Ólomgyökérfélék

növénycsalád

Az ólomgyökérfélék vagy kékgyökérfélék (Plumbaginaceae) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének egyik családja huszonöt nemzetség mintegy mintegy 350 fajával. Egyesek önálló, egyetlen családból álló rendként (ólomgyökérvirágúak, Plumbaginales) különítik el őket.

Ólomgyökérfélék
Armeria sp.
Armeria sp.
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Plumbaginaceae
Juss. (1789)
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ólomgyökérfélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ólomgyökérfélék témájú kategóriát.

Elterjedésük szerkesztés

Fő elterjedési területük a Mediterráneum, valamint Elő- és Közép-Ázsia, de Dél-Amerikában is több fajuk él. A névadó kékgyökér (Plumbago) nemzetség fajai Dél-Európától Iránig fordulnak elő. A Közép-Európában még két nemzetségük él: a sóvirág (Limonium) és az istác (Armeria).

Jellemzőik szerkesztés

Tagolatlan levelű, lágyszárú növények vagy ritkábban cserjék. Leveleik felületén sajátos víz-, viasz-, nyálka- és sókiválasztó mirigyek ülnek, és elsősorban a felesleges ásványi sókat (leggyakrabban a meszet) választják ki. A száraz éghajlathoz alkalmazkodásuk jeleként leveleik serte- vagy tűszerű képletekké redukálódtak.

A virágzat fejecske vagy forgó. Az öttagú virágok csészéje kettős; a külső színes, hártyaszerű fellevelekből áll. A párta félig nyílt vagy forrt szirmú, a porzók szabadok vagy ránőttek.

A felső állású magház egyrekeszű és egymagvú. Termésük tok.

Magyarországi fajok szerkesztés

A sziki sóvirág (Limonium gmelini) szikes pusztáink dísze; szubendemikus alfaja a magyar sóvirág (Limonium gmelini ssp. hungaricum). Rokonait (L. sinuatum, L. bonduellii) dísznövényként termesztik, és szárazvirágcsokrokat készítenek belőlük.

A magas istác (Armeria elongata) száraz sztyepprétek ritka faja; elsősorban a Bükk-vidéken.

Életmódjuk, élőhelyük szerkesztés

A legtöbb fajuk obligát halofiton: ekképpen különösen a sós puszták, félsivatagok, tengerpartok szárazság- és sótűrő növényei. Az istác nemzetség érdekes, a nagy nehézfém-koncentrációkhoz alkalmazkodott faja az Armeria halleri.

Felhasználásuk szerkesztés

Egyes fajok nedveitől felhólyagzik a bőr. Indiában és Dél-Amerikában a koldusok gyakran ilyen nedvekkel kenik be kezüket, hogy a hólyagokkal sajnálatot keltsenek.

Rendszerezés szerkesztés

Források szerkesztés