1,2-Dioxin

Az 1,2-dioxin szerkezeti képlete
Szabályos név 1,2-dioxin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 289-87-2
PubChem 15559065
ChemSpider 10606250
SMILES
O1OC=CC=C1
InChI
1/C4H4O2/c1-2-4-6-5-3-1/h1-4H
InChIKey VCZQYTJRWNRPHF-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C4H4O2
Moláris tömeg 84,07 g/mol
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az 1,2-dioxin heterociklusos, antiaromás szerves vegyület, képlete C4H4O2. Az 1,4-dioxin (vagy p-dioxin) izomerje.

Peroxid jellege miatt rendkívül instabil vegyület, eddig még nem izolálták. Még helyettesített származékai, pl. az 1,4-difenil-2,3-benzodioxin is bomlékonyak.[1] 1990-ben egy tévesen beszámoló jelent meg a 3,6-bisz(p-tolil)-1,2-dioxinról, mint az 1,2-dioxin első stabil származékáról.[2] Később kimutatták, hogy az eredeti vegyület nem 1,2-dioxinszármazék volt, hanem egy termodinamikailag stabilabb dion.[3]

Hivatkozások szerkesztés

  1. (1982) „Chemiluminescence of organic peroxides. Thermal generation of an o-xylylene peroxide”. Journal of the American Chemical Society 104 (4), 1041. o. DOI:10.1021/ja00368a021.  .
  2. (1990) „Electron transfer to excited doublet states. Photoirradiation of 10-methylphenothiazine cation radical perchlorate in solutions of phenylacetylene and p-tolylacetylene in acetonitrile”. The Journal of Organic Chemistry 55 (13), 4086. o. DOI:10.1021/jo00300a026.  .
  3. (2003) „Revised Structure of a Purported 1,2-Dioxin: A Combined Experimental and Theoretical Study”. The Journal of Organic Chemistry 68 (10), 4108. o. DOI:10.1021/jo034305i. PMID 12737603.  

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1,2-Dioxin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.