633-as tervszámú tengeralattjáró

szívhez dízel-elektromos tengeralattjáró

A 633-as tervszámú tengeralattjáró (NATO-kódja: Romeo-osztály) a Szovjetunióban az 1950-es években hadrendbe állított dízel-elektromos tengeralattjáró.

633-as tervszámú tengeralattjáró
(Romeo-osztály)
A robotrepülőgép-hordozóvá átépített SZ–49 jelű egység Szevasztopolban
A robotrepülőgép-hordozóvá átépített SZ–49 jelű egység Szevasztopolban
Hajótípusdízel-elektromos tengeralattjáró
Üzemeltető Algériai haditengerészet

Bolgár haditengerészet
Egyiptomi haditengerészet
Észak-koreai haditengerészet
Kínai haditengerészet
Szíria Szíriai haditengerészet

Szovjet Haditengerészet
Pályafutása
Építő112. sz. Krasznoje Szormovo hajógyár (Gorkij, Szovjetunió)
Guǎngzhōui hajógyár (Kína)
Jiāngnáni hajógyár (Kína)
Húludǎoi hajógyár (Kína)
Wuzhǎngi hajógyár (Kína)
Megrendelés133 darab
Építés kezdete1950
Szolgálatba állítás1957
SorsaLeváltja a 641-es típus
Általános jellemzők
Vízkiszorításfelszínen 1475 t
merülésben 1850 t
Hossz76,6 m
83,3 m
Szélesség6,7
Merülés5,2 m
HajtóműKét, egyenként 2000 lóerős (1470 kW) dízelmotor, két hajócsavart meghajtó elektromos motorral
Sebesség15,2 csomó (28,1 km/h) a felszínen
13 csomó (24 km/h) merülésben
Hatótávolság15 000km (9 csomós sebességgel)
Fegyverzet8 × 533 mm torpedóvető cső (6 elülső, 2 hátsó)
14 × torpedó vagy 28 × vízi akna

Legénység54 fő (ebből 10 tiszt)
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

A tengeralattjáró tervezése 1955 augusztusában kezdődött a gorkiji CKB–112 tervezőirodában. A fejlesztés alapjául az 1950-es évek elején épített 613-as tervszámú tengeralattjáró szolgált, a 633-as típus annak továbbfejlesztett változata. A technológia azonban alapvetően a 613-as típus alapjául is szolgáló német XXI típusú tengeralattjáróból származik. A 613-as típushoz képest megnövelték az üzemanyag-mennyiséget, ezzel nőtt a hatótávolság. Átdolgozták továbbá a hajótestet, javították a nyomásállóságát, ezzel növelték a merülési mélységet.

Az első, K–350 hadrendi számú egység építését 1957. szeptember 22-én kezdték el. 1958. május 30-án bocsátották vízre, majd 1959. december 26-án állították hadrendbe. Még az előzetes, 1956-ban jóváhagyott gyártási tervek szerint 560 darabot kellett volna építeni ebből a típusból. Az időközben megjelent új, atommeghajtású technológia azonban háttérbe szorította a dízel-elektromos tengeralattjárókat, így az eredeti terveket feladták, csak 22 darabot építettek a 633-as típusból a gorkiji Krasznoje Szormovo üzemben készültek. Az utolsóként épített példányt 1962. július 15-én adták át a flottának. A gorkiji gyár a négy év kilenc hónapig tartó sorozatgyártás alatt átlagosan kéthavonta bocsátotta vízre a sorozat új egységeit.

Kína 1959-ben megkapta a tengeralattjáró gyártási dokumentációját. Az eredeti szovjet terveket módosították, javítottak a konstrukción. Kínában 1960–1964 között 88 darabot építettek, közülük többet exportáltak is Észak-Koreába, Algériába, Szíriába, Bulgáriába és Egyiptomba.

Típusváltozatok szerkesztés

  • 633L – A hajótest hidrodinamikai vizsgálalaira (az ellenállás csökkentése és a sebesség növelése) szolgáló átépített, modernizált változat, melyet a Lazurit tervezőirodában dolgoztak ki. Az átépítést a gorkiji Krasznoje Szormovo üzem végezte 1967–1969 között, majd 1970-ben bocsátották vízre.
  • 633RV – A Vodopad és a Vetyer tengeralattjáró elleni robotrepülőgépek próbáihoz kialakított és átépített változat. Az SZ–49 hadrendi számú egységet 1971–1972-ben, az SZ–49-et 1978–1982 között építették át Szevasztopolban.
  • 633KSZ[1] – A 3M10 Granat típusú robotrepülőgép kísérletei céljára átépített változat. Az SZ–128 hadrendi jelzéső egységet 1978-ban építették át erre a célra Szevasztopolban.

Balesetek szerkesztés

  • 1962. január 11-én a B–37 hadrendi számú 641-es típusú tengeralattjárón tűz ütött ki, melynek következtében a fedélzeten lévő összes torpedó felrobbant. A B–37 közelében haladó SZ–350 jelzésű, 633 típusú tengeralattjáró a robbanás következtében súlyosan megrongálódott, a személyzet 11 tagja életét vesztette.
  • 2003. április 16-án egy kínai építésű (Ming-osztályú), 361 hadrendi számú tengeralattjárón következett be baleset a Pohaj-tengeren. A lemerülő tengeralattjárón nem sikerült leállítani a dízelmotort, így az elfogyasztotta a fedélzeten lévő oxigént. A személyzet mind a hetven tagja életét vesztette.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Egyes forrásokban 06333-as tervszámú tengeralattjárónak is nevezik.

További információk szerkesztés