A mezőgazdaság földrajza

A mezőgazdaság földrajztudománya, vagy gyakran használt közkeletű, latinos változatban ’’agrárgeográfia’’, a mezőgazdasági termelés térbeli rendjének gazdasági, társadalmi és természeti összefüggéseit, törvényszerűségeit kutatja, értelmezi. Mint elnevezés a 19. század ötvenes éveiben fogalmazódott meg, de már korábban, a 17., 18. században is gyakori volt a földrajzi munkákban a mezőgazdaság részletes, felsorolásszerű leírása.

A mezőgazdaság kutatásának fontosabb földrajzi irányzatai szerkesztés

  • Az emberföldrajzi irányzat elsősorban az emberföldrajz tájföldrajzi ágazata, amely a társadalom működésének a földfelszínen látható hatásaival foglalkozott. Képviselői leírták a parcellák formáját, méretét, elhelyezkedését, a sövények magasságát stb.
  • ’’A földhasznosítási irányzat’’ az első világháború után az Amerikai Egyesült Államokban született. A földterület mezőgazdasági hasznosításának formáit, eredményeit vizsgálja.
  • ’’A mezőgazdasági technológia alapján történő megközelítés’’. Fő szempontjai: a földművelés eszköze (ásó, szúróbot stb.) illetve a földművelés rendszere (ugaroló, vetésforgó stb.).
  • ’’A mezőgazdasági termékspecializáció’’ a különböző térségek eltérő mezőgazdasági termékek előállítására történő szakosodását tartja szem előtt.

A mezőgazdaság földrajzi elhelyezkedésére ható tényezők szerkesztés

Természeti tényezők szerkesztés

  • Éghajlat (főleg a hőmérséklet és a csapadék)
  • Domborzat (a függőleges tagoltság mértéke, a lejtők meredeksége és kitettsége, a tengerszint feletti magasság
  • Talaj (megléte, minősége)

Társadalmi, gazdasági tényezők szerkesztés

  • A népesség, mint a mezőgazdasági termékek termelője és fogyasztója
  • Tulajdonviszonyok
  • A termelés műszaki-technikai színvonala
  • A termékmennyiséget növelő eszközök: ugaroltatás, öntözés, műtrágya használata

A mezőgazdaság földrajzi típusai szerkesztés

A mezőgazdaságnak sokféle típusa alakult ki a történelem során, amelyeket sokan és többféle szempont alapján csoportosítottak. 1. Hagyományos mezőgazdaság

  • a. Hagyományos állattenyésztő gazdálkodás: csak ott jött létre, ahol a növénytermesztésre természeti földrajzi korlátok miatt nem volt lehetséges. A gyér növényzet lassú növekedése miatt rendszeresen új területeket kell keresni: vándorlás. A nomadizmus alapvetően az állattenyésztéshez kapcsolódó életforma: ebből élnek, az egész közösség a településével együtt vándorol. A nomadizmusnak két területi típusa van:
    • - szubpoláris nomadizmus: a pásztorok egyszerűen követik a rénszarvascsordákat, Skandinávia és Oroszország északi részén jellemző.
    • - szárazövi nomadizmus: főleg tevét, juhot, kecskét tartanak, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten.
  • b. Hagyományos növénytermesztő gazdálkodás
    • - hagyományos szárazművelés: a trópusi területeken, öntözés nélkül termesztenek édesburgonyát(=batáta), maniókát, főzelékféléket, kukoricát, kölest.
    • - hagyományos öntözéses gazdálkodás: a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában oázisokban és a folyók mentén, valamint Dél- és Kelet-Ázsiában jellemző, ahol főleg rizst termelnek.

2. Fejlett tőkés mezőgazdaság

  • a. Európai intenzív (belterjes), kisüzemi vegyesgazdaságok (növénytermesztés és állattenyésztés).
  • b. Tengerentúli extenzív (külterjes) növénytermesztés: főleg az USA-ban, Kanadában, Argentínában jellemző gabonatermelés.
  • c. Tengerentúli extenzív legeltető állattenyésztés (ranch-gazdálkodás): főleg Amerikában, Ausztráliában, Dél-Afrikában jellemző, szarvasmarha és juhtenyésztés.
  • d. Ültetvényes gazdálkodás: Latin-Amerikában, Délkelet-Ázsiában, Afrika egyes részein jellemző, főleg ipari és élvezeti növényeket termelnek: kaucsuk, kakaó, kávé, banán.

D.B. Grigg angol kutató mezőgazdasági típusai szerkesztés

  1. Talajváltó gazdálkodás
  2. Árasztásos rizstermelés
  3. Nomád pásztorkodás
  4. Mediterrán típusú mezőgazdaság
  5. Vegyes gazdaságok
  6. Tejtermelés – tejgazdaság
  7. Ültetvényes gazdálkodás
  8. Ranch-gazdálkodás
  9. Nagyüzemi gabonatermesztés

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés