„Dzsúdzsucu” változatai közötti eltérés

Mind a '''jitsu''', mind a '''do''' egy módszert, egy harcművészeti utat jelent, azonban amíg a '''jitsu''' a harci hatékonyságot, az ellenfél legyőzésének a képességét helyezi előtérbe, addig a '''do''' a harcművészet művelőjének a személyiségét (akkori megfogalmazásban a karakterét) kívánja fejleszteni. A mai ember igényének megfelelően a modern harcművészetek általában '''do''' szemléletűek. A mai modern ''ju-jitsu'' paradoxona, hogy szintén '''do''' szemléletű (persze régi ''ju-jitsu'' iskolák is vannak eredeti '''jitsu''' szemlélettel), de mégsem nevezhetjük ''judo''-nak, hiszen az már foglalt az olimpiai versenysport részére, mindenki azt érti alatta. A mai modern ''ju-jitsu'' jórészt azt a szerepet tölti be, amit az eredeti ''judo''. Természetesen sokan vannak, akik az eredeti ''judo''-val foglalkoznak, ők is érzik annak igényét, hogy a modern ''judo''-tól megkülönböztessék, más néven is nevezik: judo-do, jiudo, Kodokan judo stb. A do és jitsu kettősség más japán harcművészetekben is megvan: aiki-jitsu és aikido, iai-jutsu és iaido, kenjutsu és kendo, stb. általában bujutsu és budo.

Kano volt az, aki a ''ju-jitsu''-t átvezette a '''do''' vonalára. Ő csinált belőle az ifjúság nevelésére alkalmas eszközt, ez után vált általánossá Japánban az iskolai oktatásban.