„XII. Alfonz spanyol király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ZéroBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: no:Alfonso XII av Spania
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Theresianum –> Theresianum (Bécs)
70. sor:
II. Izabella [[1870]]. [[június 25]]-én lemondott a már nem létező trónjáról és királyi címéről a 13 éves fia javára,<ref>II. Izabellát is 13 évesen nyilvánította a Cortes nagykorúvá.</ref> aki ezzel az aktussal a legitimisták, de a puccsisták és a [[karlisták]] szemében nem, ''XII. Alfonz'' néven [[Spanyolország királyainak listája|Spanyolország névleges (''de iure'') királya]] lett. Miután Spanyolország királyai a kasztíliai és leóni uralkodók örököseinek tekintették magukat, így azok számozását megtartva és folytatva lett Alfonz infánsból a 12. e név sorában annak ellenére, hogy az utolsó ilyen nevű király, [[XI. Alfonz kasztíliai király|XI. Alfonz]] ([[1311]]–[[1350]]), Kasztília és León uralkodója volt.
II. Izabella lemondása sem hatotta meg azonban a királynő uralmával elégedetlenkedőket, illetőleg az akkor hatalmon levőket, mert bár a monarchikus államformát megtartották, de nem II. Izabella fiát, sem a karlisták trónkövetelőjét választották királlyá, hanem [[1870]]. [[november 16]]-án a [[Savoyai-ház]]ból hívtak meg egy jelöltet a trónra, így válhatott spanyol királlyá [[I. Amadeusz spanyol király|Savoyai Amadeusz]] ([[1845]]–[[1890]]) aostai herceg ''I. Amadeusz'' néven. Felmerült a korábbi [[Portugália uralkodóinak listája|portugál király]] és régens, [[II. Ferdinánd portugál király|II. Ferdinánd]] trónjelöltsége is, de ő nem vállalta el.
Közben Alfonzot előbb a bécsi [[Theresianum (Bécs)|Theresianumba]]ba, majd Angliába küldték tanulni.
[[File:Alfonso XII with his second wife.jpg|thumb|200px|left|XII. Alfonz a második feleségével, [[Habsburg–Tescheni Mária Krisztina spanyol királyné|Habsburg–Tescheni Mária Krisztina]] királynéval]]
[[1873]]-ban megbukott I. Amadeusz király, és lemondása után kikiáltották a köztársaságot, de az első spanyol köztársaság végül rövid életűnek bizonyult, mert mikor [[Francisco Serrano]], aki a királyság régenséből lett a köztársasági Végrehajtó Hatalom elnöke, elhagyta [[Madrid]]ot, hogy a karlisták ellen harcoljon, a legitimista érzelmű [[Arsenio Martínez-Campos]] vezérőrnagy [[1874]]. végén puccsal megdöntötte a köztársasági kormányzatot, és [[1874]]. [[december 29]]-én az eddig címzetes királyként száműzetésben élő 17 éves XII. Alfonzot királlyá kiáltották ki.