„Klavikord” változatai közötti eltérés

4 bájt hozzáadva ,  11 évvel ezelőtt
a
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(bevbőv)
| format = [[Ogg]]
}}
A klavikord-játéknak volt egy különleges tulajdonsága, mely az akkori előadók számára különösen kedveltté tette ezt a hangszert, ez pedig a remegtetés. ''(bebung)''. Ha a billentyű lenyomása után az ujjat mozgatták rajta, az a billentyű túlsó végén lévő ütőket a húron oldal irányban kissé oda-vissza mozgatta, így a hang úgy szólt, mint a vonósokon a [[vibrato]]. A klavikord hangja lágy és behízelgő volt, így viszonylag színesebb előadást tett lehetővé, mint kortársai, a csembaló vagy a spinét.
 
Még a 18. század közepén író esztétikusok is úgy írtak róla, hogy mélabús, ''kimondhatatlanul„kimondhatatlanul édes szavú hangszerhangszer”.''”.
A klavikord a 18. század végén nagy kedveltségnek örvendett, de a 19. században kénytelen volt a diadalmasan előretörő zongorának a helyét átadni.