1951-es Formula–1 világbajnokság

Az 1951-es Formula–1-es szezon volt a második Formula–1-es világbajnoki versenysorozat. 1951. május 27-én kezdődött, és nyolc verseny után, október 28-án véget ért.

1951-es FIA Formula–1 világbajnokság
Alfa Romeo 159-es
Egyéni világbajnok
Juan Manuel Fangio	31
← 1950 1952 →

Kikerült a versenynaptárból a monacói nagydíj, bekerült viszont a német és a spanyol, így ebben az évben – az indianapolisi 500-ast is beleszámolva – már nyolc futamot rendeztek, eggyel többet, mint az előző szezonban. Ebben az évben az Formula–1 szabályai szerinti további 14 olyan versenyt is rendeztek, amelyek eredményei nem számítottak bele a világbajnokságba. A futamokon az első öt célba érő kapott pontot (8, 6, 4, 3, 2), és 1 pontot adtak a leggyorsabb körért, de csak a legjobb négy pontszám számított a világbajnokság végelszámolásánál. A megosztott autókért kapott pontokat megosztották a pilóták között, arra való tekintet nélkül, hogy ki vezetett többet.

A szezon menete

Az Alfa Romeók nem sokat fejlődtek az előző szezon óta, és az évad közben sem tudtak intenzív fejlesztést folytatni, így bár a csapat az élmezőnyben maradt, a Scuderia Ferrari feljött rá, sőt az év végére már a Scuderia tartott előrébb a fejlesztésekben. Ennek ellenére az Alfa Romeo versenyzője, Juan Manuel Fangio nyerte meg a bajnokságot. Viszont az Alfa Romeo fejlesztési potenciálja a végére jutott, miközben a Ferrari lankadatlanul képes volt továbbfejlődni. Ez már előre mutatta az erőviszonyok megváltozását. A brit BRM csapat Silverstone-ban V16-os motorral állt rajthoz, és könnyedén verte az addigi legjobb brit istállónak tartott Talbotot.

A világbajnokság évadnyitó futamát, a svájci nagydíjat 1951. május 27-én rendezték meg Bremgartenben. Az előző évadnak megfelelően az Alfa Romeók uralták az időmérőt: az első öt rajtkockából négyet megszereztek, csak Luigi Villoresi ékelődött be Ferrarijával az Alfák közé, a 3. rajtkocka megszerzésével. Fangio rajtolt a pole-pozícióból, majd a verseny leggyorsabb körét megfutva az első helyen végzett. Mögötte, majd egy perc hátránnyal, Piero Taruffi futott be Ferrarival, aztán a három Alfa Romeo következett: Giuseppe Farina több mint egy perc hátránnyal, Consalvo Sanesi egy kör hátrányban és Toulo de Graffenried két kör hátrányban. Alberto Ascari a hatodik lett, így nem szerzett pontot, Villoresi kiesett.

Ferrari 375F1

A harmadik Formula–1-es futam a belga nagydíj volt, Spa-Francorchampsban. Ismét Fangio szerezte meg a pole-pozíciót, ismét Farina indult másodiknak, és ismét a Luigi Villoresi szerezte meg a harmadik rajtkockát Ferrarival, ám ezúttal már a csapattársa, Alberto Ascari indult mögüle a negyedik helyről. Fangio jól versenyzett, vezette a versenyt, és a futam leggyorsabb körét is ő futotta, de a 36 körös verseny 32. körében kiesett, így a győzelem Farina ölébe hullott. Mögötte az időmérőn is jól szerepelő Ferrari-pilóták futottak be, a kvalifikációhoz képest fordított, Ascari–Villoresi sorrendben.

A negyedik futam a Formula–1 francia nagydíj volt, Reimsben. A rajtrács élén a szokásos Alfa Romeo-páros állt, a szokásos Fangio-Farina sorrendben, mögöttük pedig a szokásos Ferrari-páros, ezúttal Ascari–Villoresi sorrendben. Ascari már a 10. körben kiesett, de átvette a harmadik számú Ferrari-pilóta, az argentin José Froilán González kocsiját, Fangio pedig az 55. körben esett ki, de átvette az Alfa harmadik számú pilótájának, Luigi Fagiolinak a kocsiját. A 77 körös futam végén Fangio majd egy perc előnnyel Ascari előtt ért célba. A harmadik helyen Villoresi három kör hátrányban futott be, a negyedik Ferrarit vezető angol Reg Parnell pedig négy kör hátránnyal lett negyedik. Farinának meg kellett elégednie az utolsó pontszerző hellyel, ötödik lett. A verseny leggyorsabb körét Fangio futotta.

A Ferrarik versenyről versenyre fejlődtek, és az ötödik futamon, a Silvertone-ban rendezett brit nagydíjon megtörtént az áttörés. José Froilán González megszerezte a pole-pozíciót Fangio elől, és megnyerte versenyt is, majd egy perccel Fangio előtt. Ez volt az első eset, hogy a bajnokság egyik európai versenyét nem Alfa Romeo nyerte. Villoresi ismét harmadik lett két kör hátránnyal, majd az alfás Felice Bonetto következett, és az utolsó pontszerző helyen az angol Reg Parnell ért célba, aki ezúttal egy BRM-et vezetett. A verseny leggyorsabb körét a harmadik helyről induló, de a versenyt a 75. körben feladó Farina futotta.

A hatodik futamnak egy, az előző szezonhoz képest új pálya adott otthont. A német nagydíj helyszíne a majdnem 23 kilométer hosszú Nürburgring volt. Az időmérőt ezúttal a Ferrarik uralták, az első hat rajtkockából négyet a négy Ferrari szerezte meg. A pole-pozíciót megszerző Ascari mögött csapattársa, González, mögöttük két Alfa Romeo, Fangio és Farina, majd újra két Ferrari, Luigi Villoresi és Piero Taruffi állt. Mivel Farina a húszkörös verseny 8. körében kiesett, a pontszerző helyeken erős Ferrari-dominancia alakult ki. Az öt pontszerző – Ascari, Fangio, González, Villoresi és Taruffi – mögött már mindenki körhátrányban volt. Ez azért is érdekes, mert a Nürburgringen egy kör megtétele 10 percbe került. A leggyorsabb kör egyébként ezúttal is Fangio nevéhez fűződik.

Guy Mairesse a francia nagydíjon

A hetedik verseny az olasz nagydíj volt Monzában. Az időmérőn ismét a két Alfás remekelt, Fangio-Farina sorrendben. Mögöttük sorakozott fel a négy Ferrari, Ascari, González, Villoresi, Taruffi sorrendben. Farina már a 80 körös verseny 6. körében kiesett motormeghibásodás miatt, de aztán átült Felice Bonetto Alfájába. Fangio nem volt ennyire szerencsés, mert amikor a 39. körben szintén motorproblémák miatt kiállásra kényszerült, már nem volt kivel cserélnie. Így végül az 1951-es olasz nagydíjon, Monzában, olasz közönség előtt a Ferrari megünnepelhette első kettős győzelmét, melyet az Ascari–González befutó hozott. Bár Farina végül harmadik lett, nem kapta meg a teljes négy pontot, mert meg kellett osztania Bonettóval, ennek ellenére mégis három ponttal lett gazdagabb, mivel a versenyben ő futotta a leggyorsabb kört.

Az 1951-es Formula–1-es évad zárófutamára új helyszínen került sor. A Formula–1 spanyol nagydíjat Barcelonában rendezték meg. Fangio hárompontos előnnyel Ascari előtt érkezett Barcelonába, González pedig további négy ponttal volt csapattársa mögött. Fangio az előző évben megtapasztalhatta, milyen pontelőnyből elveszíteni a világbajnoki címet, az utolsó futamon. Fangio félelmei felerősödtek, mikor az előző évi évadzáróval ellentétben, már az időmérőn kikapott. Ascari szerezte meg a pole-pozíciót, mögötte Fangio, aki mögött másik riválisa, González várhatta a rajtot. Érdekes módon a rajtrácson Ferrari, Alfa, Ferrari, Alfa, Ferrari, Alfa, Ferrari, Alfa sorminta alakult ki. Fangio végül magabiztosan nyerte a futamot, ráadásul megfutotta a verseny leggyorsabb körét is, esélyt sem adva a riválisainak. Mögötte González és Farina volt a befutó. Ascari körhátrányban lett negyedik. Fangio ezzel nemcsak megőrizte, hanem növelte is előnyét, és végül magabiztosan megnyerte a világbajnoki címet.

Futamok

Futam		Időpont	Helyszín	Pályakép	Győztes versenyző	Konstruktőr	Összefoglaló
8.	Svájci nagydíj	május 27.	Bremgarten		Juan Manuel Fangio	Alfa Romeo	Összefoglaló
9.	Indianapolisi 500	május 30.	Indianapolis		Lee Wallard	Kurtis Kraft-Offenhauser	Összefoglaló
10.	Belga nagydíj	június 17.	Spa-Francorchamps		Giuseppe Farina	Alfa Romeo	Összefoglaló
11.	Francia nagydíj	július 1.	Reims		Juan Manuel Fangio	Alfa Romeo	Összefoglaló
12.	Brit nagydíj	július 14.	Silverstone		José Froilán González	Ferrari	Összefoglaló
13.	Német nagydíj	július 29.	Nürburgring		Alberto Ascari	Ferrari	Összefoglaló
14.	Olasz nagydíj	szeptember 16.	Monza		Alberto Ascari	Ferrari	Összefoglaló
15.	Spanyol nagydíj	október 28.	Pedralbes		Juan Manuel Fangio	Alfa Romeo	Összefoglaló

A végeredménybe be nem számító versenyek:

Verseny	Helyszín	Időpont	Győztes versenyző	Győztes konstruktőr	Összefoglaló
I. Gran Premio di Siracusa	Siracusa	március 11.	Luigi Villoresi	Ferrari	Összefoglaló
XII. Grand Prix de Pau	Pau	március 26.	Luigi Villoresi	Ferrari	Összefoglaló
III. Richmond Trophy	Goodwood	március 26.	B. Bira	Maserati	Összefoglaló
VI. Gran Premio di Sanremo	Ospedaletti	április 22.	Alberto Ascari	Ferrari	Összefoglaló
I. Grand Prix de Bordeaux	Bordeaux	április 29.	Louis Rosier	Talbot-Lago	Összefoglaló
III. BRDC International Trophy	Silverstone	május 5.	Reg Parnell	Ferrari	Összefoglaló
V. Grand Prix de Paris	Bois de Boulogne	május 20.	Giuseppe Farina	Maserati	Összefoglaló
V. Ulster Trophy	Dundrod	június 2.	Giuseppe Farina	Alfa Romeo	Összefoglaló
I. Scottish Grand Prix	Winfield	július 21.	Philip Fotheringham-Parker	Maserati	Összefoglaló
II. Grote Prijs van Nederland	Zandvoort	július 22.	Louis Rosier	Talbot-Lago	Összefoglaló
XIII. Grand Prix de l’Albigeois	Albi	augusztus 5.	Maurice Trintignant	Simca-Gordini	Összefoglaló
XX. Circuito di Pescara	Pescara	augusztus 15.	José Froilán González	Ferrari	Összefoglaló
V. Gran Premio di Bari	Bari	szeptember 2.	Juan Manuel Fangio	Alfa Romeo	Összefoglaló
IV. Goodwood Trophy	Goodwood	szeptember 29.	Giuseppe Farina	Alfa Romeo	Összefoglaló

Az 1951-es Formula 1-es bajnokság végeredménye

Pontozás:

Helyezés	1.	2.	3.	4.	5.	Lk.	6–20.
Pont	8	6	4	3	2	1	0

(Félkövér: pole-pozíció, dőlt: leggyorsabb kör, a színkódokról részletes információ itt található.)

Helyezés	Versenyző	SUI	500	BEL	FRA	GBR	GER	ITA	ESP	Pont
1.	Juan Manuel Fangio	1		9	1‡ / 11‡	2	2	Ki	1	31 (37)
2.	Alberto Ascari	6		2	2‡	Ki	1	1	4	25 (28)
3.	José Froilán González	Ki			2‡	1	3	2	2	24 (27)
4.	Nino Farina	3		1	5	Ki	Ki	3‡ / Ki	3	19 (22)
5.	Luigi Villoresi	Ki		3	3	3	4	4	Ki	15 (18)
6.	Piero Taruffi	2		Ki			5	5	Ki	10
7.	Lee Wallard		1							9
8.	Felice Bonetto					4	Ki	3‡	5	7
9.	Mike Nazaruk		2							6
10.	Reg Parnell				4	5		NI		5
11.	Luigi Fagioli				1‡ / 11‡					4
12.	Consalvo Sanesi	4		Ki	10	6				3
13.	Louis Rosier	9		4	Ki	10	8	7	7	3
14.	Andy Linden		4							3
15.	Manny Ayulo		3‡							2
16.	Jack McGrath		3‡							2
17.	Toulo de Graffenried	5			Ki		Ki	Ki	6	2
18.	Yves Giraud-Cabantous	Ki		5	7		Ki	8	Ki	2
19.	Bobby Ball		5							2
20.	Louis Chiron	7		Ki	6	Ki	Ki	Ki	Ki	0
21.	Rudi Fischer	11					6			0
22.	André Simon				Ki		Ki	6	Ki	0
23.	Henry Banks		6							0
24.	André Pilette			6						0
25.	Robert Manzon				Ki		7	Ki	9	0
26.	Johnny Claes	13		7	Ki	13	11	Ki	Ki	0
27.	Carl Forberg		7							0
28.	Peter Walker					7				0
29.	Pierre Levegh			8			9	Ki		0
30.	Philippe Étancelin	10		Ki	Ki		Ki		8	0
31.	Stirling Moss	8								0
32.	Duane Carter		8							0
33.	Eugène Chaboud				8					0
34.	Brian Shawe Taylor					8				0
35.	Guy Mairesse	14			9					0
36.	Peter Whitehead	Ki			Ki	9		Ki		0
37.	Franco Rol							9		0
38.	Jacques Swaters						10	Ki		0
39.	Paco Godia								10	0
40.	Bob Gerard					11				0
41.	Harry Schell	12			Ki					0
42.	Duncan Hamilton					12	Ki			0
–	Maurice Trintignant				Ki		Ki	Ki	Ki	0
–	Henri Louveau	Ki								0
–	George Abecassis	Ki								0
–	Peter Hirt	Ki								0
–	Tony Bettenhausen		Ki							0
–	Duke Nalon		Ki							0
–	Gene Force		Ki							0
–	Sam Hanks		Ki							0
–	Bill Schindler		Ki							0
–	Mauri Rose		Ki							0
–	Walt Faulkner		Ki							0
–	Jimmy Davies		Ki							0
–	Fred Agabashian		Ki							0
–	Carl Scarborough		Ki							0
–	Bill Mackey		Ki							0
–	Chuck Stevenson		Ki							0
–	Johnnie Parsons		Ki							0
–	Cecil Green		Ki							0
–	Troy Ruttman		Ki							0
–	Duke Dinsmore		Ki							0
–	Chet Miller		Ki							0
–	Walt Brown		Ki							0
–	Rodger Ward		Ki							0
–	Cliff Griffith		Ki							0
–	Bill Vukovich		Ki							0
–	George Connor		Ki							0
–	Mack Hellings		Ki							0
–	Joe James		Ki							0
–	Johnny McDowell		Ki							0
–	Aldo Gordini				Ki					0
–	Onofre Marimón				Ki					0
–	Joe Kelly					Ki				0
–	Philip Fotheringham-Parker					Ki				0
–	David Murray					Ki				0
–	John James					Ki				0
–	Paul Pietsch						Ki			0
–	Toni Branca						Ki			0
–	Chico Landi							Ki		0
–	Georges Grignard								Ki	0
–	Prince Bira								Ki	0
–	Ken Richardson							NI		0
Helyezés	Versenyző	SUI	500	BEL	FRA	GBR	GER	ITA	ESP	Pont

• * Leggyorsabb kör (1 pont)
• ‡ A pozíció ugyan annak az autónak a két vezetője között megosztott

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1951 Formula One season című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz 1951-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.

• Az 1951-es szezonról a formula1.com honlapon