A6M Zero

japán vadászrepülőgép

Az A6M (japánul: 零式艦上戦闘機, れい しき かんじょう せんとうき, átírva rei siki kandzsó szentóki, azaz „nulla típusú elfogó vadászrepülőgép”) nagy hatósugarú japán vadászrepülőgép volt a második világháborúban, melyet a Japán Birodalmi Haditengerészet megbízásából fejlesztettek ki flottalégvédelmi feladatokra. A flotta 1940-ben rendszeresítette, ezért a nevét a japán időszámítás szerinti 2600. év, utolsó két számjegyéről kapta. Ebben az időben a csendes-óceáni térség inváziója alatt mind sebességben, mind manőverezőképességben felülmúlta a legtöbb, térségben rendszeresített brit, francia és amerikai vadászrepülőgépet. A kiválóan kiképzett japán pilóták jelentős sikereket értek el az 1942-es év második feléig, légigyőzelmi arányuk 12:1 körül volt. A japán repülőgép-hordozókról és szárazföldi légi támaszpontokról bevetett repülőgépek hatósugarukon belül hathatós légi fedezetet adtak a japán fegyveres erőknek.

A6M
Amerikai lajstromú A6M3 az American Airpower Heritage Flying Museum tulajdonában egy repülőnapon
Amerikai lajstromú A6M3 az American Airpower Heritage Flying Museum tulajdonában egy repülőnapon

Egyéb elnevezés Zero
Funkció vadászrepülőgép
Gyártó Mitsubishi Heavy Industries, Ltd
Tervező Horikosi Dzsiró
Sorozatgyártás 1940–1945
Gyártási darabszám 10 939
Rendszeresítők Japán Birodalmi Haditengerészet Japán Birodalmi Haditengerészet
Kínai nacionalisták légiereje
Thai Királyi Légierő
Indonéziai Légierő

Személyzet 1 fő
Típusváltozatok A6M1
A6M2
A6M3
A6M4
A6M5
A6M6
A6M7
A6M8
A6M2–N vízirepülőgép
Első felszállás 1939. április 1.
Szolgálatba állítás 1940. július 1.
Szolgálatból kivonva 1945 ősze (Japán)
Méretek
Hossz9,06 m
Fesztáv12,00 m
Magasság3,05 m
Szárnyfelület22,44 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg1680 kg
Tömeg üzemanyaggal2410 kg
Max. felszállótömeg2884 (A6M3) kg
Hajtómű
Motor 1 darab Nakajima Sakae 12 típusú 14 hengeres, kétkoszorús csillagmotor
Teljesítmény709 kW (950 LE) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 533 km/h
Utazósebesség 370 km/h
Hatótávolság3105 km
Legnagyobb repülési magasság 10 000
Emelkedőképesség 15,7 m/s
Szárny felületi terhelése 107,4 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 2 darab 7,7 mm-es 9 7 típusú géppuska (orrban)
2 darab 20 mm-es 9 9 típusú ágyú (szárnyban)
Fegyverfelfüggesztő pontok 2 darab, 60 kg teherbírással
Bombák 2 darab 60 kg-os légibomba, vagy
1 darab 250 kg-os bomba kamikazetámadáshoz
Háromnézeti rajz
Az A6M2 háromnézeti rajza
Az A6M2 háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz A6M Zero témájú médiaállományokat.
A6M Zero a Jaszukuni-szentély múzeumában kiállítva

A háború előrehaladtával azonban előjöttek gyengeségei: a kis méretű csillagmotor elégtelen teljesítménye miatt a sárkány páncélozása és nagyobb űrméretű fegyverek alkalmazása nem volt megoldható, az öntömítő üzemanyagtartályokkal nem rendelkező gépeket egy ellenséges sorozat rendszerint fáklyává változtatta, míg a szövetséges típusok általában a több, kis űrméretű találatot követően is haza tudtak érni. A guadalcanali hadjárat alatt a korábban a „Repülő tigrisek” által kidolgozott légiharc-eljárásokat továbbfejlesztve az amerikai pilóták F4F Wildcat típusaikkal egyenrangú ellenféllé váltak. Az F6F Hellcat, F4U Corsair, Spitfire és Seafire típusok elterjedésével végül a Zero elavulttá vált, váltótípusai csak kis darabszámban tudtak megépülni, tényleges leváltása a háború végéig megoldatlan maradt. A háború utolsó évében főként mint kamikaze, öngyilkos repülésekre alkalmazták. A japán repülőgépgyártás legnagyobb darabszámban gyártott repülőgépe lett.

A szövetséges pilóták csak Zero-nak becézték, hivatalos szövetséges kódneve Zeke, az A6M3-nak Hamp,[1] illetve az úszótalpakkal felszerelt A6M2–N-nek Rufe.

Története szerkesztés

 
Egy Mitsubishi A6M3 Zero roncsa a Salamon-szigeteken fekvő Munda repülőtéren 1943-ban
 
Hiroyoshi Nishizawa ász pilóta A6M3 Model 22 gépe a Salamon-szigetek felett 1943-ban

Az 1930-as évek második felében a japán repülőgép-hordozók általános rendeltetésű vadászrepülőgépe az alsószárnyas, merev futóművel felszerelt, nyitott pilótafülkés Mitsubishi A5M Claude volt. Ez a gép kortársaihoz képest modernnek, gyorsnak számított, hiszen 1936-ban az Amerikai Haditengerészet éppen átvette első F3F–1 típusú behúzható futóműves kétfedelű gépeit, a brit Royal Fleet Air Arm pedig a Hawker Nimrodokat rendszeresítette. Az A5M azonban messze nem volt tökéletes, egyéves szolgálata alatt már a váltótípusának pályázatait készítették elő és írták ki. 1937 májusában kiadott tervezetet elküldték a Mitsubishihez és a Nakajimához egyaránt, ahol a pontos kiírásig elkészítették prototípusaikat.

A követelmények szerkesztés

A Nakajima és a Mitsubishi tervezőmérnökei és a haditengerészeti légierő képviselői 1938 januárjában egy konferencián találkoztak Jokoszukában, hogy a korszerű vadászgépekkel kapcsolatos kérdéseket megbeszéljék. A haditengerészet ismertette a kínai hadszíntér harci tapasztalatait, majd kifejtette elvárásait. A követelmények között elsőként jelölték meg a manőverezőképességet mint egy korszerű vadászgép legfontosabb tulajdonságát. Más vélemények ezzel szemben lényegesebbnek tekintették a nagy hatótávolságot. Ez éppen ellentmondott a Kínában tapasztaltaknak, hiszen ott a japán bombázók vadászkíséret nélkül repültek. Szóba került a fegyverzet is, vagyis két 20 mm-es gépágyú beépítése, mert a pilóták egyhangúlag azon a véleményen voltak, hogy a géppuskákkal vívott harc nem eléggé hatásos. A Nakajima cég mérnökei az elvárásokat teljesíthetetlennek ítélték, ezért 1938 januárjában kiszálltak a versenyből, s így a teljes munkát a Mitsubishi kapta meg.

A Zerót a Mitsubishi cég főmérnöke, Horikosi Dzsiró tervezte, aki a szinte teljesíthetetlen elvárások jelentette problémát a repülőgép tömegében látta, ennélfogva törekedett rá, hogy megfelelő szerkezeti megoldások és anyagok alkalmazásával tegye minél könnyebbé a típust. A törzs és a szárnyak borítására könnyű, ám szilárd alumíniumlemezeket használt, a szárnyakat újszerű tartóelemek segítségével rögzítette, és a futóműtől kezdve egészen a kabin műszerezettségéig ragaszkodott a felesleges alkatrészek elhagyásához (még a pilótát védő páncéllemezt is kihagyta a géptörzsből). Horikosi hosszasan kutakodott a leginkább megfelelő anyag után, majd választása a T–7178-ra, egy különleges alumíniumötvözetre esett, amelynek kiemelkedő szilárdsága csekély tömeggel párosult.

A különleges szerkezetnek, egyes részegységek elhagyásának és az alkalmazott anyagoknak köszönhetően sikerült a prototípus tömegét minimálisra csökkenteni, ezért fegyverzet terén nem volt szükséges kompromisszumos megoldásokat alkalmazni. A Zero 2 db légcsavarkörön át tüzelő, Typ 97 típusú 7,7 mm-es géppuskával volt felszerelve (500 lövés csövenként), elsődleges fegyverzetét pedig a szárnyakba épített Typ 99-es 20 mm-es gépágyúk adták (60 lövés csövenként). A megfelelő sebesség elérése érdekében nagy teljesítményű motort kellett alkalmazni, ám a könnyű szerkezet miatt alaposan meg kellett válogatni a felhasznált szerkezeti elemeket. Így végül a 14 hengeres, 925 LE-s Nakajima NK1C Sakae 12-es csillagmotorra esett a választás, amely egy háromtollú állandó fordulatszámú légcsavart forgatott. Az előírt hatósugár teljesítése végett a repülőgépet alkalmassá tették a tüzelőanyag-póttartály hordozására, amely 3100 km-re tolta ki a Zero hatótávolságát.

Típusváltozatok szerkesztés

A6M-1

Motor: Mitsubishi MK2 Zuisei 13, 14 hengeres csillag, teljesítménye 780 LE
Max. seb. 513 km/h 3600 m magasan
Fegyverzet: 2x7,7 mm-es géppuska, 2x20 mm-es gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-2, Modell 21 (Pearl Harbor megtámadásának idején volt rendszeresítve kb. 400 példányban.)

Motor:Nakajima NK1C Sakae 12, 14 hengeres csillag 940 LE teljesítménnyel.
Max. seb. 533 km/h 4550 m magasan
Fegyverzet: 2x7,7 mm-es géppuska, 2x20 mm-es gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-2N-11 és 21 Úszótalpas változat,

Motor:Nakajima NK1C Sakae 12, 14 hengeres csillag 940 LE teljesítménnyel.
Max. seb. 435 km/h 5000 m magasan
Fegyverzet: 2x7,7 mm-es géppuska, 2x20 mm-es gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-3 Modell 22, az utolsó 12,00 m-es fesztávval épített változat.

Motor: Nakajima NK1F Sakae 21, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 LE
Max. seb. 537 km/h 6000 m magasan
Fegyverzet: 2x7,7 mm-es géppuska, 2x20 mm-es gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba,

A6M-3 Modell 32, az első 11,00 m-es fesztávval épített változat.

Motor: Nakajima NK1F Sakae 21, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 LE
Max. seb. 542 km/h 6000 m magasan
Fegyverzet: 2x7,7 mm-es géppuska, 2x20 mm-es gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-5 Modell 52,

Motor:Nakajima NK1F Sakae 21, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 LE
Max. seb: 565 km/h 6000 m magasan
Fegyverzet: 2x7,7 mm-es géppuska, 2x20 mm-es gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-5c Modell 52c,

Motor:Nakajima NK1F Sakae 21, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 LE
Max. seb: 565 km/h 6000 m magasan
Fegyverzet: 3x13,2 mm-es géppuska, 2x20 mm-es gépágyú, 4x30 kg nem irányítható rakéta, bomba 0 kg

A6M-6c Modell 53c,

Motor: Nakajima NK1P Sakae 31A, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 LE, metanol
befecskendezéssel 1210 LE
Max. seb:542 km/h 6400 m magasan
Fegyverzet: 3x13,2 mm-es géppuska, 2x20 mm-es gépágyú, 2x60 kg vagy 1x250 kg vagy 1x500 kg bomba, 4x30 kg nem irányítható rakéta

A6M-8

Motor: Mitsubishi MK8P Kinsei 62, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1560 LE
Max. seb:573 km/h 6000 m magasan
Fegyverzet: 2x13,2 mm-es géppuska, 2x20 mm-es gépágyú, 2x60 kg vagy 1x500 kg bomba, 4x30 kg nem irányítható rakéta

A 13,2 mm-es géppuskákból kettőt a szárnyakban, egyet opcionálisan a törzsben helyeztek el.

A különböző változatok hatótávolsága 1380 km-től 3105 km-ig terjedt.(Az utóbbi póttartállyal, ami akár 10-12 órás repülési időtartamot jelent ha gazdaságos sebességgel repült.)

Harci alkalmazása szerkesztés

A nyugati szövetségesek által Ben, Ray, Zeke, vagy Hap/Hamp néven ismert repülőgépek éppen ott támadtak, ahová a stratégák szerint a japánok el sem juthattak volna. Ezek a célok esetenként 1600 kilométerre voltak a legközelebbi japán támaszponttól, illetve repülőgéphordozótól. A már a japánok által is Nulla-vadásznak nevezett gép a légiharcban jobban manőverezett, s a fegyverzete is erősebb volt, mint a Curtiss P–40-esé, a Curtis-Wright CW 21-esé, a Brewster Buffalóé vagy a Hawker Hurricane I gépeké. A jól előkészített flottamanőverekkel és a bázisok telepítésével a Hikotaik (a szárazföldi légierő századai) és Kanjo Koku Sentaik (a repülőgép-hordozókon települt századok) olyan légifölényt teremtettek, amelynek birtokában a japán hadsereg több mint 37 millió km² terület felett gyakorolhatott hatalmat. Ez volt az alapja annak, hogy a szövetségesek oldalán és a japán katonai körökben is megszületett a legenda a legyőzhetetlen repülőgépről.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Lásd az 1944. október 1-jei Handbook on Japanese Military Forces 62. oldalát.

Források szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz A6M Zero témájú médiaállományokat.

További információk szerkesztés

Filmek