Ádám apokalipszise egy gnosztikus irat, amelyet 1946-ban fedeztek fel a Nag Hammádi-i könyvtárban, annak V. kódexében az ötödik és utolsó mű. A fennmaradt irat egy Kr. e. 1Kr. u. 3. század között keletkezett görög nyelvű eredeti 4. századbeli kopt fordítása. A mű a judaista apokaliptikus irodalom része, kapcsolata a kereszténységgel vitatott.

Ádám apokalipszise

Szerzőnem ismert
Megírásának időpontjaKr. e. 1Kr. u. 3. század
Nyelvgörög
Témaköra bibliai Ádám látomásai
Műfajapokalipszis
Kiadás
Magyar kiadásnincs

Tartalma szerkesztés

A hétszáz éves Ádám fiának, Szetnek mondja el a kinyilatkoztatást, miszerint őt és Évát Isten a föld anyagából teremtette, de ismeretlen hatalmasságok révén magasabban álltak, mint teremtőjük. Isten haragjában megosztotta őket és a kapott isteni tudásuk elveszett. Ádám látomásában három férfival találkozik, akik nem Isten angyalai és akik megmutatják neki leszármazottai sorsát. Leírja az Özönvizet, és hogy utána Noé szétosztja a Földet fiai között, akiknek utódai királyságokat alapítanak. Az utódok a fény angyalaitól kapják tudásukat, ám az angyalokat a Sakla nevű isten(?) megpróbálja tűzesővel elpusztítani. Az utódok tizenhárom királysága sorra hibásan emlékeznek eredetükre, csak az utolsó, a "király nélküli nemzedék" ismeri az igazságot. Ádám elmondja, hogy Isten szavait az angyalok elhozzák az emberek számára és az igazságot elhelyezik egy magas hegy tetején, mint "A Megsemmisíthetetlen Igazság Szavait".

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Apocalypse of Adam című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés