Wikipédia

2012-es Eurovíziós Dalfesztivál

57. Eurovíziós Dalfesztivál, Azerbajdzsán


A 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál (angolul: Eurovision Song Contest 2012, franciául: Concours Eurovision de la chanson 2012, azeriül: 2012 Avroviziya Mahnı Müsabiqəsi) volt az ötvenhetedik Eurovíziós Dalfesztivál. Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban rendezték meg, mivel a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivált az azerbajdzsáni duó, Ell és Nikki nyerte. Két elődöntőt rendeztek, az elsőt 2012. május 22-én, a másodikat pedig május 24-én. A döntőre 2012. május 26-án került sor.[1]

2012-es Eurovíziós Dalfesztivál
Light Your Fire!
Kristályterem, Baku, Azerbajdzsán Azerbajdzsán
Első elődöntő2012. május 22.
Második elődöntő2012. május 24.
Döntő2012. május 26.
MűsorvezetőLeyla Aliyeva
Eldar Qasımov
Nargiz Birk-Petersen
Rendező
csatorna		Azerbajdzsán
Dalfesztivál igazgatójaNorvégia Jon Ola Sand
Győztes dalSvédország Euphoria (Loreen)
Magyar versenyzőCompact Disco (Sound of Our Hearts)
Szavazási rendszerMindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavazott, melyek 1–7, 8, 10, és 12 pontot kaptak.
Indulók száma42; 26 a döntőben, a két elődöntőből összesen 16 dal nem jutott tovább
Először
részt vevő
országok		—
Visszatérő
országok		Montenegró Montenegró
Visszalépő
országok		Lengyelország Lengyelország
Örményország Örményország
Nulla pontos
dal		—
Meghívott előadókMarija Šerifović, Dima Bilan, Alexander Rybak, Lena, Ell, Nikki, Emin, Natiq Rhythm Band, Azerbajdzsáni Nemzeti Tánccsoport
Előző
Következő
◄2011
2013►
Sablon • Wikidata • Segítség

A helyszín és a verseny témája szerkesztés

 
  Tofiq Bahramov Stadion
 
Heydar Aliyev Sport- és Kiállítási Komplexum

2011. szeptember 8-án az Azad TV bejelentette, hogy a bakui Kristályteremben fogják megrendezni a 2012-es Eurovíziós Dalfesztivált. Az aréna építése 2011. augusztus 2-án kezdődött el, és átadása 2012. április 30-án volt. A komplexum nem messze a National Flag Square-től, a Kaszpi-tenger partján található. Befogadó képessége körülbelül 25 000 fő, és az építési költsége megközelítőleg hatmillió azeri manat volt, ami több mint másfél milliárd magyar forintnak felel meg. Az építést a német Alpine cég végezte.[2] A házigazdának meg kellett jelölni még két, már létező alternatívát arra az esetre, ha az új helyszín nem készülne el időben. Az egyik a Tofiq Bahramov Stadion volt, ami 37 000 férőhelyes, és 1939-ben épült, míg a másik a Heydar Aliyev Sport-és Kiállítási Komplexum, melyet 1990-ben adtak át, és többek között itt rendezték volna meg a harmadik Eurovíziós Táncversenyt, melyet egy eddig ismeretlen időpontra elhalasztottak.[3] 2012. január 25-én az EBU is megerősítette a Kristálytermet, mint hivatalos helyszínt, tehát így nem volt szükség a korábban említett két alternatívára. Ez volt az első olyan verseny, melynek a tiszteletére emeltek egy komplett stadiont.[4] Jon Ola Sand, a fesztivál főfelügyelője azt mondta, miután biztosítékot kaptak arra, hogy az építkezés időben befejeződik, alig várták, hogy megtarthassák a rendezvényt a vadonatúj, ultramodern csarnokban.

Az emberek ősidők óta a tűz körül jönnek össze, hogy történeteket mesélve, énekelve és táncolva kommunikáljanak egymással. Az Eurovíziós Dalfesztivál is olyan hely, ahol az emberek összejönnek, hogy ünnepeljenek, és dallal, tánccal kommunikáljanak. A fesztivál emblémájának két fő elemének egyike így a tűz lesz, míg a másik a buta – egy mandulához vagy bimbóhoz hasonló, a Kaukázusban nagyon elterjedt, valószínűleg a tűzimádó korból származó keleties népművészeti díszítőelem. Ezek mellett még az is a szlogen, és embléma mellett szólhat, hogy a Föld iszapvulkánjainak majdnem a fele Azerbajdzsánban található, így nem csoda, hogy a tűz országának nevezett kaukázusi állam a verseny mottójának a “Light your fire!” azaz Gyújtsd meg a tüzed! nevet adta.[5]

A dalversenynek sorozatban harmadszor, összesen negyedszer volt három házigazdája. Az egyik műsorvezető az előző évi győztes duó férfi tagja, Ell volt, aki Leyla Aliyevával és Nargiz Birk-Petersennel vezette a műsort.

A résztvevők szerkesztés

 
Az első sajtótájékoztató Bakuban, 2012. január 25-én

Csehország 2011 szeptemberében bejelentette, hogy az előzetes találgatásokkal ellenben, melyek szerint lehetséges visszatérők lettek volna a bakui mezőnyben, nem fognak részt venni. A Česká Televize elnökválasztás előtt állt, és a jelöltek közti versenyben nagy viták tárgya volt az Eurovízió is, de a tanácskozások nem zárultak pozitív eredménnyel.[6][7] Hasonlóan a szlovák közmédiát átfogó RTVS sem tervezett indulót nevezni a 2012-es versenyre.[8] Később bejelentették, hogy mégis az indulás mellett maradnak, de a 2011-es huzavonához hasonlóan nem jutottak könnyen dűlőre ebben az ügyben, habár már novemberben azt is kiszivárogtatták, hogy Miro Šmajda a lehetséges induló.[9] December 20-án végül jelezték végleges részvételi szándékukat; de az előadó személyéről nem született döntés, csak 2012. március 7-én, aki végül a korábban megnevezett előadó lett, csak más művésznéven, Max Jason Maiként.[10] Andorra nem tért vissza a versenybe két kihagyott év után, és még az Európai Műsorszolgáltatók Uniójából való kilépést is fontolgatták, de mégis tagok maradtak. Montenegró viszont két kihagyott év után visszatért a versenybe.[11] Lengyelország több sikertelen próbálkozás után, előző évi rossz helyezésükből kifolyólag, és a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság kifogástalan lebonyolítása érdekében nem nevezett előadót a versenyre.[12] Örményország ismert többek között az Azerbajdzsánnal folytatott több évtizedes múltra visszatekintő rivalizálásáról, és politikai viszályairól, de ennek ellenére a 2012. január 17-én, az EBU által kiadott listán szerepeltek, mint résztvevők a bakui versenyen.[13] Így végül 43 állam vett volna részt a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválon, de mivel 2012. március 7-én bejelentette az örmény közmédia, hogy az elmúlt hetek politikai történései miatt visszalépnek a versenytől,[14] ezért mindössze 42 állam vett részt a versenyen.

A 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál résztvevői[15]
Ország Műsorsugárzó Előadó Dal Nyelv Dalszerző(k)
  Albánia RTSH Rona Nishliu Suus albán[m 1]
  Ausztria ORF Trackshittaz Woki mit deim Popo német[m 2]
  • Manuel Hoffelner
  • Lukas Plöchl
  Azerbajdzsán İTV Sabina Babayeva When the Music Dies angol
  • Anders Bagge
  • Sandra Bjurman
  • Johan Kronlund
  • Stefan Örn
  Belgium VRT Iris Would You angol
  • Walter Mannaerts
  • Jean Bosco Safari
  • Nina Sampermans
  Bosznia-Hercegovina BHRT Maya Sar Korake ti znam bosnyák Maja Sarihodžić
  Bulgária BNT Sofi Marinova Love Unlimited bolgár[m 3]
  • Krum Georgiev
  • Iasen Kozev
  • Donka Vasileva
  Ciprus CyBC Ivi Adamou La La Love angol
  • Björn Djupström
  • Alex Papaconstantinou
  • Viktor Svensson
  • Alexandra Zakka
  Dánia DR Soluna Samay Should’ve Known Better angol
  • Isam Bachiri
  • Chief 1
  • Remee
  • Amir Sulaiman
  Egyesült Királyság BBC Engelbert Humperdinck Love Will Set You Free angol
  • Sacha Skarbek
  • Martin Terefe
  Észtország ERR Ott Lepland Kuula észt
  Fehéroroszország BTRC Litesound We Are the Heroes angol
  • Dmitrij Karjakin
  • Vlagyimir Karjakin
  Finnország Yle Pernilla När jag blundar svéd Jonas Karlsson
  Franciaország France Télévisions Anggun Echo (You and I) francia, angol
  • Anggun
  • Jean-Pierre Pilot
  • William Rousseau
  Görögország ERT Eleftheria Eleftheriou Aphrodisiac angol
  • Dajana Lööf
  • Dimitri Stassos
  • Mikaela Stenström
  Grúzia GPB Anri Jokhadze I’m a Joker angol, grúz
  • Ruszudan Cskaidze
  • Bibi Kvacsadze
  Hollandia TROS Joan Franka You and Me angol
  Horvátország HRT Nina Badrić Nebo horvát Nina Badrić
  Írország RTÉ Jedward Waterline angol
  • Nick Jarl
  • Sharon Vaughn
  Izland RÚV Greta Salóme és Jónsi Never Forget angol Gréta Salóme Stefánsdóttir
  Izrael IBA Izabo Time angol, héber
  • Siri Hadar
  • Ran Sem Tov
  Lettország LTV Anmary Beautiful Song angol
  • Ivars Makstnieks
  • Rolands Ūdris
  Litvánia LRT Donny Montell Love Is Blind angol
  • Jodie Rose
  • Brandon Stone
  Macedónia MRT Kaliopi Crno i belo macedón
  Magyarország MTVA Compact Disco Sound of Our Hearts angol
  • Behnam Lotfi
  • Pál Gábor
  • Sándor Attila
  • Walkó Csaba
  Málta PBS Kurt Calleja This Is the Night angol
  Moldova TRM Pasha Parfeny Lăutar angol[m 4]
  Montenegró RTCG Rambo Amadeus Euro Neuro angol[m 5] Antonije Pušić
  Németország NDR Roman Lob Standing Still angol
  Norvégia NRK Tooji Stay angol
  • Figge Boström
  • Peter Boström
  • Tooji
  Olaszország RAI Nina Zilli L’amore è femmina (Out of Love) angol, olasz
  • Charlie Mason
  • Frida Molander
  • Christian Rabb
  • Kristoffer Sjökvist
  • Nina Zilli
  Oroszország Rosszija 1 Buranovskiye Babushki Party for Everybody udmurt, angol
  • Mary Susan Applegate
  • Viktor Drobis
  • Tyimofej Leontyijev
  • Olga Tyuktarjova
  Portugália RTP Filipa Sousa Vida minha portugál
  • Andrej Babić
  • Carlos Coelho
  Románia TVR Mandinga Zaleilah spanyol, angol
  • Elena Ionescu
  • Costi Ioniță
  • Omar Secada
  San Marino SMRTV Valentina Monetta The Social Network Song (Oh Oh – Uh – Oh Oh) angol[m 6]
  • José Juan Santana Rodriguez
  • Ralph Siegel
  • Timothy Touchton
  Spanyolország RTVE Pastora Soler Quédate conmigo spanyol
  Svájc SRG SSR Sinplus Unbreakable angol
  • Gabriel Broggini
  • Ivan Broggini
  Svédország SVT Loreen Euphoria angol
  Szerbia RTS Željko Joksimović Nije ljubav stvar szerb
  Szlovákia RTVS Max Jason Mai Don’t Close Your Eyes angol Miroslav Šmajda
  Szlovénia RTVSLO Eva Boto Verjamem szlovén
  • Vladimir Graić
  • Igor Pirkovič
  • Hari Varešanović
  Törökország TRT Can Bonomo Love Me Back angol Can Bonomo
  Ukrajna NTU Gaitana Be My Guest angol

Visszatérő előadók szerkesztés

A Jedward-testvérek a 2011-es verseny után sorozatban másodszor képviselték Írországot a dalfesztiválon. Az előző évben a döntőben a nyolcadik helyen végeztek, ám ebben az évben nem tudták megismételni azt a sikert. Másodszor vett részt még a szerb Željko Joksimović, aki 2004-ben Szerbia és Montenegró legjobb eredményét elérve a második helyen zárt (habár az államszövetség mindössze kétszer vett részt a versenyen), valamint a 2008-as versenyen műsorvezetőként és a szerb versenydal szerzőjeként, 2006-ban szintén dalszerzőként (Bosznia-Hercegovina) vett részt. Másodszor szerepelt a grúz Anri Jokhadze is, aki 2008-ban háttérénekesként volt jelen. Szintén másodszor indult Jónsi, aki 2004-ben Izlandot képviselve tizenkilencedik lett. Harmadjára lépett fel a bosnyák Maya Sar, aki 2004-ben vokalistaként, valamint 2011-ben zongoristaként szerepelt. A macedón Kaliopi pedig 1996-ban lett volna Macedónia első indulója az oslói versenyen, de kiesett a selejtezőben.

Előadó Ország Előző év(ek)
Željko Joksimović   Szerbia 2004 (Szerbia és Montenegró színeiben; az Ad Hoc Orchestra közreműködésében)
Jónsi (Gréta Salóme közreműködésében)   Izland 2004
Jedward   Írország 2011

A magyar résztvevő szerkesztés

 Bővebben: A Dal (2012)

Az MTVA és az MTV Zrt. december 1-jén délután közös sajtótájékoztatóján jelentette be a 2012-es magyar eurovíziós szereplés részleteit.[16] A tájékoztatón kiderült, hogy a magyar dalok versenye elindult; a pályázat határideje: 2011. december 30. A beérkezett, 202 dal – 170 előadótól – közül egy zsűri választotta ki a magyar válogató résztvevőit. A zsűri egy kilenctagú zenei szakértőkből, rádiós műsorvezetőkből állt. A nemzeti döntő zsűrije négyfős, tagjai voltak Rákay Philip, az MTVA legfőbb vezetője, Csiszár Jenő, televíziós, rádiós személyiség, Wolf Kati, a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál magyar indulója, és Rakonczai Viktor, a What About My Dreams? zeneszerzője lettek. A hazai elődöntőkre több külföldi előadó is pályázott, így az Egyesült Államokból, Kanadából, Lengyelországról és Izlandról is érkezett nevezés.[17] Januárban és februárban összesen három show-műsort tartottak. A műsorfolyam, A Dal címet kapta. A műsorok során a szakmai zsűri, illetve a közönség szavazatai döntöttek arról, ki képviselje Magyarországot Azerbajdzsánban. Az elődöntőkben összesen húsz dal versenyzett, ahonnan 4-4 dal jutott be a nemzeti döntő fináléjába.[18] Az SMS szavazás lebonyolításáért a már több magyar televíziós műsort lebonyolító Telekom New Média Zrt. felelt. A műsor két házigazdája Kapócs Zsóka és Gundel Takács Gábor volt.

A február 11-én megtartott döntő fináléján a nyolc indulóból a közönség szavazatai alapján négy került a zsűri elé: A Király testvérek, Caramel, a Compact Disco és Heincz Gábor Biga dala. A zsűri többségi döntése végül a Compact Discóra esett, így ők indulhattak a nemzetközi versenyen.

A versenyszabályok változása szerkesztés

 
  Az első elődöntő résztvevői.
  Az első elődöntőben szavazó döntősök.
  A második elődöntő résztvevői.
  A második elődöntőben szavazó döntősök.
 
Dirk Elbers, Düsseldorf polgármestere, és Hajibala Abutalibov, Baku polgármestere a kulcsátadási ceremónián

2011. június 20-án az EBU Referenciacsoportjának ülésén született döntés arról, hogy az első dal előadásának kezdetekor már nem szavazhatnak a nézők. 2010-től a műsor egész ideje alatt lehetett szavazni, de a nézők többsége csak az összes dal meghallgatása után döntött. A rendszer eltörlése mellett szólt az is, hogy a telefonszámokat mutató grafika elfoglalta a képernyő negyedét. A szavazás időtartamát még nem tudni, hogy megnövelték-e, vagy maradnak a korábbi, a dalok elhangzása utáni tizenöt percnél. Emellett a pontozásnál a Junior Eurovíziós Dalfesztiválon az új szabályok értelmében a szóvivők nemcsak a 8, 10 és 12 pontot mondják ki hangosan, hanem az összes kiadott pontot. Az Eurovíziós Dalfesztiválon a műsoridő csökkentésének érdekében csak a 8, 10 és a 12 pontot mondták ki hangosan.[19] Emellett a döntő mezőnyének érdekessége lesz, hogy a korábbi években a Négy Nagy, illetve 2011-től az Öt Nagy ország személyében – Olaszország visszatéréséből kifolyólag – öt automatikus döntős volt, ám ezúttal nem a "Nagy" országok egyike lett a győztes, mint 2011-ben Németország, hanem Azerbajdzsán. Így a május 26-i döntőben huszonhat dal fog elhangzani. Legutóbb 2003-ban fordult elő ilyen – más okokból.

Az elődöntők felosztása szerkesztés

A harminchét elődöntős országot hat kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük, és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. Január 25-én tartották a sorsolást, ahol a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele. A sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első, vagy második felében fognak fellépni, így a delegációk előre tudják, mikor kell megérkezniük a próbákra. A végleges fellépési sorrend egy március 20-án tartott sorsolás után alakult ki. A sorsolás során a 2007-ben bevezetett módon néhány ország saját maga választhatta ki a sorszámát. E szabadkártyát a két elődöntő első és második felének, illetve a döntő fellépési sorrendjének sorsolása során elsőként kihúzott országok kapják. A szerencsések Finnország, Írország, Ukrajna, Litvánia és Spanyolország voltak.[20]

1. kalap 2. kalap 3. kalap 4. kalap 5. kalap 6. kalap

A verseny szerkesztés

 
A Kristályterem belülről, a verseny előtt
 
A dalfesztivál három műsorvezetője: Leyla Aliyeva (balra), Eldar Gasimov (középen) és Nargiz Birk-Petersen (jobbra)

A három adásból álló műsorfolyamot élőben, HD minőségben közvetítette az M1, Gundel Takács Gábor helyszíni kommentálásában. Az adásokat megelőzően Novodomszky Éva műsorvezetésével, az Elővízió című műsorban tudhattunk meg kulisszatitkokat, érdekességeket a versenyről.

Sorozatban harmadszor, összesen negyedszer fordult elő, hogy három műsorvezető volt: Leyla, Nargiz és Eldar. Utóbbi 2011-ben maga is részt vett a versenyen, ahol Ő lett a győztes Nikkivel.

A dalok közötti képeslapok különböző azeri helyeket, városokat, nevezetességeket mutattak be. A képeslap a Kristályterem élő képével zárult, melyen az adott ország zászlóinak jellegzetes színei jelentek meg.

A döntő nyitásaként Ell és Nikki előadott előző évi győztes dalából egy részletet, azeri hangszerekkel felvezetve. A szavazatok számlálása alatti szünetben egy orosz–azeri énekes, Emin szórakoztatta a közönséget, ahol új albumának egyik dalát adta elő, a "Never Enough"-ot.

A szavazás szerkesztés

A verseny előtt esélyesnek tartották Szerbiát, Oroszországot és Svédországot, de egyértelműen a legtöbben az utóbbira esküdtek, és végül e három ország lett az első három hely birtokosa.

A szavazás az elődöntőkben és a döntőben is azonos módon történt: mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az országonkénti eredményeket. Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra: a második elődöntőben pontazonosság volt a továbbjutó helyen. Norvégia és Bulgária között dőlt el, hogy ki jut be a döntőbe, de végül a versenyszabályok értelmében Norvégia ment tovább. Az első elődöntőben Ausztria végzett az utolsó helyen, történetük során nyolcadszor, míg a második elődöntőben Szlovákia zárt a tabella legalján eddig először.

A döntőben a szavazás során összesen három ország váltotta egymást az élen. Az elsőként szavazó Albánia Görögországot helyezte az élre. Montenegró pontjai után Macedónia vezetett, de ezután átvette a vezetést Svédország, amely előnyét végig őrizve ötödik győzelmét aratta. A győzelem az előző évvel ellentétben fölényes volt: az elődöntők 2004-es bevezetése, ezáltal a résztvevők számának megemelkedése óta a 372 pont a második legmagasabb, amivel nyerni lehetett. Emellett a győztes dal tizennyolc országtól gyűjtötte be a maximális tizenkét pontot, mellyel új rekordot állított fel. Második helyen az udmurtföldi nagymamák zártak. Korábban kétszer, 2000-ben, és 2006-ban végzett Oroszország a második helyen. A harmadik helyen a második elődöntő második helyezettje, Szerbia végzett. A döntőben az utolsó helyet Norvégia szerezte meg, akik a második elődöntőből tizedik helyen éppen, hogy továbbjutottak, és ezzel növelik eddigi rekordjuk számát: immáron tizenegyszer sikerült nekik zárni a versenyt.

A házigazda Azerbajdzsán a negyedik helyen végzett. Két év után először fordult elő, hogy a hazai közönség örülhetett a maximális 12 pontnak, méghozzá négyszer is. A döntőben mindössze tizenhárom olyan dal volt, amely nem kapott legalább egyszer tizenkét pontot; ugyanennyi kapott legalább egyszer. Magyarország pontjait Novodomszky Éva hirdette ki, a tizenkét pontot Svédország dala kapta. Magyarország nem szerzett senkitől sem tizenkét pontot; nyolc pontot adott Szlovákia, hetet Románia, míg kettőt köszönhetünk a szerbeknek, és egyet-egyet a moldovaiaknak illetve a törököknek.

Magyarország szakmai zsűrijéből ismertetett nevek: Balázs Fecó és Orbán Tamás.[21]

Első elődöntő szerkesztés

Az első elődöntőt május 22-én rendezték meg tizennyolc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül   Azerbajdzsán,   Olaszország és   Spanyolország is az első elődöntőben szavazott.

  • Albániában egy súlyos buszbaleset miatt gyásznapot rendeltek el az első elődöntő napjára, ezért a közszolgálati televízió levette programjáról az Eurovíziós Dalfesztivált, így onnan csak a zsűri szavaztok számítottak bele a végeredménybe.[22]
  A továbbjutó tíz ország
# Ország Előadó Dal Helyezés Pontszám
01   Montenegró Rambo Amadeus Euro Neuro 15. 20
02   Izland Greta Salóme és Jónsi Never Forget 8. 75
03   Görögország Eleftheria Eleftheriou Aphrodisiac 4. 116
04   Lettország Anmary Beautiful Song 16. 17
05   Albánia Rona Nishliu Suus 2. 146
06   Románia Mandinga Zaleilah 3. 120
07   Svájc Sinplus Unbreakable 11. 45
08   Belgium Iris Would You 17. 16
09   Finnország Pernilla När jag blundar 12. 41
10   Izrael Izabo Time 13. 33
11   San Marino Valentina Monetta The Social Network Song 14. 31
12   Ciprus Ivi Adamou La La Love 7. 91
13   Dánia Soluna Samay Should’ve Known Better 9. 63
14   Oroszország Buranovskiye Babushki Party for Everybody 1. 152
15   Magyarország Compact Disco Sound of Our Hearts 10. 52
16   Ausztria Trackshittaz Woki mit deim Popo 18. 8
17   Moldova Pasha Parfeny Lăutar 5. 100
18   Írország Jedward Waterline 6. 92

Ponttáblázat szerkesztés

 
A montenegrói Rambo Amadeus produkciója
 
A Mandinga Romániából
  A továbbjutó tíz ország
  Automatikus döntősök
Szavazók
Össz                                          
  Montenegró 20 12 8
  Izland 75 5 5 5 4 5 10 4 3 8 10 1 4 2 2 1 6
  Görögország 116 10 5 8 12 3 8 3 7 12 4 5 1 10 10 10 5 3
  Lettország 17 2 4 4 4 3
  Albánia 146 12 3 10 4 4 12 10 5 5 10 10 7 2 10 12 1 1 12 12 4
  Románia 120 7 4 8 5 2 4 8 6 6 1 8 3 5 12 12 7 10 12
  Svájc 45 2 7 3 2 1 1 2 8 3 8 8
  Belgium 16 4 2 1 2 6 1
  Finnország 41 7 6 1 1 1 2 8 12 3
  Izrael 33 1 5 3 1 3 6 5 7 2
  San Marino 31 4 2 10 7 5 3
  Ciprus 91 6 12 12 3 6 7 3 1 10 7 3 5 1 7 8
  Dánia 63 8 1 8 3 10 8 4 4 3 1 7 6
  Oroszország 152 8 6 7 12 6 8 12 12 12 2 7 12 7 10 6 8 8 2 7
  Magyarország 52 7 8 6 6 4 5 5 4 5 2
  Ausztria 8 1 5 2
  Moldova 100 3 6 2 4 10 7 6 6 5 3 6 12 2 6 2 6 4 10
  Írország 92 1 10 3 10 7 7 7 12 2 10 6 8 4 5

A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök ábécésorrendben találhatók meg.

Zsűri és televoting pontok külön szerkesztés

A teljes zsűri és nézői szavazatpontokat külön, 2012 júniusában hozta nyilvánosságra az EBU.[23]

Helyezés Nézői szavazat Pontszám Zsűri Pontszám
1.   Oroszország 189   Albánia 131
2.   Románia 132   Moldova 107
3.   Albánia 131   Görögország 103
4.   Írország 116   Ciprus 90
5.   Görögország 110   Románia 87
6.   Ciprus 99   Dánia 81
7.   Moldova 85   Magyarország 76
8.   Izland 79   Oroszország 75
9.   Dánia 53   Izrael 72
10.   Svájc 49   Írország 72
11.   Magyarország 39   Izland 70
12.   Finnország 36   Finnország 57
13.   San Marino 25   Svájc 45
14.   Montenegró 24   San Marino 42
15.   Lettország 18   Belgium 38
16.   Izrael 16   Montenegró 28
17.   Ausztria 15   Ausztria 27
18.   Belgium 2   Lettország 17

Második elődöntő szerkesztés

A második elődöntőt május 24-én rendezték meg tizennyolc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül az   Egyesült Királyság,   Franciaország és   Németország is a második elődöntőben szavazott.

  • A versenyre eredetileg nevező Örményország a második elődöntő első felében vett volna részt, de még a delegációvezetők találkozója előtt visszaléptek, így nem sorsoltak nekik konkrét sorszámot.[24]
  A továbbjutó tíz ország
# Ország Előadó Dal Helyezés Pontszám
01   Szerbia Željko Joksimović Nije ljubav stvar 2. 159
02   Macedónia Kaliopi Crno i belo 9. 53
03   Hollandia Joan Franka You and Me 15. 35
04   Málta Kurt Calleja This Is the Night 7. 70
05   Fehéroroszország Litesound We Are the Heroes 16. 35
06   Portugália Filipa Sousa Vida minha 13. 39
07   Ukrajna Gaitana Be My Guest 8. 64
08   Bulgária Sofi Marinova Love Unlimited 11. 45
09   Szlovénia Eva Boto Verjamem 17. 31
10   Horvátország Nina Badrić Nebo 12. 42
11   Svédország Loreen Euphoria 1. 181
12   Grúzia Anri Jokhadze I’m a Joker 14. 36
13   Törökország Can Bonomo Love Me Back 5. 80
14   Észtország Ott Lepland Kuula 4. 100
15   Szlovákia Max Jason Mai Don’t Close Your Eyes 18. 22
16   Norvégia Tooji Stay 10. 45
17   Bosznia-Hercegovina Maya Sar Korake ti znam 6. 77
18   Litvánia Donny Montell Love Is Blind 3. 104

Ponttáblázat szerkesztés

 
A Litesound együttes Fehéroroszországból
 
Eva Boto, a legfiatalabb induló Szlovéniából
 
A horvát előadó: Nina Badrić
  A továbbjutó tíz ország
  Automatikus döntősök
Szavazók
Össz                                          
  Szerbia 159 12 10 5 8 8 8 12 12 10 8 10 1 8 10 10 2 12 10 3
  Észak-Macedónia 53 8 1 2 5 7 6 7 1 8 8
  Hollandia 35 2 1 7 7 3 3 8 4
  Málta 70 3 2 2 5 6 6 4 5 4 4 6 3 2 6 12
  Fehéroroszország 35 1 1 4 12 2 8 7
  Portugália 39 6 3 3 1 5 5 4 1 8 3
  Ukrajna 64 4 3 6 12 2 5 1 6 6 5 1 2 2 5 2 2
  Bulgária 45 2 6 2 6 10 6 3 3 2 5
  Szlovénia 31 10 4 8 5 4
  Horvátország 42 12 7 1 1 8 12 1
  Svédország 181 7 8 12 8 7 10 7 10 10 6 12 5 12 12 12 7 10 6 12 8
  Grúzia 36 6 1 10 3 4 12
  Törökország 80 10 7 12 2 8 7 3 2 3 1 6 7 6 6
  Észtország 100 8 4 12 3 3 1 12 7 10 8 8 10 7 7
  Szlovákia 22 1 7 4 3 6 1
  Norvégia 45 3 3 3 3 2 10 4 8 4 1 4
  Bosznia-Hercegovina 77 5 5 5 5 1 5 12 5 2 12 6 4 4 5 1
  Litvánia 104 6 4 10 10 7 4 4 7 4 2 5 2 10 7 7 5 10

A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök az angol ábécé szerinti sorrenben találhatók meg.

Zsűri és televoting pontok külön szerkesztés

A teljes zsűri és nézői szavazatpontokat külön, 2012 júniusában hozta nyilvánosságra az EBU.[23]

Helyezés Nézői szavazatok Pontszám Zsűri Pontszám
1.   Svédország 180   Svédország 145
2.   Szerbia 148   Szerbia 141
3.   Litvánia 128   Ukrajna 109
4.   Törökország 114   Észtország 102
5.   Észtország 88   Málta 97
6.   Norvégia 72   Bosznia-Hercegovina 77
7.   Bosznia-Hercegovina 70   Horvátország 66
8.   Macedónia 63   Grúzia 62
9.   Bulgária 59   Macedónia 58
10.   Hollandia 51   Litvánia 55
11.   Málta 39   Fehéroroszország 52
12.   Fehéroroszország 37   Portugália 49
13.   Portugália 37   Törökország 42
14.   Horvátország 34   Szlovénia 40
15.   Szlovákia 32   Szlovákia 40
16.   Szlovénia 27   Hollandia 31
17.   Ukrajna 24   Bulgária 27
18.   Grúzia 15   Norvégia 25

Döntő szerkesztés

A döntőt május 26-án rendezték meg huszonhat ország részvételével. A mezőnyt a következő országok alkották:

  Az első helyezett ország
  A második helyezett ország
  A harmadik helyezett ország
# Ország Előadó Dal Helyezés Pontszám
01   Egyesült Királyság Engelbert Humperdinck Love Will Set You Free 25. 12
02   Magyarország Compact Disco Sound of Our Hearts 24. 19
03   Albánia Rona Nishliu Suus 5. 146
04   Litvánia Donny Montell Love Is Blind 14. 70
05   Bosznia-Hercegovina Maya Sar Korake ti znam 18. 55
06   Oroszország Buranovskiye Babushki Party for Everybody 2. 259
07   Izland Greta Salóme és Jónsi Never Forget 20. 46
08   Ciprus Ivi Adamou La La Love 16. 65
09   Franciaország Anggun Echo (You and I) 22. 21
10   Olaszország Nina Zilli L’amore è femmina (Out of Love) 9. 101
11   Észtország Ott Lepland Kuula 6. 120
12   Norvégia Tooji Stay 26. 7
13   Azerbajdzsán Sabina Babayeva When the Music Dies 4. 150
14   Románia Mandinga Zaleilah 12. 71
15   Dánia Soluna Samay Should’ve Known Better 23. 21
16   Görögország Eleftheria Eleftheriou Aphrodisiac 17. 64
17   Svédország Loreen Euphoria 1. 372
18   Törökország Can Bonomo Love Me Back 7. 112
19   Spanyolország Pastora Soler Quédate conmigo 10. 97
20   Németország Roman Lob Standing Still 8. 110
21   Málta Kurt Calleja This Is the Night 21. 41
22   Macedónia Kaliopi Crno i belo 13. 71
23   Írország Jedward Waterline 19. 46
24   Szerbia Željko Joksimović Nije ljubav stvar 3. 214
25   Ukrajna Gaitana Be My Guest 15. 65
26   Moldova Pasha Parfeny Lăutar 11. 81

Pontbejelentők szerkesztés

Az előző évekkel ellentétben a szavazás sorrendjét nem sorsolással döntötték el, hanem a főpróba alapján szavazó szakmai zsűrik pontjai alapján mesterségesen állították össze, hogy lehetőség szerint minél izgalmasabb legyen. A szóvivők között ezúttal is több, korábban részt vevő énekes volt: az azeri Safura (2010), a fehérorosz Koldun (2007), a román Paula Seling (2010), a francia Amaury Vassili (2011), a bosnyák Laka (2008), az izlandi Matthías Matthíasson (Sjonni’s Friends tagjaként, 2011), a norvég Nadia Hasnaoui (2010, műsorvezető), az észt Getter Jaani (2011), a lett Valters (Valters és Kazha tagjaként, 2005), a finn Mr. Lordi (a Lordi tagjaként, 2006) és a grúz Sopho Toroshelidze (az Eldrine tagjaként, 2011). Németország pontjait a 2011-es verseny egyik műsorvezetője, Anke Engelke ismertette. A magyar pontok kihirdetője Novodomszky Éva volt.

A szavazás sorrendje a következőképpen alakult:

  1.   Albánia – Andri Xhahu
  2.   Montenegró – Marija Marković
  3.   Románia – Paula Seling
  4.   Ausztria – Kati Bellowitsch
  5.   Ukrajna – Oleksiy Matias
  6.   Fehéroroszország – Dmitry Koldun
  7.   Belgium – Peter Van de Veire
  8.   Azerbajdzsán – Safura Alizadeh
  9.   Málta – Keith Demicoli
  10.   San Marino – Monica Fabbri
  11.   Franciaország – Amaury Vassili
  12.   Egyesült Királyság – Scott Mills
  13.   Törökország – Ömer Önder
  14.   Görögország – Adriana Magania
  1.   Bosznia-Hercegovina – Elvir Laković Laka
  2.   Moldova – Olivia Fortuna
  3.   Bulgária – Anna Angelova
  4.   Svájc – Sara Hildebrand
  5.   Szlovénia – Lorella Flego
  6.   Ciprus – Loucas Hamatsos
  7.   Horvátország – Nevena Rendeli
  8.   Szlovákia – Mária Pietrová
  9.   Macedónia – Kristina Talevska
  10.   Hollandia – Viviënne van den Assem
  11.   Portugália – Joana Teles
  12.   Izland – Matthías Matthíasson
  13.   Svédország – Lynda Woodruff
  14.   Norvégia – Nadia Hasnaoui
  1.   Litvánia – Ignas Krupavičius
  2.   Észtország – Getter Jaani
  3.   Dánia – Louise Wolff
  4.   Lettország – Valters Frīdenbergs
  5.   Spanyolország – Elena S. Sánchez
  6.   Finnország – Mr. Lordi
  7.   Grúzia – Sopho Toroshelidze
  8.   Olaszország – Ivan Bacchi
  9.   Szerbia – Maja Nikolić
  10.   Németország – Anke Engelke
  11.   Oroszország – Okszana Fedorova
  12.   Magyarország – Novodomszky Éva
  13.   Izrael – Ofer Nachshon
  14.   Írország – Gráinne Seoige[1]

↑ 1: Írország eredetileg harminckettedikként jelentkezett volna, de technikai okok miatt az írek pontjait jelentették be utoljára.

Ponttáblázat szerkesztés

  Az első helyezett ország
  A második helyezett ország
  A harmadik helyezett ország
Szavazók[25]
Össz                                                                                    
  Egyesült Királyság 12 5 4 2 1
  Magyarország 19 7 1 2 1 8
  Albánia 146 8 6 4 12 1 5 10 1 5 6 1 12 1 10 1 12 10 6 12 8 4 3 5 3
  Litvánia 70 7 5 3 3 6 4 4 7 1 4 1 8 5 12
  Bosznia-Hercegovina 55 10 7 5 6 1 7 7 10 2
  Oroszország 259 3 7 3 6 3 7 5 4 10 8 8 10 4 8 4 7 7 8 7 3 4 6 7 10 6 4 10 8 8 7 10 5 4 12 8 6 8 6 5 3
  Izland 46 6 1 6 5 6 4 3 7 4 4
  Ciprus 65 6 2 8 5 2 2 12 12 5 8 3
  Franciaország 21 2 6 2 3 6 2
  Olaszország 101 5 7 4 2 1 7 4 3 3 1 2 10 5 2 4 5 2 5 4 7 2 5 2 4 5
  Észtország 120 4 8 6 10 10 7 8 6 4 8 1 2 8 10 7 4 7 10
  Norvégia 7 1 3 3
  Azerbajdzsán 150 2 4 12 7 10 8 5 12 12 2 1 3 12 10 5 8 4 7 10 10 6
  Románia 71 1 3 2 6 1 7 4 10 5 12 3 6 4
  Dánia 21 5 2 2 2 5 5
  Görögország 64 12 1 3 12 5 8 3 1 4 5 4 2 2 1 1
  Svédország 372 12 12 5 10 8 12 12 10 12 12 12 7 10 12 6 6 12 12 6 6 12 10 6 7 7 12 7 12 12 12 3 12 12 6 3 8 10 7 8 12
  Törökország 112 1 3 10 1 4 5 12 3 2 6 8 8 8 3 7 1 5 3 8 7 7
  Spanyolország 97 8 1 5 2 6 6 4 6 4 8 6 3 10 1 6 6 12 3
  Németország 110 6 10 2 3 7 8 10 3 10 3 2 10 7 4 1 4 2 10 2 4 2
  Málta 41 5 7 8 2 1 6 7 2 3
  Észak-Macedónia 71 8 12 1 8 12 3 8 2 2 6 8 1
  Írország 46 10 4 1 4 5 5 4 4 5 1 3
  Szerbia 214 4 1 5 10 4 3 7 8 6 10 5 10 10 10 10 10 2 3 12 10 5 2 6 10 10 5 12 12 12 7
  Ukrajna 65 2 8 3 1 1 3 1 2 7 3 3 8 6 10 1 6
  Moldova 81 2 7 4 12 7 2 7 8 3 2 5 8 1 5 6 1 1

A sorok a fellépés, az oszlopok előbb a döntősök, majd az elődöntőben kiesettek fellépési sorrendjében vannak rendezve.

Zsűri és televoting pontok külön szerkesztés

 
Loreen, a verseny győztese, Svédországból
 
Željko Joksimović, a harmadik helyezett, Szerbiából

A teljes zsűri és nézői szavazatpontokat külön, 2012 júniusában hozta nyilvánosságra az EBU.[23]

Helyezés Nézői szavazatok Pontszám Zsűri Pontszám
1.   Svédország 343   Svédország 296
2.   Oroszország 332   Szerbia 173
3.   Szerbia 211   Albánia 157
4.   Törökország 176   Olaszország 157
5.   Azerbajdzsán 151   Spanyolország 154
6.   Németország 125   Észtország 152
7.   Románia 117   Ukrajna 125
8.   Albánia 106   Azerbajdzsán 118
9.   Görögország 89   Moldova 104
10.   Írország 89   Németország 98
11.   Macedónia 79   Oroszország 94
12.   Észtország 78   Ciprus 85
13.   Moldova 75   Franciaország 85
14.   Litvánia 68   Litvánia 82
15.   Ciprus 63   Bosznia-Hercegovina 71
16.   Bosznia-Hercegovina 57   Málta 70
17.   Olaszország 56   Macedónia 69
18.   Spanyolország 45   Görögország 60
19.   Izland 39   Izland 53
20   Ukrajna 37   Románia 53
21.   Egyesült Királyság 36   Dánia 51
22.   Magyarország 20   Törökország 50
23.   Dánia 18   Magyarország 30
24   Norvégia 16   Norvégia 24
25.   Málta 10   Írország 14
26   Franciaország 0   Egyesült Királyság 11

12 pontos országok szerkesztés

Az alábbi országok kaptak 12 pontot a döntőben:

  Az első helyezett ország
  A második helyezett ország
  A harmadik helyezett ország
Darab Jutalmazott ország Szavazó ország
18 Svédország Ausztria, Belgium, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Magyarország, Izland, Írország, Izrael, Lettország, Norvégia, Oroszország, Szlovákia, Spanyolország, Hollandia, Egyesült Királyság
4 Albánia Macedónia, Olaszország, San Marino, Svájc
Azerbajdzsán Litvánia, Málta, Törökország, Ukrajna
Szerbia Bulgária, Horvátország, Montenegró, Szlovénia
2 Ciprus Görögország, Svédország
Macedónia Bosznia-Hercegovina, Szerbia
Görögország Albánia, Ciprus
1 Litvánia Grúzia
Moldova Románia
Románia Moldova
Oroszország Fehéroroszország
Spanyolország Portugália
Törökország Azerbajdzsán

A huszonhat döntős ország közül tizenhárom (50%) kapott minimum egyszer tizenkét pontot, és tizenhárom (50%) maradt legmagasabb pontszám nélkül.

Térkép szerkesztés

 
  A döntő résztvevői
  Az elődöntőkben kiesett országok
  Országok, melyek korábban részt vettek, de ebben az évben nem

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ A latin nyelvű cím ellenére a dal teljes egészében albán nyelven hangzott el.
  2. ↑ A dal a német nyelv bajor dialektusában hangzott el.
  3. ↑ A dal tartalmaz mondatokat az alábbi nyelveken: angol, arab, azeri, cigány, francia, görög, olasz, spanyol, szerbhorvát és török.
  4. ↑ A román nyelvű cím ellenére a dal teljes egészében angol nyelven hangzott el.
  5. ↑ A dal tartalmaz néhány kifejezést montenegrói és német nyelven is.
  6. ↑ A dal tartalmaz néhány kifejezést olasz nyelven is.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ A 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál hivatalos időpontjai (magyar nyelven). eschungary.hu, 2011. augusztus 31. [2014. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 20.)
  2. ↑ Eurovízió 2012: A helyszín megnevezve
  3. ↑ Azerbajdzsán lehetséges helyszínei a 2012-es Eurovízióra. [2011. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 20.)
  4. ↑ A Kristályteremben lesz az Eurovízió
  5. ↑ Light your fire! - mottó
  6. ↑ Csehország 2012: "Nincs szó visszatérésről". [2015. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
  7. ↑ Csehország 2012: Másodjára is nemet mondtak a dalversenyre
  8. ↑ Szlovákia 2012: Az RTVS a visszalépés mellett döntött. [2014. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 8.)
  9. ↑ Görögország mindent megtesz az Eurovízióért, bezzeg a szlovákok. [2011. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 26.)
  10. ↑ Szlovákia versenyben![halott link]
  11. ↑ Montenegró 2012: Visszatérnek 2 kihagyott év után!. [2011. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
  12. ↑ Lengyelország visszalép a versenytől[halott link]
  13. ↑ Eurovízió 2012: 43 ország küld versenyzőt Bakuba – Örményország is!. [2012. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 17.)
  14. ↑ Örményország mégsem vesz részt!
  15. ↑ Participants of Baku 2012. European Broadcasting Union. [2023. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 19.)
  16. ↑ Magyarország 2012: December 1-jén sajtókonferencia a válogatóról. [2011. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  17. ↑ Wolf Kati zsűrizi az eurovíziós jelentkezőket (bors). [2012. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 6.)
  18. ↑ Magyarország 2012: Három show-műsor a bakui induló kiválasztására
  19. ↑ 2012-től csak az utolsó dal után nyílnak meg a vonalak. [2014. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 29.)
  20. ↑ Január 25-én osztják szét az elődöntőket[halott link]
  21. ↑ Szakmai zsűri az Eurovíziós Dalfesztiválról
  22. ↑ Albániában nemzeti gyásznapot rendeltek el - ESCHungary.hu. [2012. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 23.)
  23. ↑ a b c Bakker, Sietse: Eurovision 2012 split jury-televoting results revealed. EBU, 2010. május 26. (Hozzáférés: 2010. május 26.)
  24. ↑ Örményország hivatalosan is visszalépett, 42 ország versenyez 2012-ben Archiválva 2014. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben eschungary.hu
  25. ↑ Scoreboard: Eurovision Song Contest 2012 Final. Eurovision.tv. (Hozzáférés: 2011. május 26.)

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=2012-es_Eurovíziós_Dalfesztivál&oldid=26880066”