A buddhizmus története Indiában
A buddhizmus világvallás, amely az ősi Magadha nagyfejedelemség (ma Bihár, India) területén és korában fejlődött ki, Gautama Sziddhártha herceg megvilágosodása után[1] A történelmi Buddha idejében is már elkezdett terjedni a dharma, Buddha tanításai.
A Maurja Birodalom buddhista császára, Asóka idején a buddhizmus két ágra szakadt: mahászánghika és szthaviraváda. Mindkettő elterjedt Indiában, miközben több apró szektára bomlottak szét.[2] Ma a buddhizmusnak két fő ága van: a théraváda (Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában) és a mahájána (a Himalájában és Kelet-Ázsiában.
A buddhizmus különálló és szervezett vallásként történő gyakorlása vesztett a jelentőségéből a Gupta Birodalom pusztulása után (7. század), sőt a 13. századtól kezdve még a buddhizmus származási helyén is hanyatlásnak indult - jóllehet mély nyomokat hagyva maga után. Ma a buddhizmus gyakorlása Indiában egyedül a Himalája-közeli területeken jelentős - például Ladak, Arunácsal Prades és Szikkim. Ez elmúlt évszázad óta fellendülőben van a buddhizmus Indiában, köszönhetően a nagy számú indiai értelmiséginek, akik a buddhista gyakorlatokat választják; a sok tibeti menekült bevándorlónak; valamint annak a több százezer dalit (kaszt) hindunak, akik tömegével váltottak át a buddhizmusra.[3]
Gautama Sziddhártha szerkesztés
Gautama Sziddhártha Lumbiniben született a Gangesz-síkság közepén, a mai Nepál területén, a védikus törzsfőnök Suddhódana fiaként. Sok évi aszkézis és meditáció után Buddha felfedezte a szélsőségektől mentes középutat miközben a bódhifa alatt elérte a megvilágosodás szintjét.
Az észak-indiai Váránaszi közelében található Szarvas-park medencéje mellett osztotta meg felismeréseit azzal az öt aszkétával, akikkel évekig gyakorolt korábban - ezt nevezik úgy, hogy először forgatta meg a dharma kerekét. Ők hatan jelentették az első Szangha megalakulását. Innentől kezdve létezik a három drágaság a buddhizmusban: Buddha (tanító), dharma (tanítás) és szangha (tanítványok közössége).
Buddha hátralevő életében sokat utazott, főleg az Indo-Gangeszi-síkságon.
Buddha végül Kusínagar mellett távozott végleg (parinirvána).
Buddhisták szerkesztés
Magyarul a buddhizmus követőit buddhistának nevezik, Indiában ők szaugatának nevezik magukat.[4] Az ősi Indiában használták még a sákjai, Sakjabhikszu[5][6] Sakjaputto, Arijászavako[7] és Dzsinaputto kifejezéseket is.[8]
Buddhista mozgalmak szerkesztés
Buddha nem jelölt ki utódot, csak arra kérte követőit, hogy dolgozzanak a megszabadulásért. Tanításai csak orális formában léteztek. A szangha később több tanácskozást is tartott, hogy közösen megegyezzenek a buddhista tanok és gyakorlatok ügyében.
- Mahákásjapa, Buddha egyik tanítványa összehívta az első buddhista zsinatot Rádzsgírban. Az volt a céljuk, hogy felidézzék, egyetértsenek és leírják Buddha valóságos tanításait és a buddhista közösség fegyelmi szabályait. Egyes tudós fiktívnek tekinti ezt a buddhista tanácskozást.[9]
- A második buddhista zsinat állítólag Vaisáliban volt. Célja a továbbra is kérdőjelesen maradt gyakorlatok megvitatása volt. A tanács elítélte a pénz használatát, a pálmabor fogyasztását és egyéb szabálytalanságok elkövetését.
- A harmadik buddhista zsinatot Pátaliputra ősi városban tartották a 3. században Asóka király kezdeményezésére. A tanácskozást végül egy Móggaliputta Tissza nevű buddhista szerzetes hívta össze. Fő szándékuk az volt, hogy megszabaduljanak azoktól a szerzetesektől, akik csak azért léptek be a szanghába, mert az királyi oltalom alatt állott. Sok tudós manapság úgy véli, hogy ezen a tanácskozások kizárólag a théraváda vonal vett részt, továbbá a sok szerzetes elbocsájtásának ehhez semmi köze nem volt.
- A negyedik buddhista zsinat a kusán nemzetségű Kaniska császár védnöksége mellett történt a mai Kasmír régióban.[10] Az általános nézet szerint ez a tanácskozás a szarvásztiváda iskolához tartozott.
A korai buddhizmus iskolái szerkesztés
A korai buddhista iskolák közé a Buddha halálát követő első néhány évszázadban végbemenő szakadások által létrejött mindenféle elő-szektariánus iskolákat szokták sorolni. A legelső szakadás a mahászánghika és a szthaviraváda iskolái között történt.
- Théraváda: főleg Srí Lanka, Mianmar, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz és Banglades.
- Dharmaguptaka: elsősorban Kína, Korea, Vietnám és Tajvan.
- Múlaszarvásztiváda: Tibet.
A Dharmaguptaka iskolák több erőfeszítést tettek a többi iskolánál, hogy Indián kívül is terjesszék a buddhizmust. Ők olyan helyekre jutottak el és értek el sikereket, mint Irán, Közép-Ázsia vagy Kína.[11] Ennél fogva azok az országok, amelyek Kínából vették át a buddhizmust, a dharmaguptaka vinaját és az ő szerzetesi (bhikkhu) és apácai (bhikkhuni) vonalukat követték.
A kínai buddhizmus korai időszakából sok fontos buddhista vinaja maradt fent - olyanok, mint mahísászaka-vinaja (T. 1421), mahászánghika-vinaja (T. 1425), dharmaguptaka-vinaja (T. 1428), szarvásztiváda-vinaja (T. 1435) és múlaszarvásztiváda-vinaja (T. 1442). Maradtak fenn ezen kívül ágamák (Szutta-pitaka), egy teljes szarvásztiváda Abhidharma-pitaka, valamint a korai buddhista iskolák jó néhány szövege.
Indiában a korai buddhista iskolák gyakran osztották fel a buddhista gyakorlatokat "szekerekre" vagy "kocsikra" (jána). Például a Vaibhásika szarvásztiváda hagyomány követői állítólag a három szekér gyakorlatát alkalmazták:[12]
Mahájána szerkesztés
A mahájána hagyomány a bódhiszattva ("megvilágosodott lény") koncepcióját népszerűsítette és a hozzájuk való imádkozást. A mahájána gyakorlatokban nagyra becsülték az olyan bodhiszattvákat, mint Mandzsusrí, Avalókitésvara és Maitréja. A mahájána hagyományokban a bodhiszattva ösvényt követik, gyakorolják a páramitákat ("tökéletességeket"), amelynek a beteljesülése a Pradzsnyápáramitá, azaz a bölcsesség tökéletessége. A mahájána buddhizmus Indiában alakult ki.
A mahájána buddhizmushoz a következő indiai iskolák tartoznak:
- Madhjamaka - (Középút)
- Jógácsára - (Csak tudat)
Vadzsrajána szerkesztés
A vadzsrajána az indiai buddhizmus egy formája, amely a 4. század körül alakult ki és később terjed el Kínába (Tangmi), Japánba (Singon), Tibetbe, Srí Lankába, Indonéziába és más országokba. Széles körben elterjedt a tibeti buddhizmusban, valamint Nepálban, Butánban és Mongóliában.[13]
Ez az iskola az észak-indiai erdő meditációs hagyományból alakult ki, amelyben a hangsúly a gyakorláson volt, hogy még ebben az életben elérjék a megvilágosodást. Ezt a hagyományt Gyémánt szekérnek és tantrikus vagy ezoterikus buddhizmusnak is nevezik. Az ún. "előidéző szertartások" alkalmával például belépnek a mandalába, amely a spirituális világegyetem szimbolikus térképe. Ezen kívül használnak mudrákat és mantrákat.
A buddhizmus megerősödése Indiában szerkesztés
Kezdeti terjeszkedés szerkesztés
Az i. e. 5-6. században a kereskedelem és a készpénz egyre fontosabbá vált. A kereskedőknek jobban tetszett a buddhista erkölcs, mint a hagyományos brahmin papok ezoterikus szertartásai, amelyek úgy tűnt, hogy az újonnan kialakuló társadalmi osztályokkal nem igazán törődött.[14]
Asóka és a Maurja Birodalom szerkesztés
A Maurja Birodalom Asóka király idejében élte fénykorát, aki felesége hatására a kalingai háború után felvette a buddhizmust. Ez később hosszú stabilitást hozott a buddhista uralkodó birodalmában. Követeket küldött idegen országokba, hogy hirdessék a buddhista tanokat. Egy görög követ, Megasztenész leírta a maurja főváros gazdagságát. A birodalom méreteit jelzik a Száncsi, Szárnáth és Mathura közelében található sztúpák, oszlopok és kőmaradványok.
Asóka király volt a Maurja Birodalom uralkodója i. e. 273 és i. e. 232 között.
Egy sor hadműveletet követően Asóka India legnagyobb része fölött uralkodhatott. Birodalma elért Dél-Ázsiától Afganisztánon és Perzsia egy részén át Bengálig, Asszámig és Maiszúrig.
A legenda szerint Asóka egy megnyert háború után vált buddhistává a felesége közbenjárásával - tanítói Rádásvámí és Mandzsúsrí voltak. Olyan építményeket emeltetett, amelyek a történelmi Buddha életéből mesélnek történeteket.[15]
Görög-Baktriai királyság és az indo-párthusok szerkesztés
Menandrosz volt a leghíresebb baktriai király, akinek a székhelye Takszilában, majd Szagalában volt. A buddhista irodalom egy hatalmas buddhista filozófussal való párbeszéde miatt jegyezte fel (Milinda-panyha).
I. e. 90-re a párthusok elfoglalták kelet Iránt i. e. 50-re végleg elűzték a görögöket Afganisztán területéről. A 7. századra az egyik indo-párthus dinasztiának sikerült elfoglalni Gandhárát, ahol folytatták a görög művészeti hagyományokat. Ez az időszak jelzi a gandhárai Grékó-buddhista művészet kezdetét (i. e. 50 - i. sz. 75).
Kusána Birodalom szerkesztés
A Kusán Birodalmat Kaniska király idején úgy ismerték, hogy a Gandhárai királyság. Innen terjedt el a buddhista művészet Ázsia többi részére. A király nagyban támogatta a buddhizmust. Ez előtt Buddhát nem ábrázolták emberi formában. Gandhárában a mahájána buddhizmusban viszont virágzott Buddha emberi formában történő megjelenítése.
Dharma mesterek szerkesztés
A kusán birodalom bukása után a 4-6. század között a Gupta dinasztia idején, Indiában virágzott a buddhizmus. Mahájána oktatási központokat hoztak létre, főleg az észak-indiai Nálandában, ahol az egyik intézmény évszázadokon keresztül a legjelentősebb buddhista egyetemnek számított olyan neves tanítókkal, mint Nágárdzsuna. A Gupta stílus buddhista művészetre gyakorolt hatása a hittel együtt tovább terjedt Délkelet-Ázsiából Kínába.
Az indiai buddhizmus legyengült a 6. században, a fehér Hunok fosztogatásai és Mihirkulasz kivégzése után.
Hszüan-cang az utazásai során feljegyezte, hogy a 7. században a buddhizmus népszerű volt Andhra, Vidzsajouada és Dravida területeken, amely hozzávetőlegesen a mai Ándhra Prades és Tamilnádu államoknak felel meg.[16] Hszüan-cang hódolatát fejezte ki Harsha, indiai uralkodó előtt, miközben a buddhisták Gouda királyság területén történő üldöztetéséről és számtalan elhagyatott sztúpáról számolt be a mai Nepál területe környékén. A Harṣzavardana királyság pusztulása után számos kis királyság létrejötte közepette tört ki a Rádzsputok felkelése, amely a buddhista klánok uralmának végét jelentette. Később újabb támogató királyok jelentek meg a bengáli területeken, ahol virágzásnak indult a Mahájána buddhizmus és tovább is terjedt Tibet, Bután és Szikkim felé. A Pála Birodalomban rengeteg templomot építettek valamint egy speciális buddhista művészeti iskola is kiformálódott.
1193-ban mérföldkövet jelentett az indiai buddhizmus hanyatlásában, hogy török-iszlám fosztogatók porig égették Nálandát. A 12. század végére a buddhizmus visszahúzódott a Himalája lába felé északra vagy délen Srí Lankára. Ennek oka az volt, hogy a legfőbb bihari buddhista központokban az iszlám vallás nyomult be és ezzel egyidejűleg megszűnt a politikai támogatottság is valamint erős kaszt nyomás volt tapasztalható. Továbbá, nem kedvezett a buddhizmus számára az újraéledő Hinduizmus.
A buddhizmus hanyatlása Indiában szerkesztés
A buddhizmus hanyatlásának több oka volt. A király vallásától egészen függetlenül az egyes államok egyenlően bántak minden jelentős szekta képviselőivel.[17] Vallási emlékműveket és kolostorokat építettek, amelyek legtöbbször tehetős családok adományaiból válhattak valóra. Voltak időszakok, amikor állami, illetve királyi kincstári pénzekből is jutott az építkezésekre. A buddhizmus esetében főleg jelentősnek bizonyultak ezek a támogatások.[18]
A kasztrendszer folyamatos kiterjesztése megváltoztatta a politikai és gazdasági erők helyzetét. Központosítással ellentétes folyamat zajlódott le mindenfelé. Egyre inkább a kasztrendszer került előtérbe a világi életben, a társadalmi és gazdasági kapcsolatok színterén.[19]
A brahminok egy újfajta kapcsolatot építettek ki az állammal, amely kötelezte a hivatalnokokat, hogy érvényesítsék a kasztokkal kapcsolatos szabályozásokat.[20] A rendszer hízott, az államok fokozatosan elveszítették a bevételek feletti irányításukat. A legjelentősebb tényező a gupták bukása volt. Az indiai társadalom máshogyan fejlődött, mint a kínai vagy római, amelyekben a kormányhivatalnokok domináltak. Indiában a brahminok örökölték hatalmi pozícióikat tiszavirág életű államok sorozatán keresztül.[21]
A közélet egyre több színterét szabályozták a brahminok, akik az általuk vezetett szertartásokért pénzt szedtek.[22] A brahminok által felügyelt kasztrendszer szabályait azért hozták létre, hogy ellenőrzés alatt tarthassák a helyi gazdasági termeléseket és a termékelosztások nagy részét.[23] Ez átalakította a tulajdonrendszert.[24] Ilyen módon váltotta fel a buddhizmust a hinduizmus.[25] A buddhizmust a rivális hindu templomok - amely a bhakti mozgalom újítása volt - valamint a hindu szerzetesek megjelenése is gyengítették. Így lecsökkent a buddhizmus anyagi támogatása és népszerűsége egyszerre.[26]
Az utolsó uralkodó, aki támogatta a buddhizmust, a 12. században a pála dinasztia alatt volt, ám az iszlám vallást terjesztő muszlim betolakodók lerombolták a kolostorokat és egyéb építményeket.[27]
A fehér hunok megszállása szerkesztés
A térségben utazó kínai utazók az 5-8. században a buddhista szangha hanyatlásáról számoltak be, főleg a fehér hunok megszállásának hatására.[28]
Török muzulmán hódítók szerkesztés
Az indiai szubkontinens muzulmán meghódítása Dél-Ázsia legelső képrombolásos megszállása volt.[29] Az templomrombolások nem érintették különösebben a hinduizmust, azonban a buddhista sztúpák lerombolása miatt észak-Indiából szinte teljesen eltűntek ezek az építmények.
A buddhizmus újjászületése Indiában szerkesztés
Indiában a buddhizmus 1891-ben született újjá, amikor a srí lankai buddhista vezető, Anagarika Dharmapála megalapította a Maha Bodhi Társaságot.[30] Tevékenységük egyik része az volt, hogy támogatták a buddhizmus terjedését Indiában. 1892-gen találkozót rendeztek Dardzsilingben. Dharmapala beszélt tibeti buddhistákkal és egy Buddha relikviát is küldött a Dalai Lámának.
Dharmapála több vihárát és templomot építtetett Indiában, köztük a szárnáthi templomot is, amely Buddha első tanításának színhelyén készült. 1933-ban halt meg, abban az évben, amikor hivatalosan is felvételt nyert egy buddhista szerzetesrendbe (bhikkhu).[30]
1892-ben Kripaszaran Mahaszthavir Kalkuttában megalapította a Bengáli Buddhista Szövetséget (Bauddha Dharmankur Szabha).[31] Kripaszaran (1865–1926) fontos szerepet játszott a bengáli buddhista közösség egyesítésében.
Tibeti buddhizmus szerkesztés
A 14. Dalai Láma 1959-ben elhagyni kényszerült szülőföldjét Tibetet. Az indiai miniszterelnök Dzsaváharlál Nehru engedélyt adott neki és követőinek, hogy az észak-indiai Dharamszalában megalapítsák a száműzetésben lévő "Központi Tibeti Adminisztrációt". Ez több ezer ember letelepedését tette lehetővé. A menekültek többsége a város északi részén telepedett le (McLeod Gandzs), ahol létrehoztak kolostorokat, templomokat és iskolákat. A várost olykor, a tibeti főváros után, "kis Lhásza" néven is említik. A hely ma már a világ egyik buddhista központja.
Vipasszaná mozgalom szerkesztés
Egyre népszerűbb Indiában a buddhista vipasszaná meditáció. Több kormányzati és magánkézben lévő intézmény kínál kurzusokat az alkalmazottai számára.[32] Ez főleg a felső- és középosztályt jelenti. A mozgalom eljutott Európába, Amerikába és más ázsiai országba is.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Smith, Vincent A.. The Early History of India from 600 B.C. to the Muhammadan Conquest Including the Invasion of Alexander the Great, 3rd, London: Oxford University Press, 168–169. o. (1914)
- ↑ Akira Hirakawa, Paul Groner, A history of Indian Buddhism: from Śākyamuni to early Mahāyāna. Reprint published by Motilal Banarsidass Publ., 1993, page 2.
- ↑ Macmillan. The New York times guide to essential knowledge: a desk reference for the curious mind, 513. o. (2004)
- ↑ Nyanaponika (Thera), Erich Fromm. The Vision of Dhamma: Buddhist Writings of Nyanaponika Thera, 178. o.
- ↑ Richard Cohen. Beyond Enlightenment: Buddhism, Religion, Modernity. Routledge, 33. o. (1999). ISBN 0-415-54444-0
- ↑ Caroline Rhys Davids. Sakya or Buddhist Origins. London: Kegan Paul, Trench, Trubner, 1. o. (1931)
- ↑ Childers 56. oldal
- ↑ Childers 171. oldal
- ↑ Williams. Mahayana Buddhism. Routledge, 6. o. (1989)
- ↑ Pali Text Society. the Teaching of Vimalakīrti, XCIII. o.
- ↑ Warder, A.K.. Indian Buddhism, 278. o. (2000)
- ↑ Nakamura, Hajime. Indian Buddhism: A Survey With Bibliographical Notes, 189. o. (1999)
- ↑ Fisher 164. oldal
- ↑ Jerry Bentley. Old World Encounters: Cross-Cultural Contacts and Exchanges in Pre-Modern Times. Oxford University Press, 43. o. (1993)
- ↑ Fa-hsien: A Record of Buddhistic Kingdoms: Chapter XXVII: Patalipttra or Patna, in Magadha. Etext.library.adelaide.edu.eu. [2008. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
- ↑ Personality of Xuanzang Sanzang. UPF.es. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
- ↑ Collins 182. oldal
- ↑ Collins 180-182. oldal
- ↑ Collins 209. oldal
- ↑ Collins 209. oldal
- ↑ Collins 211. oldal
- ↑ Collins 209. oldal
- ↑ Collins 190. oldal
- ↑ Collins 209. oldal
- ↑ Collins 211. oldal
- ↑ Collins 189. oldal
- ↑ Merriam-Webster 155-157. oldal
- ↑ Merriam-Webster 155-157. oldal
- ↑ Levy, Robert I. Mesocosm: Hinduism and the Organization of a Traditional Newar City in Nepal. Berkeley: University of California Press, c1990 1990.
- ↑ a b Ahir
- ↑ A short biography of Kripasaran Mahathera by Hemendu Bikash Chowdhury. Jagajjyoti and General Secretary of Bauddha Dharmankur Sabha (Bengal Buddhist Association). [2007. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
- ↑ Sanjoy Majumder: India's youth hit the web to worship. BBC News, Madras. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
Források szerkesztés
- ↑ Ahir: Ahir, D.C.. Buddhism in Modern India. Satguru (1991). ISBN 81-7030-254-4
- ↑ Childers: Robert Cæsar Childers. A Dictionary of the Pali Language, 56. o.
- ↑ Collins: Randall Collins. The Sociology of Philosophies: A Global Theory of Intellectual Change. Harvard University Press, 180, 182. o. (2000)
- ↑ Fisher: Fisher, Mary Pat. Living Religions. Pearson Education, Inc., New Jersey (2008). ISBN 978-0-13-614105-1
- ↑ Merriam-Webster: Doniger, Wendy. Merriam-Webster Encyclopedia of World Religions. Encyclopædia Britannica, 1378. o. (2000). ISBN 0-87779-044-2
További információk szerkesztés
- Dutt, N. (1998). Buddhist Sects in India. New Delhi: Motilal Banarsidass.
- Lamotte, E. (1976). History of Indian Buddhism. Paris: Peeters Press.
- Across the Himalayan Gap: An Indian Quest for Understanding China - Tan Chung. Szerkesztő asszisztens - Dr. Ravni Thakur. 1998, xxvi+553pp., col. and b&w illus., ISBN 81-212-0585-9
- World Civilizations: The Decline of Buddhism in India. kiadó: Washington State University.
