|
==Életpályája==
{{csonk-szakasz}}
George Eastman (Waterville, 1854. július 12.- 1932. március 14.) amerikai feltaláló. Ő találta fel a 35 milliméteres, perforált celluloidszalagot, amellyel lehetővé tette a filmgyártás megindulását. Az Eastman Kodak Company egyik alapítója.Az 1854. július 12-én született Eastman élete maga volt az amerikai álom: szegény kifutófiúból küzdötte fel magát milliárdos üzletemberré, az általa alapított cég pedig még ma is világmárka.A New York állambeli Waterville-ben született, de szülei a jobb megélhetés reményében hamar az Ontario-tó partján fekvő Rochesterbe költöztek. Apja hirtelen bekövetkezett halála után az amúgy nem túl jó tanuló Eastmanre hárult a feladat, hogy segítse anyját és két nővérét, akik közül az egyik fogyatékos volt. Tizennégy évesen egy biztosítónál kezdett dolgozni, a kifutófiúként keresett hetente három dollárból azonban nem dőzsölhetett. Egy év múlva már majdnem megduplázta fizetését, egy másik biztosítónál már öt dollárt kapott. Eastman hamar rájött arra, hogy a jobb megélhetéshez mégis csak tovább kell képeznie magát, így munka után esténként könyvelést tanult. 1874-ben már a Rochester Savings Bank alkalmazottjaként dolgozott, fizetése ekkor már 15 dollár volt hetente.Élete nagy szerelmével, a fotózással csak 24 éves korában találkozott, amikor Santo Domingóra akart vakációra utazni. Egyik munkatársa javaslatára úgy döntött, megörökíti útját, be is szerzett minden kapható felszerelést, amire csak szüksége lehetett. A végeredmény, ahogy később fogalmazott, egy málhás ló számára is megterhelő lett volna. Az útból végül nem lett semmi, de a fényképészet iránti szenvedély megmaradt. Eastmant leginkább az izgatta, hogyan tudná egyszerűsíteni a technikát és a képek előhívását.Három éven át kísérletezett édesanyja konyhájában - gyakran a konyhakövön aludt el - míg egy angol folyóiratban olvasottak alapján sikerült a megoldásra rábukkannia. Az akkoriban elterjedt nehéz és sérülékeny üveglemezek kiváltására egy új, zselés alapú hordozóanyagot talált. Ráadásul nem csupán az úgynevezett szárazlapot kísérletezte ki, hanem arra is rájött, hogy nagy mennyiségben lehet képeket csinálni, ha azokat filmtekercsre viszik fel. A feltaláló hamar szabadalmat jelentett be találmányaira, és úgy döntött saját vállalkozásba kezd. Első lépésként kiötlötte a Kodak nevet, a szokatlan névvel kapcsolatos kérdésekre pedig így válaszolt: "Mindig is tetszett a K betű. Erős és kifejező. Olyan nevet akartam, ami k-val kezdődik és k-val végződik, egy sajátos anagramma, amiről mindenkinek ugyanaz a dolog jut eszébe." Így született meg a világ egyik leghíresebb márkaneve, amely a cég 1880-as alapítása óta összeforrott a fényképészettel.Eastman a rochesteri State Street egyik irodaépületének harmadik emeletén indította el vállalkozását. 1885-ben piacra dobta a brómezüst alapanyagú papírnegatív tekercset és az ehhez tartozó kazettát, így megnyílt a lehetőség a nagy tömegek előtt a fotózásra. A vállalatvezető, aki egyre több tehetséges fiatalt alkalmazott, legfőbb célkitűzésének a gépek miniatürizálását tartotta. "Olyan könnyűvé kell tenni a fényképezőgépet, mint amilyen a ceruza" - mondta. A Kodak neki is látott a megvalósításhoz, a korabeli masinákhoz képest aprónak és könnyűnek tűnő kézi kamerába (ami kereken 25 dollárba került) száz felvételre elegendő nyersanyagot tettek, a tulajdonosnak pedig csak a zárat kellett felhúzni, exponálni, végül pedig továbbítani a filmet. A betelt filmet a géppel együtt vissza kellett a vállalatnak, amely postafordultával 10 dollár munkadíj felszámolása mellett visszaküldte a gépet és a kidolgozott képeket. Eastman találmánya révén mindenki fényképésszé válhatott, az amatőr fotósok tábora egyre szélesebbé vált.Eastmannek a reklámokhoz és a menedzseléshez is jó érzéke volt, a Kodak a hirdetések és a cég jó hírneve révén hamar közkedveltté vált. Eastman volt az első, aki teljes állásban foglalkoztatott hirdetési szakembereket; "Ön megnyomja a gombot, a többi a mi dolgunk" - hangzott a vállalat szlogenje. A Kodak a XIX. század végén már Európában is jelen volt, hatalmas feltűnést keltett a londoni Trafalgar téren 1897-ben megjelent elektromos hirdetés, amely az azóta már híressé vált Kodak Lányt ábrázolta, csak éppen évente újabb és újabb masinákkal a kezében.George Eastman a XX. század tízes-húszas éveire Amerika egyik legtehetősebb üzletembere lett, aki vagyonából nagy összegeket fordított jótékony célokra. Zeneiskolát alapított a Rochester Egyetemen, Mr. Smith néven milliókra rúgó összeggel támogatta az Egyesült Államok egyik legnevesebb egyetemét, a Massachusetts Institute of Technologyt (M.I.T.), ahonnan egyébként több alkalmazottja is kikerült.A híres műgyűjtő Eastman 1925-ben vonult vissza a vállalatvezetéstől, ezt követően "csak" az igazgatótanács elnöki tisztét látta el. Idős korára súlyos betegség támadta meg, összeszűkült a gerinccsatornája és fokozatosan lebénultak az idegei. A vállalkozó szellemű filantróp nem tudta elviselni a mozgásképtelenség gondolatát, ezért 78 éves korában, 1932. március 14-én önkezével vetett véget életének. Búcsúlevelében mindössze ennyit írt: "Elvégeztem a munkám, minek várni?"George Eastman egyedül halt meg, soha nem nősült meg, nem alapított családot. Vagyonát a Rochester Egyetemre hagyta, a városban álló házát pedig 1949-ben múzeummá alakították, amely a fényképészet nemzetközi történetének ad otthont. Születésének századik évfordulóján az Egyesült Államokban postabélyeget bocsátottak ki a tiszteletére.
==Emlékezete==
A New York állambeli Rochesterben lévő háza ma filmkutatási központ.
|
