„Kölcsey Ferenc emlékezete Erdélyben” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
14. sor:
Kölcsey halálának 1938. augusztus 24-i [[100|százéves]] évfordulója Erdélyben is élénk visszhangot váltott ki. [[Szentimrei Jenő]] a [[Korunk]]ban a költő korszerűségére figyelmeztetett: "Erre az írótípusra éppen ennek az ingadozó, gerincében és ítéleteiben megszilárdulni képtelen kornak volna égető szüksége. Ő az író és polgár, a valló és vállaló, a harcos, a meg nem hátráló, aki mindamellett halálosan nyugodt, nem izgága, megvetően elkerül messzire minden olcsó, demagóg hatást."
Az [[Erdélyi Helikon]] szerkesztőjeként [[Kovács László (író)|Kovács László]] a magával ragadó szónokot ünnepelte, aki kiragadta a magyar stílust "a jogi cikornyák, a nehézkes és nagyképű mondattekervények hínárjából." Ugyanitt [[Vita Zsigmond]] ''Kölcsey nyelve és lelkivilága'' c. tanulmányában a tűrés és alkotás életformáját idézte a költő hagyatékából. Az ''[[Aradi Hírlap]]''ban (1938. augusztus 21.) [[Kulcsár Kálmán]] méltatta Kölcsey írói, politikusi és emberi nagyságát.
Az évforduló alkalmából kezdte el Szentimrei Jenő anyaggyűjtését készülő Kölcsey-[[regény]]éhez, cikksorozatban számolva be kutatásai kapcsán a [[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapok]] hasábjain mindarról, amit az élő Kölcsey-leszármazottak ajkáról mint szájhagyományt a költő múltjából megtudott (1938. szeptember 18-24.) [[Levéltár]]i forrásokra is kiterjedő kutatások és helyszíni vizsgálódások nyomán elkészült a regény, azonban Romániában nem kapott kiadót, s csak [[Budapest]]en jelenhetett meg [[Sárközi György]] lektori segítségével 1939-ben. Ebben az évben jelent meg a [[nagyvárad]]i [[Lorántffy Zsuzsanna Egyesület]] centenáris Kölcsey-ünnepségén elhangzott előadások anyaga is ''Az élő Kölcsey'' c. kötetben, [[Berde Mária]], [[Olosz Lajos]], Szentimrei Jenő, [[Tabéry Géza]] emlékező írásaival. A brassói [[Hasznos Könyvtár]]ban [[Paál Árpád]] foglalta antológiába jeles írók Kölcseyről szóló emlékezéseit. Az [[Erdélyi Múzeum]]ban [[László Dezső]] pedagógiai szempontból foglalkozott Kölcsey ''Parainesis'' c. munkájával (1939), majd [[Rass Károly]] értekezett a költő [[irodalomtörténet]]i szerepéről (1940). Megjelent [[Kristóf György]] tanulmánya ''Kölcsey esztétikájáról'' (1940), s [[Gönczi Magdolna]] a Himnuszt a bibliai jeremiádokkal hasonlította össze az [[Antal Márk]] tiszteletére kiadott [[Emlékkönyv (Erdély)|emlékkönyvben]] (1943).
| |||