Ève Curie
Ève Denise Curie Labouisse (Párizs, 1904. december 6. – New York, 2007. október 22.) francia és amerikai újságíró, zenekritikus, haditudósító, író, diplomata. Marie és Pierre Curie második gyermeke, Irène Joliot-Curie húga.
| Ève Curie | |
 | |
| 1937-ben | |
| Született | Ève Denise Curie[1] 1904. december 6.[2][3][4][5][6] Párizs[7] |
| Elhunyt | 2007. október 22. (102 évesen)[2][3][4][5][6] New York[7] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Henry Richardson Labouisse |
| Szülei | Marie Curie Pierre Curie |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Collège Sévigné |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ève Curie témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutása szerkesztés
A balesetben elhunyt édesapjára egyáltalán nem emlékezett. Gyermekkorát Párizs és Bretagne között töltötte, arcoust-i házukban a korszak számos nagy tudósa fordult meg. A Curie házaspár kisebbik lányát nem érdekelték a tudományok, zenével és irodalommal foglalkozott. Ignacy Jan Paderewskinél tanult zongorázni, 21 évesen koncerteket adott Franciaországban és Belgiumban. A sajtó is felfigyelt előadásaira. Rájött, hogy soha nem lesz virtuóz előadóművész, ezért abbahagyta a koncertezést. Később zenekritikákat írt francia lapokban. Baráti köréhez tartozott Arthur Rubinstein és Colette.
1921-ben elkísérte édesanyját az egyesült államokbeli körútra. Marie Curie 1934-ben meghalt. Egy amerikai kiadó kérésére megírta édesanyja élettörténetét. A könyv 1937-ben jelent meg, és elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat életrajz kategóriában. 1943-ban a Metro-Goldwyn-Mayer megfilmesítette a könyvet, Greer Garson alakította Marie Curie-t.
1940. február 12-én a Time magazin címlapján Ève fényképe volt látható.[8]
A compiègne-i fegyverszünet másnapján, június 23-án Ève Bordeaux-ból Londonba hajózott Charles de Gaulle tábornokhoz. Csatlakozott a francia ellenálláshoz. 1941-ben a Vichy-kormány megfosztotta állampolgárságától. Londonból az Egyesült Államokba utazott, hogy újságíróként harcoljon a nácizmus ellen. A New York Herald Tribun közölte cikkeit. A Herald Tribune Syndicate és a londoni Allied Newspapers Limited elküldték a hátországokba, és azokba az országokba, ahol a háború már megkezdődött. 1941 novemberében repült Afrikába. Randolph Churchill segítségével egészen közel juthatott Líbiában a sivatagi hadszíntérhez, ahol a brit csapatok harcoltak a németek és olaszok ellen. Járt Libanonban, a Szovjetunióban és Burmában. 1942-ben a fiatal Mohammad Reza Pahlavi iráni sahhal is találkozott. Kínában interjút készített Csou En-lajjal, Csang Kaj-sekkel, és Szun Jat-szen özvegyével. Riportjait, külpolitikai elemzéseit A Journey among the Warriors címmel adta ki 1943-ban az Egyesült Államokban és Angliában, és amelyet Pulitzer-díjra jelöltek.
Azután visszatért Angliába, belépett a Szabad Franciaország önkéntes női katonai egységébe. Megsebesült az olasz fronton, részt vett a Dragoon hadműveletben Diego Brosset tábornok összekötő tisztjeként. Ő biztosította a kapcsolatot az 1. és a 2. páncélos hadosztály között. Jean de Lattre de Tassigny tábornagy és de Gaulle tábornok elismerésben részesítették.
A háború végén Philippe Barrès íróval elindította a Paris-Press napilapot. 1952-ben Hastings Ismay NATO főtitkár szaktanácsadójává nevezték ki. Ő volt az egyetlen nő a francia és a nemzetközi diplomáciában, aki ilyen stratégiai jelentőségű beosztásban dolgozott. Nagy szerepe volt a NATO stratégiájának kidolgozásában a hidegháború idején.
1954-ben férjhez ment Henry Labouisse amerikai diplomatához, aki a Marshall-terv keretében dolgozott Franciaországban, és az UNICEF főigazgatója volt 1965 és 1979 között.
Magyarul szerkesztés
- Madame Curie; ford. Just Béla; Révai, Bp., 1938
- Madame Curie; ford. Just Béla, Rába György; Művelt Nép, Bp., 1955
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2022. december 10.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2018. január 31.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. január 31.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. január 31.)
- ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b GeneaStar
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2018. január 31.)
- ↑ TIME Magazine Cover (angol nyelven). content.time.com. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
Források szerkesztés
- Claudine Monteil: Ève Curie une héroïne de la France Libre dans les conflits du Proche et Moyen-Orient (1904–2007) (francia nyelven). lesclesdumoyenorient.com, 2016. (Hozzáférés: 2018. január 29.)
- Margalit Fox: Eve Curie Labouisse, Mother’s Biographer, dies at 102 (angol nyelven). nytimes.com, 2007-10-25. (Hozzáférés: 2018. január 29.)
