Berettyó]] melletti birtokain kívül övé lett a [[Nagyvárad]] közelében fekvő [[Hájó]] (Jévjó), és [[Zaránd]] (Zaram), valamint a [[Fekete-Körös]] mellett fekvő Borok föld, valamint az ekkor még Bihar vármegyéhez tartozó [[Bánffyhunyad]] vidékén [[Alsófüld|Füld]], [[Bikal]] és [[Váralmás]], valamint [[Kraszna vármegye|Kraszna vármegyében]] [[Zovány]], Nagyfalu, és [[Felsővalkó|Valkó]] egymás mellett fekvő községek, illetve uradalmak, [[Szolnok vármegye|Szolnok megyében]] pedig [[Kaszavár]], Szamos és Szolnok (Zálnok?) földek. ▼
[[1246]]-ban harcolt [[II. Frigyes osztrák herceg]] ellen is, osztrák fogságba jutott, melyből magát és 7 más magyar társát 1000 ezüstmárkáért váltotta ki.▼
Az adorjáni uradalom alapjait I. Écs fia, Pál országbíró vetette meg, aki már 1236-ban több birtokot nyert a királytól a vidéken. Ez időben kapta meg az adorjáni birtokot is, és feltehetően ő építtette fel a tatárjárás után, 1242 – 1276 között [[Adorján vára|Adorján várát]]. ▼
IV. Béla hálás volt hű és vitéz segítségéért. A nagy pusztulás után gazdátlanul maradt földekből Bihar megyében és a Szamos környékén hatalmas birtokokkal ajándékozta meg. ▼
[[1255]]-ben rokonával, I. Geregye fia Barnabással elcserélte annak [[Berettyó]] mentei [[Bihar vármegye|Bihar megyei]] [[Micske]], [[Poklostelek]] (Vámos-), [[Vámosláz|Láz]], Sáncz és Dénes birtokaiért az ő [[Zalaegerszeg]] közelében fekvő [[Fancsika]] (Nagyfaludi puszta) , Középfalu, [[Gyékényes]], Pincze és Pozva (Pazuba) falvakba eső részeit.▼
[[1248]]-tól országbíró lett, s ezzel együtt a '''zalai ispánságot''' kapta, mely méltóságot [[1251]]-ig viselte. Pál országbíró nevét [[1258]]-ban említették utoljára, amikor békéltető volt a [[Telegdy család]] és Solymos ura János fia Miklós közt a Bihar megyei [[Vársonkolyos]] környékére eső erdőkért folyt perben. [[1271]]-ben már halott volt.▼
== Birtokai ==▼
Apja [[Geregye nembeli Écs]] (''Ecce comes'') volt, a [[Berettyó]] bal partján fekvő [[Micske]] (Mikcse), [[Poklostelek]] (Vámos), Sáncz: mely ma Micske mellett fekvő puszta, valamint Láz és az ismeretlen helyen fekvő Dénes nevű települések birtokosa.
▲Écs fia Pál országbíró öröklött birtokai [[Vas vármegye|Vas megyében]] a [[Sár-folyó]] mellett a mai [[Zalaegerszeg]] környékére eső [[Egervár]], [[Fancsika]], Középfalu, [[Gyékényses]], Pincze és [[Pozva]] voltak, majd [[1249]]-től apjától Écstől öröklött [[Berettyó]] melletti birtokain kívül övé lett a [[Nagyvárad]] közelében fekvő [[Hájó]] (Jévjó), és [[Zaránd]] (Zaram), valamint a [[Fekete-Körös]] mellett fekvő Borok föld, valamint az ekkor még Bihar vármegyéhez tartozó [[Bánffyhunyad]] vidékén [[Alsófüld|Füld]], [[Bikal]] és [[Váralmás]], valamint [[Kraszna vármegye|Kraszna vármegyében]] [[Zovány]], Nagyfalu, és [[Felsővalkó|Valkó]] egymás mellett fekvő községek, illetve uradalmak, [[Szolnok vármegye|Szolnok megyében]] pedig [[Kaszavár]], Szamos és Szolnok (Zálnok?) földek.
Ő építtette az [[Élesd]]től mintegy 2 km-re, északra a [[Réz-hegység]] egyik, közel 500 méteres magaslatán [[Sólyomkővár|Sólyomkő várát]]. Tulajdonába került az egész Réz-hegység annak bihari, szilágysági és erdélyi lejtőjével együtt. Sólyomkő várának romjai az Élesdtől északra fekvő [[Sólyomkőpestes]] (Pestis) falu határában, a Sólyomkő-patak felett emelkedő sziklabércen állnak. Sólyomkő-várát [[1711]] után rombolták le, miután a [[Szatmári béke]] kimondta a vár megsemmisítését.▼
A [[Vas vármegye]]i eredetű Geregye nemzetségből származó Pál országbíró, IV. Béla hű embere, katonai érdemeiért [[Bihar vármegye]]i birtokokat kapott. Az ő nevéhez fűződik Sólyomkő várának építése
▲[[1246]]-ban harcolt [[II. Frigyes osztrák herceg]] ellen is, osztrák fogságba jutott, melyből magát és 7 más magyar társát 1000 ezüstmárkáért váltotta ki.
▲Ő vagy fiainak egyike építtette az akkor [[Kraszna vármegye|Kraszna megyéhez]] tartozó [[Alsóvalkó|Valkó várat]] is.
▲IV. Béla hálás volt hű és vitéz segítségéért. A nagy pusztulás után gazdátlanul maradt földekből Bihar megyében és a Szamos környékén hatalmas birtokokkal ajándékozta meg.
▲Az adorjáni uradalom alapjait I. Écs fia, Pál országbíró vetette meg, aki már 1236-ban több birtokot nyert a királytól a vidéken. Ez időben kapta meg az adorjáni birtokot is, és feltehetően ő építtette fel a tatárjárás után, 1242 – 1276 között [[Adorján vára|Adorján várát]].
▲[[1255]]-ben rokonával, I. Geregye fia Barnabással elcserélte annak [[Berettyó]] mentei [[Bihar vármegye|Bihar megyei]] [[Micske]], [[Poklostelek]] (Vámos-), [[Vámosláz|Láz]], Sáncz és Dénes birtokaiért az ő [[Zalaegerszeg]] közelében fekvő [[Fancsika]] (Nagyfaludi puszta) , Középfalu, [[Gyékényes]], Pincze és Pozva (Pazuba) falvakba eső részeit.
▲Pál országbíró nevét [[1258]]-ban említették utoljára, amikor békéltető volt a [[Telegdy család]] és Solymos ura János fia Miklós közt a Bihar megyei [[Vársonkolyos]] környékére eső erdőkért folyt perben.
▲== Birtokai ==
▲Ő építtette az [[Élesd]]től mintegy 2 km-re, északra a [[Réz-hegység]] egyik, közel 500 méteres magaslatán [[Sólyomkővár|Sólyomkő várát]]. Tulajdonába került az egész Réz-hegység annak bihari, szilágysági és erdélyi lejtőjével együtt. Sólyomkő várának romjai az Élesdtől északra fekvő [[Sólyomkőpestes]] (Pestis) falu határában, a Sólyomkő-patak felett emelkedő sziklabércen állnak. Sólyomkő-várát [[1711]] után rombolták le, miután a [[Szatmári béke]] kimondta a vár megsemmisítését.
▲A [[Vas vármegye]]i eredetű Geregye nemzetségből származó Pál országbíró, IV. Béla hű embere, katonai érdemeiért [[Bihar vármegye]]i birtokokat kapott. Az ő nevéhez fűződik Sólyomkő várának építése 1250–60 körül. A vár neve magyar eredetű, a [[sólyom]] madárnév és a hegyi várakra utaló kő főnév összetételéből keletkezett.Sólyomkővár megépítése után, ezzel a központtal hatalmas uradalmat hozott létre. Ennek erőforrásait a Berettyó és a Sebes-Körös völgyében fekvő magyar falvak alkották. Az erdős hegyvidék ekkor még lakatlan volt.
== Családja ==
| |||