Wikipédia

A Biblia írói

a Biblia könyveinek szerzői

A Biblia írói több mint egy évezreden át írták meg a Biblia könyveit. Néhány könyv egy író munkája, és az összes könyv különféle szerkesztéseken ment át, hogy a ma ismert formájában létrejöjjön.[1]

A zsidóság szent könyve a Héber Biblia (Ószövetség); míg a kereszténység számára ez kibővül az őskeresztények által írt Újszövetséggel. Mindkét vallás a saját Szentírását Isten a prófétákon és a szent embereken keresztül közölt kinyilatkoztatásának tekinti.

Az alábbi cikk a mai kutatók véleményein, továbbá a keresztény és a zsidó vallási hagyományok nézetein alapul.

Isteni szerzemény szerkesztés

A Biblia - 2 Timóteus 3:16 - alapján “A teljes Írás Istentől ihletett”, tehát Isten Szellemének kijelentése által íródott meg.

A babiloni Talmud rabbijai szerint Isten a Tórát (Mózes első öt könyve) Mózesnek diktálta, próféciákat (jóslatokat) mutatott a prófétáknak, és inspirálta a Ketuvimot (az Ószövetség befejező részét) a Szent Lélek által.[2][3]  A korai egyházatyák egyetértettek abban, hogy az írások Isten által lettek ihletve, vagy lediktálva, viszont abban már nem, hogy melyik volt szentírás: ennek köszönhetően az ortodox egyház és a római katolikus egyház néhány könyvet inspiráltnak tart, viszont a protestantizmus nem. Egy ehhez hasonló vita épült az Újszövetség köré is, míg az i. sz. 4. században le nem záródott.[4]

 Lásd még: Bibliai kánon

Az Isten által szerzett írások természete sokáig a viták főtárgya volt. Luther Márton szerint az emberi írók Isten diktálása után szerezték az írásokat, ugyanezt vallotta XIII. Leó pápa is a 19. században, viszont a 20. században számtalan katolikus és protestáns teológus is eltávolodott ettől a meghatározástól, és az emberi szerzőkre fektették inkább a hangsúlyt.[5] A mai kutatói körök zömmel elutasítják azt a feltevést, hogy a Biblia írásai tévedhetetlen isteni eredetűek (→ bibliai tévedhetetlenség). A teológusok látszólag egyetértenek, hogy a Biblia igaz, de jelentős nézetkülönbségeik támadtak az igaz voltának a jelentéséről és annak mértékéről.

Még konzervatív tudósok is elfogadták a tényt, miszerint például Izajás (Ésaiás) – az Ószövetségben található egyetlen könyvének – több szerzője van és például Pál második levele a korinthosziakhoz valójában két egybeírt levél.[6] 

Héber Biblia (Ószövetség) szerkesztés

A Héber Biblia (másképp Tanakh), azon írásokat foglalja össze, melyet a judaizmus használ Bibliaként; ugyanezek a könyvek, kicsit eltérő sorrendben, megegyeznek a protestáns Biblia Ószövetségével. A lent látható sorrend a Héber Biblia sorrendjén alapul.

Tóra (Mózes könyvei) szerkesztés

 
A Tóra egy kézírásos példánya

A Héber Biblia első fejezete a Tóra, melynek jelentése „utasítás” vagy „törvény”; szaknyelven sokszor említik görög nevén, Pentateuchként („öt tekercs”). A következő könyvek alkotják: Genesis (Teremtés), Exodus (Kivonulás), Léviták, Számok és Deuteronomium (2. Törvénykönyv). Ezek a könyvek kezdik minden keresztény Biblia Ószövetségét. 

A rabbi hagyomány szerint a Tóra öt könyvét (Pentateuchus) Mózes írta, kivéve az 5. könyv (Deuteronomium) utolsó nyolc versét, mely a halálát írja le.[7] Ma már azonban a tudósok legnagyobb része azonban egyetért abban, hogy Mózes öt könyve nem egy szerző által lett létrehozva, és hogy ezek összeállítása is évszázadokba telt.[8]

Az első négy könyv szerkesztés

A 19. század végétől a bibliakutató teológusok között többnyire egyetértés van, miszerint Mózes első négy könyve (Genesis, Exodus, Léviták, Számok) négy, egymástól független dokumentum összeállításából jött létre, amiket a következő néven ismernek: [9]

Ez a nézet számos felülvizsgálaton ment keresztül,[10] és arra jutottak, hogy Mózes könyvei fokozatosan lettek összeállítva, egy hosszabb idő eltelte alatt. A kutatások alapján a könyvek végső változatának kialakulását időben későbbre helyezték, a Kr. e. 5. század köré, amikor Júda perzsa uralom alatt állt.[11]

Az ötödik könyv szerkesztés

A Deuteronomium (Mózes ötödik könyve) az előző négy könyvtől jelentősen eltér. Helye a dokumentarista hipotézisben rendhagyó, mivel a négy első könyvvel ellentétben, egyetlen „forrásra” utal.[12] Az elkészültének folyamata valószínűleg több száz évet igénybe vett, a Kr. e. 8. századtól egészen a Kr. e. 5.–4. századig.[13][14] Íróit profetikus körökként azonosították (különösen Hóseás próféta), továbbá lévita papok, bölcselők és írástudók személyei. 

Könyv A hagyomány alapján
a szerző és megírása 		A mai bibliatudomány alapján
a szerző(k) és megírása
Mózes első négy könyve
(Genesis, Exodus, Léviták, Számok) 		Mózes,
Kr. e. 15–13. század 		Egymástól független, négy dokumentum összeállításából jöttek létre,
a végleges változat a száműzetés után: Kr. e. 5.–4. század.[15][16]
Mózes ötödik könyve Mózes,
Kr. e. 15–13. század 		Különböző személyek.
Az 5–26. rész feltehetőleg a Kr. e. 7. század végén, Jósiás uralkodása (Kr.e. 641–609) idején született.[13] A könyv a száműzetés alatt (Kr.e. 586–539) a 1–4. és a 29–30. fejezetekkel bővül.[13] A száműzetés után (Kr. e. 5–4. század) a 19–25. fejezetek kibővülnek és a könyv a 27. és 31–34. fejezetekkel lesz kiegészítve.[13]

Egyesek kutatók az 5–26.résznél más dátum mellett érveltek, akár Manassé uralkodása alatt (Kr.e. 687–643), illetve a végleges változatnál a száműzetés utáni utáni időszakban (K.e. 6–4. század).[17][18]

Próféták szerkesztés

Korai próféták szerkesztés

A korai próféták (héber: Nevi'im Rishonim  נביאים ראשונים), alkotják a Héber Biblia (Ószövetség) második fejezetének első részét, a Nevi'im-et, mely „prófétákat” jelent. A keresztény Bibliában Rúth könyve a Héber Biblia utolsó szakaszához tartozik, a Bírák és Sámuel könyvei között helyezkedve.

A Kr. u. 2. századbeli zsidó hagyományok szerint Józsué könyvét Józsué szerezte, A Bírák könyvét és Sámuel könyveit Sámuel próféta (néhány szakaszt Gád és Nátán próféta) és a Királyok könyveit pedig Jeremiás.[19] 1943 óta a tudósok többsége elfogadta Martin Noth nézetét, miszerint a Deuteronomion, azaz Józsué, Bírák, Sámuel és a Királyok könyvei összetartoznak, amit „Deuteronomista történelemnek” hívnak.[20] Noth vallta, hogy ez egyetlen író műve volt, aki a babiloni fogság alatt élhetett (Kr. e. 586-539). Ő kiindulópontként a Deuteronomion egyik korábbi verzióját használta, mely Jósiás király uralma alatt készülhetett (Kr. e. 7. század vége).[21]Frank Moore Cross később azt mondta, hogy ez a forrás egy korábbi verziója Jeruzsálemben, Jósiás ideje alatt állt össze; ez az első verzió. A kutatók később újabb író-szerkesztőket fedeztek föl.[22] Az 1990-es években néhányan elkezdték megkérdőjelezni a Deuteronomista történelem létezését[23] és a könyvek eredetének kérdése tovább is vitatott.[24]

Későbbi próféták szerkesztés

 
Egy részlet a Holt-tengeri tekercsek között talált Izajás könyvéből
Izajás (Ésaiás) szerkesztés

Mai kutatók Izajás (Ésaiás) könyvét három részre osztják:[25]

  • „Első Izajás” (1-39. fejezetek), melyben a Kr. e. 8. századi Izajás próféta szavait és tanítványainak későbbi kibővítéseit tartalmazza;[26]
  • „Deutero (második)-Izajás” (40-55. fejezetek), szerzője egy ismeretlen zsidó, aki Babilonban élt a babiloni fogság utolsó éveiben;
  • „Trito (harmadik)-Izajás” (56-66. fejezetek), Deutero-Izajás ismeretlen jeruzsálemi tanítványai, a babiloni fogság után (habár számos tudós úgy véli, hogy az 55-66. fejezeteket Deutero-Izajás írta Babilon bukása után.)[27]
Jeremiás szerkesztés

Jeremiás a késői Kr. e. 7. és a korai 6. századokban élt. Jeremiás könyve bemutatja Bárukot, mint a próféta társát, aki többszöri alkalommal leírja szavait, ennek megfelelően spekulációk születtek, amik szerint Báruk szerezhette a könyv egyik korai verzióját.[28] A 20. században kezdetén Sigmund Mowinckel háromféle anyagot ismert fel a könyvben:[29]

  • (A típus) Jeremiás 1-25, mely Jeremiás próféta szavait tartalmazza,
  • (B típus) az életrajzi közvetlen beszédet, amit egy tanítványa írhatott kb. Kr. e. 580-480 tájékán,
  • (C típus) a maradék, későbbi időszakokból.

Különféle figyelemreméltó viták születettek Mowinckel ideológiái alapján, főleg a Jeremiás tárgya és Baruch szerepe fölött, aki a B típus szerzője lehetett. 

Ezékiel szerkesztés

Ezékiel könyve Ezékiel szavait tartalmazza, egy papét, aki fogságban élt Babilonban Kr. e. 593 és 571 között.[30] A számos kézirat viszont határozottan különbözik egyik a másiktól, és nyilvánvaló, hogy a könyv kiterjedt szerkesztés alá lett vetve.[31] Habár vitathatatlan, hogy a könyv nagy részét Ezékiel szerezte, viszont a ma ismert formáját magasan képzett papok készítették, akik hűséget fogadtak Ezékielnek és közel álltak a Templomhoz.[32]

Kispróféták  szerkesztés

A kispróféták könyvei mind egy művet alkotnak a Héber Bibliában. A mai tudósok egyetértenek abban, hogy a "Tizenkettek könyve" egy olyan szerkesztési folyamat volt, amelyet egy következetes összegyűjtés eredményezett.[33] A mű végső formájának kialakulásának ideje a perzsa időszakra saccolható, Kr. e. 538 és 332 közé.[34] Az egyes könyvek alapján a tudósok feltételezik, hogy létezik a prófétai hagyomány olyan eredeti magja, amely annak a személynek tulajdonítható, akiről a könyv a nevét kapta. Figyelemreméltó kivétel Jónás könyve, mely nem tartalmaz próféciákat, és a kutatók alapján valószínűleg a babiloni fogság után (Kr e. 5-4. század)[35] vagy a hellenisztikus időszakban íródott.[36]

Írások szerkesztés

Zsoltárok szerkesztés

A zsoltárok könyve mély, személyes hittől áthatott énekek és imádságok könyve. Számos szerzőt tudhat maga mögött, akik a Kr. e. 11 és a Kr. e. 5 század között írták művüket.[37]

Jób szerkesztés

Jób könyvének ismeretlen szerzője valószínűtlen, hogy hamarabb írt volna a Kr. e. 6. századnál, és az összesített bizonyítékok egy babiloni fogság utáni dátumra utalnak.[38] 1,000 sort tartalmaz, amelyből körülbelül 750 az eredeti műből származik.[39]

Példabeszédek szerkesztés

A példabeszédek könyve számos összegyűjtött iratból áll, különböző forrásokból.[40] Valószínűleg a 10:1-22:16 versek a legrégebbiek. A könyv többi részei feltételezhetően későbbi munkák. A mű végső formáját kb. a Kr. e. 3. században érte el.[41]

 
Naomi kérleli Rúthot és Orpát a Moábba való visszatérésre (William Blake, 1795)

Rúth szerkesztés

A Talmud Rúth könyvének íróját Sámuelt tartja, viszont ez ellentmondásokban áll a könyvben megjelenő részletekkel szemben.[42] Egyik feltételezés szerint a szerző egy ismeretlen nő volt, vagy ha férfi volt, akkor olyasvalaki, aki igazán a szívén viselte a nők problémáit.[43] A könyv nagymértékben egy egységes mű, habár Dávid genealógiája (leszármazása) később kerülhetett bele.[44]

Énekek éneke (Salamon énekei) szerkesztés

Az Énekek éneke szerzőjeként hosszú ideig Salamon királyt gondolták, viszont a mai kutatók jelentős része a Kr. e. 3. századra saccolja a könyv megszületését.[45] Még mindig vita forog akörül, hogy a könyv egy egységes mű (egyetlen szerzőtől), vagy egy összetetebb versgyűjtemény.[46]

A prédikátor könyve szerkesztés

A prédikátor könyvének megalkotását ma a Kr. e. 3. század közepére teszik. Származási helye feltételezhetően Jeruzsálem. A könyv íróját Salamonnak nevezi, viszont ez egy irodalmi fikció; a szerző „Qoheleth” néven is azonosítja magát, amelynek jelentését homály fedi, és amit többféleképpen értelmeznek, személynévként, mozaikszóként, tisztségként stb.[47]

Siralmak könyve (Jeremiás siralmai) szerkesztés

A Siralmak könyve szerzője a hagyomány alapján Jeremiás próféta; nyelvészeti és teológiai bizonyítékok viszont arra mutatnak, hogy a könyv kb. a Kr. e. 3–2. században íródhatott, és struktúrája különbözik a többi könyvétől. Tartalma a babiloni fogság alatti/utáni időszakokat írja le.[48]

Eszter szerkesztés

Eszter könyve a Kr. e. 4. század végén vagy a Kr. e. 3. század elején íródott a keleti diaszpórákban élő zsidók által. A könyv műfaja novella alapú, rövid történet, témája pedig bölcsességi irodalmon fekszik; forrása még mindig tisztázatlan.[49]

Dániel szerkesztés

Dániel könyve a hagyomány alapján a Kr. e. 6. században élő Dániel próféta munkája; a mai tudósok túlnyomó többsége azonban a Kr. e. 2. századra teszi a megírását.[50] Utóbbiak alapján az ismeretlen szerző a makkabeusok ideje alatt írta a könyvet.[51]

Eszdrás-Nehémiás szerkesztés

Esdrás könyve és Nehémiás könyve eredetileg egy egységes mű volt, ugyanarra a tekercsre írták mindkettőt, szoros egységet alkotnak, ez volt az Esdrás-Nehémiás. H.G.M Williamson (1987) kutatásában három alapvető lépést talált, ami a mű végleges formájához vezetett:[52]

  • (1) különböző listák és perzsa dokumentumok összetétele, melyek szerinte hiteles munkák és egyben a könyv legrégebbi részei;
  • (2) az „Esdrás-emlékirat” és a „Nehémiás-emlékirat” összetétele, kb, Kr. e. 400;
  • (3) az Esdrás 1-6 kompozíciója, mint az utolsó szerkesztő bevezetője a korábbi írásokhoz, kb. Kr. e. 300. 

Lester Grabbe (2003) az Esdrás-Nehémiás írások egyesítésének idejét a végleges szerkesztésekkel együtt a Ptolemaida-dinasztia idejére teszi, a Kr. e. 3. századra.[53]

Krónikák könyve szerkesztés

A krónikák első és második könyve ismeretlen szerzőé, aki lévita volt Jeruzsálemben, valószínűleg a Kr. e. 4. század végén.[54]

Habár a könyv két részre van osztva (Krónikák első és második könyve), a tanulmányok többsége egyetlen szöveget tart számon, hosszabb későbbi kiegészítésekkel és módosításokkal.[55]

Deuterokanonikus könyvek (Bibliai apokrifek) szerkesztés

 
Tóbiás, Rafael és a hal (Pieter Lastman: Tóbiás könyvének illusztrációja)

A katolikus és ortodox egyházak a következő könyvek összességét vagy egy részét adják hozzá a Bibliájukhoz.

Dániel könyvének kiegészítései szerkesztés

Dániel könyve számos kiegészítést tartalmaz, amely nem található meg a héber/arámi verziókban. Azariás imádsága (Dániel egyik társa) körülbelül a Kr. e. 160-as években íródott, amikor is IV. Antiokhosz elnyomás alatt tartotta a zsidókat. A szent három gyermek éneke (a három ifjú a tüzes kemencében) valószínűleg jeruzsálemi papi körökben íródott. Zsuzsanna és a vének története kb. Kr. e. 170-130-ban volt összeállítva. Bél és a sárkány megírása idejének meghatározása kissé nehéz, a szöveg eredetéről nincs megbízható információ.[49]

Esdrás 1-2 szerkesztés

Szent Jeromos latin Bibliája (a Vulgata) négy Esdrás könyvet tartalmazott: (lásd még: Esdrás) Jeromos Esdrás 1-2 könyve át lett nevezve Esdrás és Nehémiás könyvévé; a maradék könyvek, mindegyik kettőt lépett följebb a legtöbb verzióban, viszont a számozási rendszer még mindig zavaros maradt. A jelenlegi Esdrás 1 a Krónikák könyveiből és Esdrás könyvéből merített ihletett, viszont Nehémiást teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Valószínűleg Kr. e. 2. században íródhatott.[56] Az Esdrás 2-nek semmi kapcsolata nincs a többi Esdrás könyvvel, főszereplőként magát a prófétát veszi. Valószínűleg i. sz. 70 körül íródott, nem sokkal a jeruzsálemi templom elpusztítása után.

Báruk könyve szerkesztés

Báruk könyvének szerzője a hagyomány szerint az a Báruk volt, akit Jeremiás próféta társának tartanak. A mai kutatók szerint viszont ez valószínűtlen és a makkabeusok korára teszik a könyv keletkezésének idejét.[57]

Makkabeusok 1, 2, 3, 4 szerkesztés

A Makkabeusok első könyvének ismeretlen írója egy zsidó történész volt, akinek az életét Kr. e. 100 köré teszik.[49]

A Makkabeusok második könyve alaposan felülvizsgált és tömörített verziója egy ismeretlen író munkája, aki Kürénéi János néven jelenik meg. A könyv emellett még tartalmaz néhány zsoltárt, amiket az az ismeretlen szerző írt, aki a tömörítést végezte (akit „az Epitomistaként” is hívnak). János valószínűleg a Kr. e. 2. század közepétől a végéig írt, az "Epitomista" Kr. e. 63 előtt.[49]

A Makkabeusok harmadik könyve az egyiptomi zsidó közösséggel foglalkozik, fél évszázaddal a lázadás előtt, ami arra utalhat, hogy az író egy egyiptomi zsidó volt, valószínűleg egy alexandriai lakos. A Kr. e. 100-75 dátum a leghelytállóbb.[49]

A Makkabeusok negyedik könyve feltételezhetően i. sz. 1. század közepén íródott, egy Szíriában vagy Anatóliában élő zsidó által.[49]

Jeremiás levele szerkesztés

Jeremiás levele nem Jeremiás munkája; az író látszólag azért használta a próféta nevét, hogy munkája jogvédett lehessen. A mű szerzője nem is Báruk, Jeremiás kísérője, habár a Katolikus Bibliában Báruk utolsó fejezeteként tűnik fel. A levél bizonyítékai Kr. e. 317-re mutatnak, szerzőként pedig egy palesztini zsidót neveznek meg.[58]

Manassé imája szerkesztés

Manassé imája a betegeskedő, ám most bűnbánó Manassé júdai király imájának összefoglalója. A valódi szerző ismeretlen és a mű keletkezésének ideje valószínűleg a Kr. e. 2. vagy 1. század.[59]

Sirák fia könyve és A bölcsesség könyve szerkesztés

Sirák fia könyvének szerzője Ben Sira lehet. Valószínűleg egy írnok volt, aki Jeruzsálem fiatalságának nyújtott útmutatásokat. Unokájának előszója segít meghatározni a könyv keletkezésének idejét, ami kb. a Kr. e. 2. század első negyede, Kr. e. 196-ra, és IV. Antiokhosz zsidó elnyomásának ideje közé tehető, aki Kr. e. 175 és 164 között uralkodott.[60] A bölcsesség könyve valószínűtlen, hogy a Kr. e. 2. századnál hamarabb íródott volna, ezért kb. Kr. e. 100 és 50 közé saccolják keletkezésének idejét. A könyv nagy részben farizeusi tanításokat tartalmaz.[60]

Eszter kiegészítései szerkesztés

Maga Eszter könyve kb. Kr. e. 400-ban íródhatott a perzsa birodalom keleti provinciáiban élő zsidók által, végső formáját pedig a Kr. e. 2. században érte el; a héber írásban található zsoltárok fölött keringő kétségek vezettek Eszter kiegészítéseihez; görög fordításában a Kr. e. 2. sz végén vagy a Kr. e. 1. század elején keletkezhetett.[60]

Tóbiás könyve szerkesztés

Tóbiás könyve a Kr. e. 8. században játszódik le, és nevét főszereplőjéről, egy istenfélő, fogságban élő zsidóról kapta. A mai általánosan elfogadott dátum a mű születésének kapcsán a Kr. e. 2. század eleje.[60]

Judit könyve szerkesztés

Judit könyve Izraelben játszódik le. Erős perzsa hatások vannak benne, ami Kr. e. 4. századi dátumot sugall; és párhuzamba állítható a hasmoneusok korával is, ami egy Kr. e. 2. századi dátumra utal. Általában farizeusi írásként van emlegetve, viszont egy szadduceusi eredet sem kizárható.[61]

További zsoltárok szerkesztés

A kánoni zsoltárok 150 fejezetet tartalmaz. A 151. zsoltár általában görög fordításokban található meg, a héber verzióját pedig a Holt-tengeri tekercsek között találták meg.[62]

A 152-155. zsoltárok a szír Pesitta Biblia részei, melyeknek egy részét szintén Kumránban találták meg.

Újszövetség szerkesztés

 
A dupla-forrású hipotézis
 
Rembrandt: Máté egy angyal által inspirálva

Evangéliumok és az Ap. Cselekedetei szerkesztés

Az evangéliumok és az Ap. cselekedetei ismeretlen szerzőjűek, mivel egyik sem nevezi meg íróját.[63] János evangéliuma részben kivétel lehet, mivel a szerző úgy utal magára, mint „a tanítvány, akit Jézus szeretett”, és mint Jézus belső köreinek tagja.[64] A legtöbb történész viszont ezt a részt utólagosan beszúrtnak tartja (lásd lejjebb). Az evangéliumok alapján Jézus 12 és 30 éves közti időszakáról semmit nem tudunk meg.

Egyetértés van a bibliai történészek között azon a téren, hogy a szinoptikusok (Máté, Márk és Lukács) között létezik egy nagy mértékű kereszthivatkozás. Az egyszerű magyarázat erre a Dupla-forrású hipotézis, miszerint Márk lett elsőnek megírva, majd Máté és Lukács írói Márk feltételezett Q dokumentumára alapoztak.

A tudósok egyetértenek abban, hogy János evangéliuma lett utolsónak megírva, felhasználva különböző hagyományokat és tanúságtételeket. Továbbá a kutatók többsége egyetért abban is, hogy Lukács evangéliumának és az Az apostolok cselekedeteinek írója egyazon személy lehetett.[65][66][67][68][69]

Márk szerkesztés

A hagyományra és korai egyházatyákra alapozva, a szerző Márk evangélista, Péter apostol társa.[70] Ez az evangélium azonban úgy tűnik több alapforrásra támaszkodik, formájában és teológiájában is, és a hagyomány ellen szól, hogy a könyv Péter elbeszélésein alapul.[71] Számos jel az evangéliumban arra mutat (pl. Péter tekintélyének fontossága), hogy az író Szíriában vagy Palesztinában írta a könyvet egy nem-zsidó keresztény közösségnek.[72]

Máté szerkesztés

A korai keresztény hagyomány szerint Máté evangéliuma „héberül” lett megírva (arámiul, amely Júdea nyelve volt) Máté apostol, a vámszedő és Jézus tanítványa által,[73] a mai tudósok viszont elutasítják ezt a feltételezést, és szerintük nem valószínű, hogy az evangéliumot egy szemtanú írta.[74]

Hierapoliszi Papiasz (kb. 60-120) - aki az apostolok közül senkit sem ismert,[75] - úgy hitte, hogy Máté összegyűjtötte Jézus héber nyelvű tanításait, amit aztán mások lefordítottak.[76] Papiasz leírása viszont nem felel meg annak, amit az evangéliumról ismerünk: a mű görögül lett megírva, se arámiul, se nem héberül; a görög Márk evangéliumán és a hipotetikus Q dokumentumon alapszik, nem pedig beszédek gyűjteményén.[77]

Habár a szerző ismeretlen, az evangélium belső tanúságai azt sugallják, hogy az egy zsidó férfi volt, aki egy hellenizált városban élt, valószínűleg a szíriai Antiókhiában[78] akinek munkássága i. sz. 70 és 100 közé tehető.[79]

Lukács evangéliuma és Az apostolok cselekedetei szerkesztés

Egységes egyetértés van abban, hogy Lukács evangéliuma és Az apostolok cselekedetei eredetileg egy két kötetes mű volt, amit egyazon író írt, akit Luk. 1:3 alapján Teofil (Theofilus) néven ismernek, amely vagy a személy neve vagy tiszteletbeli címe volt.[80] Ez az író egy „amatőr hellén történész” volt, járatos a görög retorikában.[81]

A hagyomány szerint az evangélium szerzője Lukács evangélista volt, Pál apostol egyik társa, viszont számos mai tudós kétségét fejezi ki és a vélemények erősen megosztottak ebben a témában.[82] Sőt, úgy vélik, hogy a Lukács és az Ap. Cselekedetei szerzője egy ismeretlen keresztény író volt, aki valószínűleg szemtanúja sem volt a Lukács evangéliumában leírtaknak. A bizonyítékok egy része egyenesen az adott könyvek szövegéből való. Lukács evangéliumában az előszóban a szerző utal arra, hogy szemtanúi tanúvallomás "adatott nekünk", és hogy "alapos vizsgálatot" végeztek, viszont saját nevét nem említi meg, vagy azt, hogy bármilyen esemény szemtanúja lett volna. 

János evangéliuma szerkesztés

János 21:24 úgy azonosítja János evangéliumának szerzőjét, mint „a tanítvány”, és a 2. század második felétől ez a személy – akit maga az evangélium nem nevez meg – János evangélistával azonosították.[83] Ma már a legtöbb tudós egyetért abban, hogy az evangéliumnak ez a része és az egész 21. fejezet egy kitoldása a könyvnek, ami eredetileg János 20:30-31-nél ért véget.[84]

Tudósok többsége az evangélium keletkezésének idejét 80 és 95 közé teszi.[85]

Levelek szerkesztés

 
Szent Pál leveleit írja, 16. századi festmény. Számos kutató úgy tartja, hogy Pál lediktálta leveleit egy titkárnak, ahogy a Rómaiknak írt levél 16:22-ben egy írnok neve van megemlítve, Tertius

Pál levelei szerkesztés

Pál levele a rómaiakhoz, Pál első levele a korinthosziakhoz és Pál második levele a korinthosziakhoz, Pál levele a galatákhoz, Pál levele a philippibeliekhez és Pál levele Filemonhoz majdnem egységesen Pál apostol munkáiként vannak elismerve – a mutatószámok mindben, kivéve a Rómaiakhoz és a Galatákhoz írt levelekben, mind Pálra és legalább még egy személyre utalnak.[49]

Három műnél, az ún. „Deutero-Páli leveleknél”: az epheszosziakhoz, a kolosszébeliekhez és a thesszalonikaiakhoz írt leveleknél sok kutató megkérdőjelezi Pál szerzőségét.

Három további pásztori levél - Pál első és második levele Timótheoszhoz és Pál levele Titushoz, valószínűleg ugyanattól a szerzőtől származnak, de számos történész-kritikus úgy tartja őket számon, mint valaki más, ismeretlen szerző munkáit.[86][87]

Zsidókhoz írt levél szerkesztés

Az egyház úgy értelmezte a zsidókhoz írt levelet, mint Pál tizennegyedik levelét - egészen a reformációig, bár már az ókortól kezdve felmerült a kétely, hogy nem az ő műve. Nyelve és stílusa előkelően tiszta, nem Pál írásmódja. Másképpen idézi és használja az ószövetségi szövegeket is. Hiányzik belőle a címzés és bevezetés is, amellyel Pál a leveleit kezdi. Maga a tanítás is benne másképp van előadva.[88]

Napjainkban szinte minden kutató már nem Pál apostolt tekinti a levél szerzőjének, hanem egy ismeretlen, a páli teológia hatása alatt álló írót.[89]

Más levelek szerkesztés

A hagyomány alapján Péter első és második levelének Péter apostol; János evangéliumának és János első, második és harmadik levelének) János evangélista a szerzője, amelyek egy késői időben íródtak. Júdás levelének Júdás ("Jakab testvére"), Jakab levelének Jakab, az Úr testvére a szerzője.

János első levele szerzője névtelen, míg a második és harmadik levelek a bekezdésükben csak úgy ismertetik szerzőjüket, mint „a presbiter”.

Péter első levelét a korai egyházban minden nehézség nélkül elfogadták kánoninak. A második levél bár úgy említi szerzőjét, mint „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgálója és apostola”, számos mai tudós ezt álnév használatának tartja és Péter utáninak tartja a levél megszületését. Nyelve különbözik az első levelétől. Az egész 2. fejezet hasonlít Júdás leveléhez és attól szabadon, de észrevehetően kölcsönöz.

A kutatók hasonlóan vélekednek Jakab, továbbá Júdás leveléről is, ahol szintén ál-szerzőt feltételeznek. Sokan Júdás levelének megszületését sem az 1. századra teszik.[90]

Jelenések könyve szerkesztés

A hagyomány alapján a jelenések könyve látomásainak lejegyzője János evangélista, aki egyben a negyedik evangélium írója is. Ez a nézet a 2. század óta elterjedt vélemény, de a mai kutatóknál a János név alatt író személy kiléte erős bizonytalanságot szül.[91]

Az Újszövetség könyvei szerkesztés

Az Újszövetség könyveinek keletkezési ideje és szerzője a hagyomány és a mai kutatók alapján, továbbá az első ismert másolattöredék keletkezése:

Könyv Keletkezési idő és szerző
(A hagyomány alapján)[92]		 Történetkritikai
bevezetéstudomány álláspontja[92]		 Egyéb, széles körben
elterjedt nézet alapján[93]		 Első ismert másolattöredék
keletkezése
Máté 40-70 között
Máté		 1. század
ismeretlen szerző		 kb. 85 körül 150-200 között[94]
Márk 40-70 között
Márk		 70 körül [95]
névtelen szerző		 1. század 250 körül[96]
Lukács 61-63 között
Lukács		 80–110 között, de bizonyítékok vannak arra, hogy még a 2. században is átdolgozták.[97]
névtelen szerző		 80–90 175–250 között[98][99]
János 70-100 között
János		 az 1. század vége vagy a 2. sz. eleje
Nem János evangélista, hanem ismeretlen szerző[100]		 90 körül 125–160 között[101]
Apostolok Csel. 63-80
Lukács		 80–120 között [102]
95-100 250 körül
Római levél 55-58 56-57 57 175-225 között[103]
1-2. Kor. levél 57-58 55-57 56-58 175-225 között[103]
Galata levél 55-58 55 55 175-225 között[103]
Efézus levél kb. 62
Pál		 80–100 között [104][105][106]
Pál tanítványa lehetett		 80-90
Pál nevét használó ismeretlen szerző (pszeudoepigráf)[107]		 175-225 között[103]
Filippi levél 61-64 54-55 54-55 175-225 között[103]
Kolossé levél 62
Pál		 59 körül
bizonytalan		 1. század
Pál nevét használó ismeretlen szerző (pszeudoepigráf)[107]		 175-225 között [103]
1. Thessz. levél 51-52 50-51 körül 51 körül 175-225 között[103]
2. Thessz. levél 52 50-52 körül
bizonytalan szerző		 kb. 51 vagy a 70-es évek
bizonytalan szerző		 300 körül[108]
1-2. Tim. levél 63, 66 1. vagy 2. század
ismeretlen szerző		 1. vagy 2. század
Pál nevét használó pszeudoepigráf (hamis forrásmegjelölésű) levelek [109]		 350 körül[110]
Titusz levél kb. 65 1. vagy 2. század
ismeretlen szerző		 1. vagy 2. század
Pál nevét használó pszeudoepigráf (hamis forrásmegjelölésű) levél [109]		 200 körül[111]
Filemon levél kb. 62 60 körül 54–55 körül 3. század[112]
Zsidókhoz írt lev. kb. 63
Pál		 70-90
a páli teológia hatása alatt álló ismeretlen szerző		 80-90
ismeretlen szerző		 2-3. század[113]
Jakab levele 44-49 között
Jakab		 az 1. század végén
ismeretlen szerzőjű hamisítvány (pszeudoepigráf)[114][115]		 65–85 3. század[116]
Péter 1. levele 66 körül
Péter		 1. század vége,
Nem Péter, hanem egy ismeretlen szerző[117][118]		 75-90 3-4. század[119]
Péter 2. levele 67 körül
Péter		 80-180 között
ismeretlen szerző		 110 körül
ismeretlen szerző		 3-4. század[119]
János 1-3 levele 1. század végén
János		 96-110
Egyik levelet sem János apostol írta.[120]		 90-110 3. század[121]
Júdás levele kb. 67-70
Júdás		 bizonytalan,
más valaki írta		 50 és 110 között,
más valaki írta[122]		 3-4. század[119]
Jelenések 95-96
János		 Leginkább 95 körül,[93]
Nem János, hanem
a nevét használó ismeretlen személy.[123]		 95 körül 150-200 között[124]

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Authorship of the Bible című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  1. ↑ Rabin 2006, p. 113
  2. ↑ Cohn-Sherbok 2005, 1. o.
  3. ↑ Heschel 2005, 539-540,546. o.
  4. ↑ Olson 2016, 90-91. o.
  5. ↑ Olson 2016, 92-95. o.
  6. ↑ Olson 2016, 95. o.
  7. ↑ Jacobs 1995, p. 375
  8. ↑ McDermott, John J., "Reading the Pentateuch: a historical introduction" (Pauline Press, 2002)p.21. Google Books (2002. október 1.). Hozzáférés ideje: 2010. október 3. 
  9. ↑ Gordon Wenham, "Pentateuchal Studies Today," in Themelios 22.1 (October 1996): 3–13.
  10. ↑ Van Seters (1997), p.16
  11. ↑ Ska, Jean-Louis, "Introduction to reading the Pentateuch" (Eisenbrauns, 2006) pp.217 ff.
  12. ↑ Miller, Patrick D., Deuteronomy (John Knox Press, 1990) pp.2–3.
  13. ↑ a b c d Rogerson, John W. (2003b). "Deuteronomy". In Dunn, James D. G.; Rogerson, John William (eds.). Eerdmans Commentary on the Bible. Eerdmans. ISBN 9780802837110
  14. ↑ Deuteronomy by Patrick D. Miller (John Knox Press, 1990) pp.2–3.
  15. ↑ Carr, David (2000). "Genesis, Book of" . A Freedmanben David Noel; Myers, Allen C. (szerk.). Eerdmans Dictionary of the Bible . Eerdmans. ISBN 9789053565032
  16. ↑ Enns, Peter (2012). The Evolution of Adam. Baker Books. ISBN 9781587433153
  17. ↑ Stackert, Jeffrey (2022). Deuteronomy and the Pentateuch. Anchor Yale Reference Library. Yale University Press. ISBN 978-0-300-16751-1
  18. ↑ Davies, Philip R. (2013). Rethinking Biblical Scholarship. Changing Perspectives. Vol. 4. New York: Routledge. ISBN 978-1-84465-727-8
  19. ↑ Graham, M.P, and McKenzie, Steven L., "The Hebrew Bible today: an introduction to critical issues" (Westminster John Knox Press, 1998) p.57
  20. ↑ Knoppers, Gary, and McConville, J. Gordon, (eds), "Reconsidering Israel and Judah: recent studies on the Deuteronomistic history" (Eisenbrauns, 2000)
  21. ↑ Garry Knoppers, Is There a Future for the Deuteronomistic History?, in Romer, Thomas, "The Future of the Deuteronomistic History" (Leuven University Press, 2000), p.119
  22. ↑ Eynikel, Erik, "The reform of King Josiah and the composition of the Deuteronomistic history" (Brill, 1996) pp.14ff
  23. ↑ Eynikel, Erik, "The reform of King Josiah and the composition of the Deuteronomistic history" (Brill, 1996) p.14ff
  24. ↑ Romer, Thomas, "The Future of the Deuteronomistic History" (Leuven University Press, 2000) pp.120ff
  25. ↑ Boadt, Lawrence. Reading the Old Testament: An Introduction (1984) 
  26. ↑ Introduction to the Book of Isaiah. United States Conference of Catholic Bishops. (Hozzáférés: 2007. április 29.)
  27. ↑ Blenkinsopp, Joseph, "A history of prophecy in Israel" (Westminster John Knox, 1996) p. 183
  28. ↑ Graham, M.P, and McKenzie, Steven L., "The Hebrew Bible today: an introduction to critical issues" (Westminster John Knox Press, 1998) p.83
  29. ↑ Mangano, Mark, (ed) "Old Testament Introduction" (College Press, 2005) p. 471
  30. ↑ Joseph Blenkinsopp, "A History of Prophecy in Israel" (Westminster John Knox Press, 1996) p. 167
  31. ↑ Joseph Blenkinsopp, "A History of Prophecy in Israel" (Westminster John Knox Press, 1996) p.166
  32. ↑ Joseph Blenkinsopp, "A History of Prophecy in Israel" (Westminster John Knox Press, 1996) pp.167–168
  33. ↑ Paul L. Redditt, Aaron Schart: Thematic Threads in the Book of the Twelve
  34. ↑ Redditt, Paul L., and Schart , Aaron (eds) "Thematic threads in the Book of the Twelve" (Walter de Gruyter, 2003) p.9
  35. ↑ https://books.google.hu/books?id=goq0VWw9rGIC&pg=0CCsQ6AEwAA&redir_esc=y#v=onepage&q=%22the%20book%20belongs%20to%20the%20late%20fifth%20or%20early%20fourth%20centuries%20b.c.e.%22&f=false
  36. ↑ Dell, Katharine M., Reinventing the Wheel: The Shaping of the Book of Jonah, in John Barton, David James Reimer, "After the exile: essays in honour of Rex Mason" (Mercer University Press) pp.86–89
  37. ↑ Vankó-Reisinger: Bevezetés a Biblia tanulmányozásához, Bibliaiskolák Közössége, 1993
  38. ↑ Habel, Norman C., "The Book of Job: A Commentary" (Westminster John Knox Press, 1985) pp.40–43
  39. ↑ Whybray, Norman, "Wisdom: the collected articles of Norman Whybray" (Ashgate Publishing, 2005) p.181
  40. ↑ Crenshaw, James L., "Old Testament wisdom: an introduction" (Westminster John Knox Press, 2010) p.66
  41. ↑ Snell, Daniel C., "Twice-told Proverbs and the composition of the book of Proverbs" (Eisenbrauns, 1993) p.8
  42. ↑ Hubbard, Robert L. "Book of Ruth" (Eerdmans, 1989) p.23
  43. ↑ Brenner, Athalya. The Feminist Companion to the Bible. Sheffield Academic Press (1999). Hozzáférés ideje: 2007. december 30. 
  44. ↑ Korpel, Marjo, "The structure of the book of Ruth" (Uitgeverij Van Gorcum, 2001) p.224
  45. ↑ Bloch, Ariel, and Bloch, Chana, "The Song of songs: a new translation with an introduction and commentary" pp.21–27
  46. ↑ J. Cheryl Exum, Song of songs: a commentary (Westminster John Knox Press, 2005) pp.33–37.
  47. ↑ Crenshaw, James L., "Old Testament wisdom: an introduction" (Westminster John Knox Press, 2010) pp.144–145
  48. ↑ Gerstenberger, Erhard, "Psalms, Part 2, and Lamentations" (Eerdmans, 2001) pp.467–468
  49. ↑ a b c d e f g Eerdmans Commentary on the Bible (ed.
  50. ↑ James C. VanderKam, Peter Flint, "The Meaning of the Dead Sea Scrolls" (Continuum International Publishing Group, 2002) p. 137
  51. ↑ Shemaryahu Talmon, Daniel, in Robert Alter, Frank Kermode, "The Literary Guide to the Bible" (Harvard University Press, 1990), p. 345
  52. ↑ Throntveit, Mark A., "Ezra-Nehemiah" (John Knox Press, 1992) pp. 9–10
  53. ↑ Lester Grabbe, Ezra, in Eerdmans Commentary on the Bible (ed.
  54. ↑ M. Patrick Graham, The "Chronicler's History": Ezra-Nehemiah, 1–2 Chronicles in Graham, M.P, and McKenzie, Steven L., "The Hebrew Bible today: an introduction to critical issues" (Westminster John Knox Press, 1998) p.210
  55. ↑ H.P. Mathys, 1 and 2 Chonicles, in Oxford Bible Commentary (ed.
  56. ↑ Daniell Smith-Christopher, Ezra-Nehemiah in Oxford Bible Commentary (ed.
  57. ↑ P. P. Saydon, "Baruch" by revised by T. Hanlon, in A New Catholic Commentary on Holy Scripture, ed.
  58. ↑ Mercer Dictionary of the Bible (Mercer University Press, 1991) p. 438
  59. ↑ Mercer Dictionary of the Bible (Mercer University Press, 1991) p. 544
  60. ↑ a b c d Oxford Bible Commentary (ed.
  61. ↑ Mercer Dictionary of the Bible (Mercer University Press, 1991) p.482
  62. ↑ Soggin, J. Alberto, "Introduction to the Old Testament" (Westminster John Knox) p.424
  63. ↑ Harris, Stephen L., Understanding the Bible.
  64. ↑ Harris, Stephen L., Understanding the Bible.
  65. ↑ Peter, Kirby: Early Christian Writings: Gospel of Mark, 2001 [2008. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 15.)
  66. ↑ Achtemeier, Paul J.. The Gospel of Mark, The Anchor Bible Dictionary 4. New York, New York: Doubleday (1992). ISBN 0-385-19362-9 
  67. ↑ M.G. Easton, Easton's Bible Dictionary (Oak Harbor, WA: Logos Research Systems, Inc., 1996, c1897), "Luke, Gospel According To"
  68. ↑ Meier, John P.. A Marginal Jew. New York, New York: Doubleday, 955–6. o. (1991) 
  69. ↑ Helms, Randel. Who Wrote the Gospels?. Altadena, California: Millennium Press (1997) 
  70. ↑ Jens Schroter, Gospel of Mark, in Aune, David E., (ed) "The Blackwell companion to the New Testament" (Blackwell Publishing, 2010), p.277-8
  71. ↑ Theissen, Gerd and Annette Merz.
  72. ↑ Jens Schroter, Gospel of Mark, in Aune, p.278
  73. ↑ Dennis C. Duling, Gospel of Matthew, in Aune, David E., (ed) "The Blackwell companion to the New Testament" (Blackwell Publishing, 2010), p. 298
  74. ↑ "Matthew, Gospel acc. to St." Cross, F. L., ed.
  75. ↑ Magyar katolikus lexikon.  
  76. ↑ Dennis C. Duling, Gospel of Matthew, in Aune, David E., (ed) "The Blackwell companion to the New Testament" (Blackwell Publishing, 2010), pp. 301–302
  77. ↑ Dennis C. Duling, Gospel of Matthew, in Aune, David E., (ed) "The Blackwell companion to the New Testament" (Blackwell Publishing, 2010), p.302
  78. ↑ Dennis C. Duling, Gospel of Matthew, in Aune, David E., (ed) "The Blackwell companion to the New Testament" (Blackwell Publishing, 2010), pp. 302–303.
  79. ↑ Ehrman 2004, p. 110 and Harris 1985 both specify a range c. 80–85; Gundry 1982, Hagner 1993, and Blomberg 1992 argue for a date before 70.
  80. ↑ Horrell, DG, An Introduction to the study of Paul, T&T Clark, 2006, 2nd Ed.,p.7; cf.
  81. ↑ David E. Aune, "The New Testament in its literary environment" (Westminster John Knox Press, 1987) p.77
  82. ↑ Raymond E. Brown, Introduction to the New Testament, New York: Anchor Bible (1997), pages 267–8.
  83. ↑ The Gospel and Epistles of John: a concise commentary Raymond Edward Brown (Liturgical Press, 1988) p.10
  84. ↑ Barnabas Lindars, "John" (Sheffield Academic Press, 1990) p.11
  85. ↑ Bruce, F.F. The New Testament Documents: Are they Reliable? p.7
  86. ↑ Ehrman 2004:385
  87. ↑ Ehrman, Bart D.. 3. Forgeries in the Name of Paul. The Pastoral Letters: 1 and 2 Timothy and Titus, Forged: Writing in the Name of God  – Why the Bible’s Authors Are Not Who We Think They Are, First Edition. EPub Edition., New York: HarperCollins e-books (2011. február 1.). Hozzáférés ideje: 2012. június 10. „Before showing why most scholars consider them to be written by someone other than Paul, I should give a brief summary of each letter.” 
  88. ↑ Biblia - kommentár, Szent István Társulat, 1982
  89. ↑ Fonck, Leopold. "Epistle to the Hebrews." The Catholic Encyclopedia. Vol. 7. New York: Robert Appleton Company, 1910. Web: 30 Dec. 2009.
  90. ↑ James D. G. Dunn, John William Rogerson: Eerdmans Commentary on the Bible
  91. ↑ "Eerdmans commentary on the Bible", James D. G. Dunn, John William Rogerson (eds) p.1535
  92. ↑ a b Vankó-Reisinger: Bevezetés a Biblia tanulmányozásához, 1993
  93. ↑ a b Pheme Perkins: Reading the New Testament: An Introduction
  94. ↑ Papyrus 104
  95. ↑ Leander, Hans (2013). Discourses of Empire: The Gospel of Mark from a Postcolonial Perspective. Atlanta: Society of Biblical Literature. ISBN 978-1-58983-889-5.
  96. ↑ Papyrus 45
  97. ↑ Perkins, Pheme (2009). Introduction to the Synoptic Gospels. Eerdmans. ISBN 978-0-8028-6553-3.
  98. ↑ Papyrus 4
  99. ↑ Papyrus 75
  100. ↑ Harris, Stephen L. , Understanding the Bible (Palo Alto: Mayfield, 1985) p. 355
  101. ↑ Rylands Library Papyrus P52
  102. ↑ Tyson, Joseph B., (April 2011). "When and Why Was the Acts of the Apostles Written?", in: The Bible and Interpretation: Egyre több tudós részesíti előnyben az Apostolok Cselekedeteinek megírásának késői dátumát, azaz i.sz. 110-120 körüli dátumot. Három tényező támasztja ezt alá: "...A growing number of scholars prefer a late date for the composition of Acts, i.e., c. 110-120 CE. Three factors support such a date. First, Acts seems to be unknown before the last half of the second century. Second, compelling arguments can be made that the author of Acts was acquainted with some materials written by Josephus, who completed his Antiquities of the Jews in 93-94 CE...Third, recent studies have revised the judgment that the author of Acts was unaware of the Pauline letters."
  103. ↑ a b c d e f g Papyrus 46
  104. ↑ Ehrman, Bart D. (2004). The New Testament: A Historical Introduction to the Early Christian Writings. New York: Oxford. pp. 381–84. ISBN 0-19-515462-2
  105. ↑ Markus Barth, Ephesians: Introduction, Translation, and Commentary on Chapters 1–3 (New York: Doubleday & Co., 1974), 50–51
  106. ↑ https://web.archive.org/web/20090104184919/http://www.nccbuscc.org/nab/bible/ephesians/intro.htm
  107. ↑ a b Ehrman, Bart. Forged. HarperOne (2011. április 12.). ISBN 978-006-201262-3 
  108. ↑ Papyrus 92
  109. ↑ a b Ehrman, Bart. Forged. HarperOne, 93–105. o. (2011. április 12.). ISBN 978-006-201262-3 
  110. ↑ Codex Sinaiticus
  111. ↑ Papyrus 32
  112. ↑ Papyrus 87
  113. ↑ Papyrus 46
  114. ↑ Perkins, Pheme (2012). Reading the New Testament: An Introduction. Paulist Press. ISBN 9780809147861.
  115. ↑ Ehrman, Bart D. (2012). Forged: Writing in the Name of God – Why the Bible's Authors Are Not Who We Think They Are. New York: HarperOne. pp. 192–99. ISBN 978-0062012623.
  116. ↑ Papyrus 20 ; Papyrus 23
  117. ↑ Moyise, Steve. The Old Testament in the New. A&C Black, 116. o. (2004. december 9.). ISBN 978-0-567-08199-5 
  118. ↑ Stephen L. Harris. Understanding the Bible. Mayfield, 388. o. (1992). ISBN 978-1-55934-083-0 „Most scholars believe that 1 Peter is pseudonymous (written anonymously in the name of a well-known figure) and was produced during postapostolic times.” 
  119. ↑ a b c Papyrus 72
  120. ↑ "Noha az ősi hagyományok János apostolnak tulajdonítják a negyedik evangéliumot, a Jelenések könyvét és a három János-levelet, a modern tudósok úgy vélik, hogy egyiket sem ő írta." Harris, Stephen L. , Understanding the Bible (Palo Alto: Mayfield, 1985) p. 355
  121. ↑ Papyrus 9
  122. ↑ Ehrman, Bart. Forged. HarperOne (2011. április 12.). ISBN 978-006-201262-3 
  123. ↑ "Noha az ősi hagyományok János apostolnak tulajdonítják a negyedik evangéliumot, a Jelenések könyvét és a három János-levelet, a modern tudósok úgy vélik, hogy egyiket sem ő írta." Harris, Stephen L. , Understanding the Bible (1985) p. 355
  124. ↑ Papyrus 98

Bibliográfia szerkesztés

Pentateuch szerkesztés

Deuteronomista történelem szerkesztés

Próféták és írások szerkesztés

Újszövetség szerkesztés

További irodalom szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_Biblia_írói&oldid=26939370”