Édeskömény
Az édeskömény (Foeniculum vulgare) a zellerfélék (Apiaceae, régebben Umbelliferae) népes családjából a Foeniculum növénynemzetség legelterjedtebb és legismertebb tagja.
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Virágzó édeskömény
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Foeniculum vulgare Mill. | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Édeskömény témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Édeskömény témájú médiaállományokat és Édeskömény témájú kategóriát. |
Egyéb elnevezései gumós kömény, firenzei kömény, ánizskapor, vezérkapor (Balaton déli partján), fennel,[1] ismert olasz neve finocchio.[2]
A növény fűszer- és gyógynövény is. A fontosabb termesztett változatok:
- közönséges édeskömény (F. vulgare var. vulgare)[3],
- fűszer (édes) édeskömény[3] vagy római édeskömény[4] (F. vulgare var. dulce) és
- az olasz édeskömény[4] vagy gumós édeskömény[3] (F. vulgare var. azoricum).
Különböző változatai nem tévesztendők össze sem a fűszerköménnyel (Carum carvi), sem az összeállításunkban a különösen megtévesztő rómaikömény néven tárgyalt (de gyakran római köménynek írt) és főképp a keleti konyhákban általános Cuminum cyminum (borsoskömény, egyiptomikömény stb.) fűszernövénnyel.[5] A két, nem a kömény (Carum) nemzetségbe sorolt faj és különösen terméseik ízei egymástól és a fűszerköményétől is karakteresen eltérnek; összekeverésük alapvető konyhai kudarcok alapja.[1]
Elterjedése, termőhelye szerkesztés
A Mediterráneumból származik, és már az ókorban ismerték és használták. Európa egyéb részein a középkor vége óta termesztik.[1]
Magyarországon a 2020-as évek eleje óta ez (a csemegekukorica — 31,9 ezer hektár — és a zöldborsó — 18,4 ezer hektár — után) a harmadik legnagyobb területen termesztett szabadtéri zöldségnövény: termőterülete a kilencvenes és a kétezres években megszokott három-négy ezer hektárról 2023-ban elérte a 7,5 ezer hektárt (75 km²). A termőterület hirtelen megugrásának oka, hogy a magyar gazdák felismerték, hogy termesztéséért többféle uniós támogatás is igényelhető:
- területalapú támogatás;
- telepítési támogatás;
- termesztéshez kötött támogatás;
- biotermesztésre átállásért adott támogatás és
- az Agrár Ökológiai Programban résztvevőknek (ez esetben méhlegelőkért) adott támogatás is.[6]
Megjelenése, felépítése szerkesztés
Megjelenése nagyon hasonlít a kaporéhoz.[1] 30–40 centiméter hosszú, orsó alakú főgyökere kívül piszkosfehér, belül hófehér. Erősen elágazó, hengeres, finoman barázdált, kopasz, deresen kékeszöld színű szára 1–2 méter magasra nő meg. Többszörösen szárnyasan összetett levelei szórt állásúak. A levélnyél alapi része hólyagosan felfújt, kissé elálló hüvely, a felső végén a két rövid, csuklyaszerű hegy fülecskéhez hasonlít. A finoman szeldelt, ép szélű, kopasz és szétálló levélsallangok fonalasak. A 20–25 centiméter hosszú alsó levelek felépítése bonyolult; a száron felfelé haladva mérete csökken, egyre kevésbé tagoltak.
A lapos, kétszeresen összetett ernyősvirágzata legfeljebb 15 cm széles,[7] mindig a szárak végén nő; alatta gallér- vagy gallérkalevél nem fejlődik. Az öt zöld csészelevél jelentéktelen, keskeny szegéllyé redukálódott. Az öt apró, sárga sziromlevél szabadon áll, az ugyancsak öt porzó a sziromlevélszint fölé emelkedik. Termése nagyon hasonlít a kaporéhoz, de nagyobb annál.
A hengeres, nem szárnyalt termés a két termőlevél összeforradásából keletkezett, alsó állású magházból fejlődik ki. Az 5–8 mm hosszú, zöldesbarna vagy zöldessárga, ánizsos, erős ízű, a nagyobb fűszerköményénél és a rómaiköményénél is nagyobb[8] magok két vége elkeskenyedik. A termés könnyen kettéválasztható két, laposan domború résztermésre: ezek öt-öt bordája közül a hasi oldalon levő kettő erősen kiáll. A többrétegű termésfal összenőtt a maghéjjal. A mag belső tápláló szövetében (endospermium) a csíra zsíros olajokból és aleuronszerekből táplálkozik. A közönséges édeskömény termése csípős és kissé édeskés ízű, fűszernek ez a legjobb. A római édeskömény termése a legédesebb; ez egyáltalán nem csípős.[9]
Életmódja, termőhelye szerkesztés
Évelő, ritkán kétéves. A közönséges édeskömény legfontosabb alfaja a F. vulgare ssp. capillaceum, az ún. „hajszerű édeskömény”.[4][10] A termesztés szempontjából fontosabb változatok:
- F. vulgare var. vulgare – közönséges édeskömény,
- F. vulgare var. dulce – római édeskömény vagy fűszer édeskömény és a
- F. vulgare var. azoricum – olasz édeskömény vagy gumós édeskömény – ezt szinte kizárólag a szárgumójáért ültetik, mert termése többnyire kellemetlen ízű.
Különösen sok édeskömény termett Madeira szigetén, amikor azt a portugálok az 1420-as években birtokba vették. Tengerész Henrik expedíciójának vezetője, João Gonçalves Zarco erről a növényről nevezte el azt az öblöt, ahol a sziget későbbi fővárosát megalapították, mert az édeskömény főzetével kúrálta krónikus szembaját.
Napjainkban a világ valamennyi mérsékelt, illetve meleg éghajlatú vidékén termesztik – a legtöbbet Franciaországban és Bulgáriában, Magyarországon mintegy 1500 hektáron, elsősorban a közönséges édesköményt.
Melegigényes növény, és az elmúlt évezredekben elég jól alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz is. Magjai 6-7 °C-on kezdenek csírázni, de 18-20 °C az optimális. Virágzás és terméskötés idején 25 °C körüli hőmérsékletet igényel. Közepesen fagyérzékeny: a −8-10 °C-os hideget a közönséges édeskömény tövei még hó nélkül is jól átvészelik, az ennél hidegebbet csak hótakaró alatt. A római édeskömény kevésbé fagytűrő.
Fényigényes, mert gyenge fényben, árnyékban virágzata alig fejlődik; megeshet, hogy a virágok magkötés nélkül hervadnak el. Félárnyékban, illetve szórt fényben mindenképp kevesebb magot hoz, mint a napon. Főzeléknek való változata az olasz édeskömény, valamivel kevesebb fénnyel is beéri.
Vízigénye erősen változó: a csírázástól a virágzás kezdetéig, tehát az intenzív növekedési szakaszban sok vizet igényel – virágzáskor viszont a sok csapadék rontja a maghozamot, és később sincs szüksége sok vízre. Különösen az első évben érdemes öntözni, utána mélyre hatoló gyökérzete már ellátja vízzel.
A legeredményesebben középkötött talajon termeszthető, de szinte bármin megél. A kötöttebb talajokat jobban szereti, mint a lazákat, de csak akkor, ha jó a vízgazdálkodásuk. Pangó vizes, nyirkos, hideg talajokon kipusztul.
Bár zöldtömeget fejleszt, ehhez csak közepes mennyiségű tápanyagra van szüksége. A frissen trágyázott területeken gyökerei elrothadhatnak. A túl sok nitrogén gátolja a magkötődést és csökkenti a télállóságot, viszont kiemelkedően sok foszforra van szüksége.[9]
Jellemző kártevője a köménymoly (Depressaria daucella).
Hatóanyagai szerkesztés
A termésekben a 2–5% illóolajon kívül 12-18% zsírosolaj, 18-20% fehérje van. Az illóolaj fő komponense az édes transzanetol (50–70%) és a kesernyés, kámforos ízű alfa-fenkon (< 50%). Tartalmaz szafrolt és van benne egy kevés metilkavikol is. A római édesköményben 10–30%-kal több az anetol, mint a közönséges édesköményben. Illatát az ánizsaldehid adja, ami miatt igen hasonlít az ánizséhoz.
Egyes indiai fajták illóolaj-összetétele jellegzetes, mert nem tartalmaznak anetolt. Nemcsak a termésben van illóolaj, hanem az egész növényben: a gyökérben 0,6%, a szárban és a levélben 1–1,5%.
Felhasználása szerkesztés
Tárolni csak egészben szabad, mert még így is gyorsan csökken az illóolaj-tartalma. A Magyarországon termett édeskömény túlnyomó részét nem a zöldségespultra szánják, ezért a boltokban többnyire külföldi, főleg olasz termény kapható.[6]
Étkezés szerkesztés
Tápértéke csekély, de sok ásványi anyagot és vitamint tartalmaz.[1] Az olasz édeskömény (Foeniculum vulgare var. azoricum) édeskés, kissé ánizsos ízű gumóját főleg a mediterrán országokban lereszelve a (káposzta)salátához adják vagy főzve eszik.[6]
A római édeskömény termésének íze és illata az ánizsmagéhoz hasonlít. A fehér üröm és az ánizs mellett az abszint fő ízesítő anyaga.
Gyógyászat szerkesztés
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő drogjai:[11]
- édesköménytermés (Foeniculi dulcis fructus),
- keserű édeskömény termés (Foeniculi amari fructus),
- keserű édeskömény termésolaj (Foeniculi amari fructus aetheroleum)
- keserű édeskömény virágos hajtás illóolaj (Foeniculi amari herbae aetheroleum).
A magjában található illóolaj jó hatással van a bélrendszerre, segíti az emésztést, étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó, tejszaporító hatású. Egyik legjobb erjedés- és puffadásgátló gyógynövényünk. Gyakran adják együtt hashajtó drogokkal, hogy kivédje vagy enyhítse a hashajtó által okozott görcsöket. Kezeli a puffadást, ezért a hasfájós babáknak szánt teák egyik kedvelt alapanyaga. A gyógynövényváltozatok (var. vulgare, var. dulce) magját tehát teákba vagy gyógykészítményekbe teszik, de a desztillált illóolajat is használják például az aromaterápiában. A Magyarországon termő édeskömény nagy része ebbe a két kategóriába tartozik.[1]
Felhasználható még késő, rendszertelen menstruáció kezelésére is. Aktiválja a női hormonokat, és ezzel enyhítheti a klimax tüneteit. Jobb hatást érhetünk el, ha az édesköményt cickafarkkal és komlóval kombináljuk. A késő menstruációnál 10 nappal annak ideje előtt kezdjük inni az édeskömény teáját, és utána rendszeresen, mindennap fogyasszuk.[12]
Bioátállás szerkesztés
Az EU Farm to Fork stratégiájában azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra a termőföld 25 százaléka bioművelésű legyen. Ahhoz, hogy egy terület megkapja a biominősítést, pár évig állnia kell anélkül, hogy bármilyen vegyszer érné. A termelő ezalatt jobban jár, ha nem hagyja, hogy a földet fölverje a gaz, hanem beveti valamivel azt a valamivel — a legalkalmasabb a bodza, a homoktövis és az édeskömény, amelyeket addig is be lehet takarítani valamit, amíg a föld nem kapja meg a biominősítést. Közülük az édesköményt sokkal könnyebb telepíteni, kezelni, betakarítani vagy lecserélni, mint a másik kettőt. Maya András édeskömény-termesztő és integrátor szerint Magyarországon az édesköménnyel bevetett földek mintegy 70 százaléka ilyen bioátállási terület. A Gyógynövény Terméktanács szerint két-háromezer hektáron termelik piacra, és főleg tea- vagy illóolaj-alapanyagnak adják el, főként exportra.[6]
Méhlegelő szerkesztés
Az édesköménnyel bevetett terület vadbúvóhelynek és méhlegelőnek is tökéletes. Utóbbi funkciója azért fontos, mert akkor virágzik, amikor más szántóföldi növények nem, így ilyenkor szinte egyedül ad táplálékot a méheknek.[6]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e f Mindmegette
- ↑ Finocchio, avagy az édeskömény kalandjai. chiliesvanilia.blogspot.com, 2007. szeptember 25. (Hozzáférés: 2010. október 16.)
- ↑ a b c Bern
- ↑ a b c Édeskömény. Terebess konyhakert. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
- ↑ [1]
- ↑ a b c d e Csurgó
- ↑ Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 60. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ Római kömény: könyörgöm, aki fordít, tanuljon meg angolul!
- ↑ a b Édeskömény Foeniculum vulgare Mill. – Apiaceae. Terebess konyhakert. (Hozzáférés: 2010. október 16.)
- ↑ A capillaceum alfajt Bernáth is említi, valamint egy piperitum nevű alfajt is, azonban sem a Tropicos, sem a The Plant List nem hozza az érvényes nevek között.
- ↑ A Ph. Hg. VIII. I-II-III-IV. kötetének részletes tartalma, kiegészítve a IV. kötet megjelenése óta hatályba lépett változásokkal (OGYI-Ph.Hg. VIII. 2/2010, 4/2010, 6/2010, 2/2011.,3/2011 és 5/2011 sz. közlemény) (pdf). OGYI pp. 70. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
- ↑ Pogány Frida: Édeskömény (Foeniculum vulgar). MANIFESZTUM újság 3. szám. vegetarianus.hu, 2008. május 28. [2010. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 16.)
Források szerkesztés
- ↑ Bern: Gyógy- és aromanövények. Szerk. Bernáth Jenő. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2000. 312–317. o. ISBN 963-9239-96-8
- A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
- Foeniculum vulgare. The Plant List. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
- ↑ Csurgó: Csurgó Dénes: Tarol az édeskömény a magyar szántóföldeken, utánajártunk, miért
- ↑ Mindmegette: Mindmegette.hu: A köménymag, a római és az édeskömény
További információk szerkesztés
- Tippek és ötletek a fűszerek használatához
- Édeskömény (Foeniculum vulgare)
- Terebess konyhakert: Édeskömény – receptekkel
- Édeskömény termesztése, gondozása, kertpont.hu
- Kiss Éva: Édeskömény: ősi gyomorerősítő. HáziPatika. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
