Wikipédia

1949-es cannes-i filmfesztivál

A 3. cannes-i filmfesztivál 1949. szeptember 2. és 17. között került megrendezésre, Georges Huisman francia történész elnökletével, miután az előző évben pénzhiány miatt elmaradt a filmes seregszemle (a tervek között szerepelt biennálévá alakítása is). Az 1947-es cannes-i filmfesztiválhoz hasonlóan ezúttal is nemzeti jellegű filmfesztivált rendeztek, ami megmutatkozott mind elnevezésében, mind pedig a zsűri összetételében.

3. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál
Rendezvény
Dátum1949. szeptember 2.–17
ElnökGeorges Huisman
Fesztiválok
Előző1947-es cannes-i filmfesztivál (1947)
Következő4. cannes-i filmfesztivál (1951)
Hivatalos weboldal
www.festival-cannes.fr

Noha az eddig inkább a nagyvilági elit (Aga Khan, a windsori herceg és hercegnő) találkozóinak helyt adó fesztivált kezdte felfedezni az értelmiség is (Jean-Paul Sartre, Jean Cocteau), egy médiaesemény – a milliomos Ali Solomon Khan és Rita Hayworth románca – kissé elterelte a látogatók és a sajtó figyelmét a rendezvényről.

Két év építkezés után átadták a fesztiválpalotát, ahova végre átköltözhetett a rendezvény a kinőtt Kaszinóból. A nagyrészt helyi adók emeléséből és társadalmi munkában,[1] mintegy 700 000 dollár költséggel emelt, „a jó ízléshez és a francia művészethez méltó” új épület a régi Tengerészeti Kör területét foglalta el, s mintegy 33 éven szolgálta a fesztivált.

A filmek válogatása kiegyensúlyozatlan maradt – a 30 versenyfilm és az egy versenyen kívül bemutatott alkotás lényegében négy országból érkezett: Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország, de már megjelent Németország is első filmjeivel. Aránytalanul nagyra sikeredett a rövidfilmek versenye: 24 ország 44 alkotását vonultatták fel.

Mivel a szervezők attól tartottak, hogy a túlzottan nagy számban kiosztott díjak csökkenteni fogják a fesztivál értékét, úgy döntöttek, nem törekszenek minden áron konszenzusra, s kevesebb díjat ítélnek oda. A fesztivál kezdett ugyan beérni, de hitelességén még javítani kellett. Másodszor tért vissza David Lean, és harmadszor René Clément, aki megkapta második rendezői díját. Az újonnan felfedezettek között Michelangelo Antonioni követte Ingmar Bergmant.

Magyar alkotás nem szerepelt a fesztivál programjában, viszont ott volt a magyar származású, Németországban élő és dolgozó Josef von Báky (Báky József), Der Ruf című filmjével

Zsűri szerkesztés

Versenyfilmek szerkesztés

Versenyen kívül szerkesztés

Passport to Pimlico – rendező: O. H. Cornelius

Rövidfilmek szerkesztés

  • Adamah – rendező: Helmar Lersky
  • Au pays de Thil Uilenspiegel – rendező: Charles Dekeukeleire
  • Barrières – rendező: Christian-Jacque
  • Bialyk redyk – rendező: Stanislas Mzdzenski
  • Cane Cutters – rendező: John Heyer
  • Danses populaires yougoslaves – rendező: Rudolf Sremec
  • De naede faergen – rendező: Carl Theodor Dreyer
  • Dépendance – rendező: Robert Anderson
  • Destins précaires – rendező: Grant McLean
  • Écoles de rééducation – rendező: Jean Drimaroupoulo
  • Flotteurs de bois – rendező: Brita Wrede
  • Gold Town – rendező: Maslyn Williams
  • Images médiévales – rendező: William Novik
  • It's A Lovely Day – rendező: Bert Felstead
  • Le pain de barbarie – rendező: Roger Leenhardt
  • L'Enfer des fards – rendező: Jean Perdrix
  • Les feux de la mer – rendező: Jean Epstein
  • Mlle Toutouche (Visite chez un élan) – rendező: Wilhem Sorensen
  • Muscle Beach – rendező: Joseph Strick, Irving Lerner
  • Ocean Weather Ship – rendező: Frank Chilton
  • Pacific 231 – rendező: Jean Mitry
  • Palle alene i verden – rendező: Astrid Henning-Jensen
  • Plan de la capitale – rendező: Bernard Devlin
  • Rhapsodie vénitienne – rendező: Max Haufler
  • Seal Island – rendező: Walt Disney, James Algar
  • Struggle for Oil – rendező: Szergej Nolbandov
  • Terre de Cain – rendező: Pierre Petel
  • The Fatal Signboard – rendező: John Kooy
  • The Valley Is Ours – rendező: John Heyer
  • Une interview sous les tropiques – rendező: E. van Konijnenburg
  • Walcheren, île noyée – rendező: Charles Huguenot van der Linden
  • Zelosowa wola – rendező: Eugeniusz Cekalski

Díjak szerkesztés

Nagyjátékfilmek szerkesztés

Rövidfilmek szerkesztés

  • Nagydíj: nem ítélték oda
  • Legjobb rövidfilm téma díja: Palle alene i verden – rendező: Astrid Henning-Jensen
  • Legjobb rövidfilm vágás díja: Pacific 231 – rendező: Jean Mitry
  • Legjobb rövidfilm fényképezés díja: Bialy redyk – rendező: Stanislas Mzdzenski
  • Legjobb színes rövidfilm díja: Images médiévales – rendező: William Novik
  • Legjobb riportfilm díja: Seal Island – rendező: Walt Disney, James Algar

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Külön megállapodás született a francia dolgozók harcos szakszervezetével, a CGT-vel, amely kiemelten – elsősorban társadalmi munkával – támogatta az építkezést; emiatt a rendezvény alapítójának számít, és ennek fejében kaptak helyet a zsűriben is. Lásd: Patrice Morel: Festival de Cannes 2006. Fruits de la passion…. La CGT – Cheminots de la Région de Paris-Nord. [2008. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 6.) (franciául)
  2. ↑ a b Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  3. ↑ A fesztiválon Twilight címmel vetítették.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1949-es_cannes-i_filmfesztivál&oldid=26080915”