Az Albert Herring Benjamin Britten egyik háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Eric John Crozier írta Guy de Maupassant Le Rosier de Madame Husson (Az erénydíj) című novellája alapján. Ősbemutatójára 1947. június 20-án került sor a glyndenbourne-i operaházban. Magyarországon 1960. október 23-án mutatták be először a Magyar Állami Operaházban.

Albert Herring
(Albert Herring)
opera
Eredeti nyelvangol
AlapműGuy de Maupassant:
Az erénydíj
ZeneBenjamin Britten
LibrettóEric Crozier
FordítóBlum Tamás
Főbb bemutatók1947. június 20. (Benjamin Britten, Glyndebourne Festival Opera)

Szereplők szerkesztés

Szereplő Hangfekvés
Lady Billows, idősebb dáma szoprán
Florence Pike, a házvezetőnője alt
Miss Wordsworth, tanítónő szoprán
Mr. Gedge, plébános bariton
Mr. Upfold, Loxford polgármestere tenor
Mr. Budd, rendőrfőnök basszus
Mrs. Herring, a fűszerbolt tulajdonosa mezzoszoprán
Albert, a fia tenor
Sid, a hentes segédje bariton
Nancy, eladó a péküzletben mezzoszoprán
Emmy, Cis és Harry, gyerekek szoprán (gyermekhangok)

Cselekménye szerkesztés

Első felvonás szerkesztés

Lady Billows, az erkölcsös idős hölgy kezdeményezésére minden május elsején megválasztanak egy erényes hajadont májuskirálynőnek. A kisváros elöljárói, a polgármester, a plébános, a rendőrfőnök és a tanítónő most is összejönnek a lady lakásán, hogy kiválasszák a győztest – aki egyszersmind átveheti a lady által felajánlott 25 fontot is –, ám ezúttal minden számításba jövő jelölt múltjában találnak valamilyen kifogásolható esetet. Nagy segítségükre van ebben Florence Pike, a lady házvezetőnője, minden pletykák ismerője. Már-már megdőlni látszik a hagyomány, amikor mentőötletként kitalálják, hogy válasszanak ezúttal májuskirályt, mert arra van alkalmas személy: Albert Herring, a fűszerbolt tulajdonosnőjének a fia, aki nem lángelme ugyan, de az erkölcseit illetően nem érheti kifogás. A bizottságnak tetszik az ötlet és elfogadják. Elmennek a fűszerboltba, hogy személyesen tudassák a fiúval a tényeket. Albert hezitál, de amikor anyja meghallja a 25 font jutalmat, néhány pofon után nem ellenkezik tovább.

Második felvonás szerkesztés

A plébánia kertjében gazdagon terített asztal várja az ünnepségre érkezőket. Barátai, Sid és Nancy, sajnálják a jobb sorsra érdemes Albertet és elhatározzák, hogy megmentik zsarnok anyja nyomása alól. Sid egy óvatlan pillanatban rummal tölti föl a hagyományosan felkínált limonádét, amit a díj átvételére érkező Albert egy hajtásra ki is iszik. A fiú rózsás hangulatban tér haza, s amikor meglátja az ablakuk alatt önfeledten csókolózó Sidet és Nancyt, zsebében csörgetve a frissen átvett huszonöt fontot, maga is az éjszakai élet felfedezésére indul. Álmosan hazatérő anyja jóleső érzéssel gondol a szobájában hite szerint már rég nyugovóra tért kisfiára, nem is sejtve, hogy az éppen most kezdi meg új életét.

Harmadik felvonás szerkesztés

Az anya csak másnap reggel veszi észre, hogy Albert szobája üres. Nancyt lelkiismeret furdalás gyötri. Közben emberek érkeznek és hírül adják, hogy Albertet baleset érte az országúton, beesett egy szekér alá. Halottnak hiszik Albertet, ám de a fiú hamarosan megérkezik, sárosan és csapzottan ugyan, de jókedvvel. Az erkölcsbizottság kérdőre vonja a makulátlannak hitt májuskirályt, aki bevall mindent amit az éjszaka tett és ami természetesen a bizottság nézeteit sérti. A felháborodott bizottságot végül elküldi és barátaival együtt tovább ünnepli felszabadulását.

Diszkográfia szerkesztés

  • Christopher Gillett (Albert Herring), Dame Josephine Barstow (Lady Billows), Gerald Finley (Sid), Ann Taylor (Nancy), Della Jones (Mrs Herring), Susan Gritton (Miss Wordsworth) stb.; Northern Sinfonia, vez. Steuart Bedford (1996) Naxos 8.660107–08

Források szerkesztés

  • White, Eric Walter: Benjamin Britten élete és operái, Zeneműkiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-330-245-5