„Tónus (nyelvészet)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
3. tónus kapcsán pontosítás
1. sor:
{{Nyelvi elemek}}
[[Fájl:Pinyin Tone Chart.svg|bélyegkép|A [[kínai nyelv]] tónusai. Sorrendben: normál (ā), emelkedő (á), eső-emelkedő (ǎ), eső (à)]]
[[Fájl:Half-third Pinyin Tone Chart.svg|bélyegkép|A harmadik tónus alakja 1., 2. és 4. tónus előtt (másik 3. tónus előtt 2. tónusúnak hangzik) – ez egyben a [[szandhi]] példája is]]
A '''tonalitás''' (más néven '''szóhanglejtés''' vagy '''zenei hangsúly'''<ref>''A világ nyelvei.'' Akadémiai, Budapest, 2000, 1673. és 1676. o.</ref>) azt a sajátosságot jelenti, hogy egy-egy szótag kiejtésének hangmagassága, illetve annak változása jelentésmegkülönböztető szereppel bír.
 
54 ⟶ 55 sor:
|}
<td valign=top>A mandarin kínai nyelvben meglévő négy tónus (lásd a mellékelt ábrát, illetve az előbbi hangmintát), pontosabban az ezeknek megfelelő hanglejtések például ilyen mondatokban fordulnak elő a magyarban:
#Magas, állandószinttartó tónus – vö. félbehagyott kijelentés: '''„Lám…”''' (…ide jutottunk.) vagy '''„Hát…”''' (…nem sok értelmét látom.)
#Középről emelkedő tónus – vö. reményteli kérdés: '''„Volt?”''' (Szinte biztosra véve az igenlő választ.)
#Ereszkedő-emelkedő tónus – legtöbbször (1., 2. és 4. tónus előtt) aránylag mélyről a mélypontig ereszkedő, majd szinttartó változatban fordul elő – vö. érzelemmentes kijelentés: '''„Nincs.”'''<ref>[http://en.wikibooks.org/wiki/Chinese_(Mandarin)/Using_Tones WikiBooks], [http://web.mit.edu/jinzhang/www/pinyin/tones/index.html Massachusetts Institute of Technology], [http://www.trinity.edu/sfield/chin1501/ToneChange.html Trinity University], [http://www.chinese-outpost.com/language/pronunciation/tone-shifts-in-mandarin-chinese.asp Chinese Outpost]</ref>
#Lent (némi eséssel) induló, majd kissé emelkedő tónus – vö. csalódás, hitetlenkedés, elképedés: '''„Nincs?!”''' (Alig tudom elhinni.)
#Hirtelen eső tónus – vö. felkiáltás vagy parancs: '''„Jaj!”''' vagy '''„Hé!”''' (ráripakodva a másikra).
 
Az összevetés természetesen annyiban sántít, hogy a hanglejtés a tonális nyelvekben állandó jelleggel kötődik a szóhoz: az egyes szavak kiejtése minden körülmények között azonos, a beszélőnek a témához való viszonyulásától függetlenül.