„Klavikord” változatai közötti eltérés

Miután a klavikordot hordozható, kisméretű hangszerként alkalmazták —– mely csak a későbbiekben készült nagyobb méretben is —– ezért úgy anyag-, mint helymegtakarítás szempontjából, de csupán a zene akkori gyakorlatából következve is úgynevezett ikerbillentyűzettel készítették.

Ikerbillentyűzeten, amit a németek „gebunden” szóval jeleznek, azt a billentyűsort értjük, amelyben szomszédos hangokat ugyanazon a húron szólaltatják meg. Ez azért volt lehetséges, mert akkoriban szekund-hangzásokat nem ütöttek meg egyszerre, és így például a c² húrja a „cis" és a „d" megszólaltatására is szolgált. A „[[zongora#A billentyűzet fejlődése|kurta oktávban]]” nem alkalmaztak ilyen fajta ikerbillentyűket, a középfekvésben általában csak szomszédos félhangokat, a harmadik oktávában azonban már elég gyakran három félhangot is egy húron szólaltattak meg. Előfordult —– de ez igen ritka eset volt —–, hogy négy félhangot tereltek egy húrra. Az ilyen ikerbillentyűzetes klavikordnak bizonyos gyakorlati előnyei voltak, azaz kisebb terjedelem és olcsóbb előállítási költség. Ugyanakkor a méretcsökkentés és az ikerbillentyűzet alkalmazása a hangok tisztaságának rovására ment.