„Klavikord” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  11 évvel ezelőtt
a
=== Billentyűzet ===
[[Fájl:BrokenOctaveOnC.svg|bélyegkép|150px|Ikerbillentyűzet kialakítása]]
Miután a klavikordot hordozható, kisméretű hangszerként alkalmazták mely csak a későbbiekben készült nagyobb méretben is ezért úgy anyag-, mint helymegtakarítás szempontjából, de csupán a zene akkori gyakorlatából következve is úgynevezett ikerbillentyűzettel készítették.
 
Ikerbillentyűzeten, amit a németek „gebunden” szóval jeleznek, azt a billentyűsort értjük, amelyben szomszédos hangokat ugyanazon a húron szólaltatják meg. Ez azért volt lehetséges, mert akkoriban szekund-hangzásokat nem ütöttek meg egyszerre, és így például a c<sup>2</sup> húrja a „cis" és a „d" megszólaltatására is szolgált. A „[[zongora#A billentyűzet fejlődése|kurta oktávban]]” nem alkalmaztak ilyen fajta ikerbillentyűket, a középfekvésben általában csak szomszédos félhangokat, a harmadik oktávában azonban már elég gyakran három félhangot is egy húron szólaltattak meg. Előfordult de ez igen ritka eset volt , hogy négy félhangot tereltek egy húrra. Az ilyen ikerbillentyűzetes klavikordnak bizonyos gyakorlati előnyei voltak, azaz kisebb terjedelem és olcsóbb előállítási költség. Ugyanakkor a méretcsökkentés és az ikerbillentyűzet alkalmazása a hangok tisztaságának rovására ment.
 
Amint a „kurta oktávát” fokonként teljes oktávává kellett kiszélesíteni(→a billentyűzet fejlődése), úgy a zenegyakorlat módosulása, gazdagodása miatt az ikerbillentyűzetet is teljes billentyűsorrá kellett fejleszteni. Ez a fejlődési folyamat a 17. században már megindult és a 18. század elején fejeződött be. Ennek ellenére még a 18. század második felében is készítettek ikerbillentyűs klavikordokat, noha a század utolsó negyedében majdnem kizárólag teljes billentyűzetűek voltak ezek a hangszerek.