„Nijmegeni béke” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
/*távolabbi következm. |
|||
47. sor:
Az észak-európai hadszíntéren egy ideig még tovább folyt a [[svéd–brandenburgi háború]]. 1678–79 telén [[Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem|Frigyes Vilmos választófejedelem]] egész országából kiszorította a betört svéd csapatokat. A [[Münsteri Püspökség]] csapatai [[Dánia]] szövetségében hadba léptek Svédország ellen. De Svédország hatalmas szövetségese, XIV. Lajos nyomására Frigyes Vilmost elhagyták szövetségesei, Hollandia és Ausztria. A münsteri csapatokat visszavonták, Dánia kiürítette a megszállt svéd területeket. Frigyes Vilmos [[1679]]. [[június 29.|június 29-én]] kénytelen volt aláírni a [[saint-germaini béke (1679)|saint-germaini békeszerződést]], és visszaadni a Svédországtól elhódított összes területet (1679 novemberében). Köteleznie kellett magát, hogy a birodalmi császárválasztó gyűlésben XIV. Lajos jelöltjét fogja támogatni. Cserébe XIV. Lajos {{formatnum:100000}} [[livre]] évjáradékot nyújtott neki. A francia király döntő politikai súlyt szerzett az akkori Európa nagyhatalmi rendszerében, és beleszólhatott a [[Német-római Birodalom]] belső ügyeibe is.
==Távolabbi következmények==
XIV. Lajos azonban nemcsak a neki ítélt városokra tartott igényt, hanem a hozzájuk tartozó függelék-területekre ''(dépendences)'' is. Röviddel a nijmegeni békeszerződések aláírását követően Lajos utasítást adott az újraegyesítési kamarák ''(chambres de réunions)'' megszervezésére. E bírói testületek feladatául azt szabta, hogy jogi érvekkel támasszák alá a francia király jogigényének kiterjesztését a Spanyol Birodalomtól megszerzett városokhoz tartozó további területekre. Az „egyesítési jogigény” alapján a francia haderő már 1680-tól megkezdte e területek megszállását, emiatt már 1683-ban kitört a [[francia–spanyol háború (1683–1684)|következő francia–spanyol háború]] (1683–1684).
| |||