Állszíjas pingvin
Az állszíjas pingvin vagy kantáros pingvin (Pygoscelis antarcticus) a madarak (Aves) osztályának pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó faj.[1]
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Miocén - jelen | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Kifejlett példány
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Pygoscelis antarcticus (Forster, 1781) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Az elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Állszíjas pingvin témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Állszíjas pingvin témájú médiaállományokat és Állszíjas pingvin témájú kategóriát. |
Kifejlődése szerkesztés
Az állszíjas pingvin a Pygoscelis nembe tartozó három élő faj egyike. Mitokondriális és nukleáris DNS-bizonyítékok arra utalnak, hogy a madárnem 38 millió évvel ezelőtt vált el más pingvinektől; 2 millió évvel az Aptenodytes pingvinnem ősei után. Másfelől, az Adélie-pingvin (Pygoscelis adeliae) mintegy 19 millió éve vált le a neme más tagjaitól, míg a szóban forgó állszíjas pingvin és a szamárpingvin (Pygoscelis papua), körülbelül 14 millió éve váltak ketté.[2]
Előfordulása szerkesztés
Ez a pingvinfaj az Antarktiszon, a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigeteken, a Deception-szigeten, a Déli-Orkney-szigeteken, a Déli-Shetland-szigeteken, a Bouvet-szigeten és a Balleny-szigeteken költ, a tengereken telel. Becslések szerint, körülbelül 16 millió példány van ebből a pingvinfajból.
Megjelenése szerkesztés
Testmagassága 68 centiméter, testtömege 5–6 kilogramm; a testtömeg 3 kilogrammosra is lecsökkenhet a szaporodási időszak végére.[3] A hím méretben és testsúlyban nagyobb a tojónál.[4][5] Feje teteje, állán egy csík, a háta és a szárny külső része fekete, míg arcrésze, a szárny belső része, melle és hasa fehér. A rövid csőre fekete; az erős lábai rózsaszínűek és úszóhártyásak. A pingvin fehér-fekete színezete az álcázást szolgálja a vízben. Ha a vízben figyeljük meg, felülről a fekete háta beleolvad a tengerfenék sötétjébe, míg ha alulról nézzük a világos hasi része a napfényességét használja ki.[6]
Életmódja szerkesztés
Krillt, kalmárokat és egyes halfajokat eszik; ezeket a parttól akár 80 kilométeres távolságban is kifoghatja. A jéghideg vizet is jól tűri, mivel testét vastag hájréteg és sűrű érhálózat fedi. Tollazata is sűrű.[6]
A pingvinek közül ezt a fajt tartják a legagresszívabbnak. Átlag élettartama 15-23 év között van.[7]
Természetes ellenségei szerkesztés
A felnőtt állszíjas pingvin legfőbb természetes ellensége a leopárdfóka (Hydrurga leptonyx). A falklandi tokoscsőrűek (Chionis alba) és barna halfarkasok (Stercorarius antarctica) megeszik az állszíjas pingvin tojásokat és a fiatal pingvineket. Ezek mellett a fülesfókafélék (Otariidae), a kardszárnyú delfinek (Orcinus orca), egyes cápák és egyéb ragadozók is kiveszik részüket a számuk ritkításában.
 |
Szaporodása szerkesztés
A fészkét kövekből építi a hómentes földre. A tojó 2 tojást tojik, és felváltva költ a hímmel, egymást 5–10 naponként váltják fel. 37 nap kotlás után kelnek ki a fiókák. 20-30 napig a fészekben ülnek, aztán pedig úgynevezett „óvodába” tömörülnek. A fiókáknak 50–60 napos vedlés után nő ki a felnőtt tollazatuk.
 |
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ BirdLife International: 'Pygoscelis antarcticus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
- ↑ Baker AJ, Pereira SL, Haddrath OP, Edge KA (2006). „Multiple gene evidence for expansion of extant penguins out of Antarctica due to global cooling”. Proc Biol Sci. 273 (1582), 11–17. o. DOI:10.1098/rspb.2005.3260. PMID 16519228. (Hozzáférés: 2008. március 21.)
- ↑ Weight of Chinstrap Penguin Archiválva 2008. június 2-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Archivált másolat. [2009. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.)
- ↑ http://animaldiversity.ummz.umich.edu/site/accounts/information/Pygoscelis_antarcticus.html
- ↑ a b "Chinstrap Penguin Fact Sheet, Lincoln Park Zoo".
- ↑ http://www.theanimalfiles.com/birds/penguins/chinstrap_penguin.html
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 7.)
- ITIS szerinti rendszerbesorolása
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Chinstrap penguin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- Képek az interneten a fajról
- Commentationes Societatis Regiae Scientiarum Gottingensis 3(1780) p. 134,141 pl.4
- Info about all species of penguins
- 70south.com: Info on Chinstrap penguins
- Chinstrap penguin images
- Penguin World: Chinstrap penguins
- Animals and Earth - photos for conservation, science, education and you - chinstrap penguin photos
