Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Gondwana –> Gondwana (őskontinens)
 
== Tektonikus mozgások, éghajlat ==
Földrajzilag a paleozoikum a [[Pannotia]] szuperkontinens szétszakadása után kezdődik, mely egy időbe esett az első globális [[jégkorszak]] végével (lásd a Varanger eljegesedést és a hógolyó földet). A paleozoikum során két nagy eljegesedés volt, az [[ordovícium]] végén és a [[Karbon (időszak)|karbon]]–[[Perm (időszak)|perm]] határon. Ezek a déli pólus környékén alakítottak ki vastag jégtakarót, a [[Gondwana (őskontinens)|Gondwana]] részein.
 
A korai paleozoikum folyamán a [[Föld]] szárazföldtömege számos kisebb kontinensre töredezett. A korszak vége felé haladva a kontinensek a [[Pangea]] szuperkontinensben egyesültek, mely magában foglalta a Föld szárazföldjének nagy részét.
 
== Éghajlati viszonyok ==
A korai kambriumban az éghajlat enyhe volt kezdetben és egyre melegedett a kambrium folyamán, amint a tengerek elérték a második legmagasabb szintet. Ezt a felmelegedési folyamatot ellensúlyozta, hogy a [[Gondwana (őskontinens)|Gondwana]] dél felé mozdult nagy sebességgel, így az ordíviciumban Nyugat-Gondwana (Afrika és Dél-Amerika) közvetlenül a déli sark felett helyezkedett el. A korai paleozoikum éghajlata szintén erősen változó zónánként, mely azt eredményezte, hogy a globális éghajlat ugyan melegedett, de az akkori élőlények élettere – a kontinensek talapzatának tengeri környezete – egyre hűvösebbé vált. A Baltikum (Észak-Európa és Oroszország) és [[Laurentia]] ([[Észak-Amerika]] keleti része és [[Grönland]]) mégis a trópusi zónában maradt, miközben [[Kína]], [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]] mérsékelt vizekben feküdt. A korai paleozoikum hirtelen ért véget a rövid, de súlyosnak látszó [[késő ordovíciumi jégkorszak]]kal. Ez a hideg okozta a második legnagyobb [[fanerozoikum]]i tömeges kihalást.
 
A középső paleozoikumban jelentős stabilitás figyelhető meg. A tengerek szintje a jégkorszak miatt csökkent, de a [[szilur]] és [[devon (időszak)|devon]] folyamán lassan visszaállt. A Baltikum és Laurentia lassú összeolvadása és a Gondwana részeinek észak felé haladása számos, viszonylag meleg, sekély tengerfenék kialakulásának oka. Ahogy a növények a kontinensek szélén megjelentek, növekedett az oxigénszint, csökkent a szén-dioxid tartalom, igaz, kevésbé drámaian. Az észak-dél hőmérsékleti különbség szintén csökkenni látszik, vagy a metazoák egyszerűen szívósabbakká váltak, vagy mindkettő. Mindenesetre az [[Antarktisz]] és Nyugat-Gondwana déli kontinentális szélei kevésbé voltak már lakatlanok. A devon végén számos impulzus történt, mely a középső paleozoikum [[gerincesek|gerinces]] élővilágának nagy részét elpusztította anélkül, hogy láthatóan csökkentette volna az élővilág általános változatosságát.
117 228

szerkesztés