A főbb pontokban a küldöttségeknek – a magyarnak többek között tagja volt [[BáthoryBáthori István (erdélyi vajda, 1430–1493)|Báthory István]] [[erdélyi vajda]], [[Ország László (lovászmester)|Ország László)]] [[lovászmester]], [[Rozgonyi László (kamarásmester)|Rozgonyi László]] [[kamarásmester]] és [[Bakócz Tamás]] [[kancellár]] – [[1491]]. [[november 7]].|november 7-re]] sikerült megegyezniük, erre dátumozták a békeokmány két példányát is. Valójában a tárgyalásokat [[november 14]].|november 14-re]] fejezték be, amikorra tisztázták a legtöbb részletet. Az aláírásra pedig majd csak [[november 23]].|november 23-án]] került sor, közben a német küldöttség [[november 15]].|november 15-én]] hajón egy időre visszatért Ausztriába. Az aláírás után a magyar követség egy része Bakócz Tamással az élen Budára utazott, hogy tájékoztassa Ulászló királyt és a királyi tanácsot a szerződés részleteiről. [[November 29]].|November 29-én]] a királyi tanács oklevélben adta hozzájárulását a megállapodáshoz, hasonlóképpen cselekedett Ulászló [[december 6]].|december 6-án]], ezzel a három érintett uralkodó közül ő volt az első, aki ratifikálta azt. A második Miksa volt [[december 20]].|december 20-án]] [[Innsbruck]]ban, a harmadik pedig Frigyes császár [[1492]]. [[január 14]].|január 14-én]] székhelyén, [[Linz]]ben. Miksa és Ulászló is a török elleni harc szükségessével indokolták a békekötést, elhallgatva, hogy valójában kétfrontos háborút vívtak, Miksa a francia király, Ulászló pedig öccse, [[I. János lengyel király|János Albert herceg]], későbbi lengyel király ellen. A megerősítő okmányokat a felek [[1492]]. [[január 20]].|január 20-án]] [[Hainburg an der Donau|Hainburg]]ban cserélték ki.
