Albert Steffen

Albert Steffen (Wynau, Bern kanton, 1884. december 10. – Dornach, Solothurn kanton, 1963. július 13.) svájci drámaíró, író, költő, festő, antropozófus.

Albert Steffen
Stanislaus Stückgold festménye (1916)
Élete
Született	1884. december 10. Wynau, Bern kanton, Svájc
Elhunyt	1963. július 13. (78 évesen) Dornach, Solothurn kanton, Svájc
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers, dráma, regény
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert Steffen témájú médiaállományokat.

Életútja

1900–1904. Bernbe jár gimnáziumba. 1904-től apja kívánságára orvosnak tanul Lausanne-ban, ám azt abbahagyja.

21 éves korában, 1906-ban Berlinbe megy. Ott hallgatja első ízben Rudolf Steiner egy előadását, majd elkezdi antropozófiai tanulmányait. 1908-ban Münchenbe költözik, 1920-ig ott lakik. 1914. Festészetet tanul Stanislas/Stanislaus Stückgoldnál, megismeri annak feleségét, az erdélyi születésű Veress Erzsébetet (1889–1961), aki német nyelvterületen Elisabeth néven volt ismert.

35 éves korában, 1920-ban Steffen Dornachba költözik Elisabethtel és lányával, Felicitasszal, annak gyógykezelése miatt. Egy év múlva Rudolf Steiner felkéri a Das Goetheanum folyóirat szerkesztőjének. 1923. Vezetőségi tag lesz az Allgemeinen Anthroposophischen Gesellschaft-ban (Általános Antropozófiai Társaság), majd Steiner helyettese.

„Az volt a határozott benyomásom, hogy ebben a csendes emberben jelentős szellem lakozik.” (Göllner Mária)

1925-ben, Rudolf Steiner temetésekor Steffen mondta a búcsúbeszédet, és az év végétől ő kerül a Társaság élére.

1926-ban jelent meg a Göllner Mária által alapított Bizalom c. szemle első száma, amelynek címlapképét Albert Steffen rajzolta. Benne Steffen A szövetség megújítása c. kisregénye, Lengyel Lidy fordításában. 1929. A Kissvábhegyi Waldorf Iskola alapkőletételének ünnepségére Steffen személyesen látogatott Budapestre, és erre az alkalomra költeményt is írt.

„Az alapkőletétel ünnepsége az iskola parkjában játszódott le. Az enyhe ősz tündérfátyla fedte be a fákat, bokrokat és a késői virágokat. Senki sem sejtette, hogy néhány év múlva itt Hitler-csapatok és szovjet-brigádok vívják majd véres csatáikat, és a smaragdzöld füvet az elesettek holttestei borítják.” (Göllner Mária)

Steffen 1932-ben, majd utoljára 1935-ben jár Budapesten; ekkor feleségül veszi az özvegyen maradt Elisabeth-et, és örökbe fogadja lányát, Felicitas-t. 1937-ben Felicitas meghal.

1945-ben, a háború vége után parlamenti képviselők és a kantonok tanácsosai Albert Steffen vezetésével felhívást intéztek a svájci néphez (Aufruf an das Schweizervolk). Ebben Svájc időszerű feladatait körvonalazták, és minden svájcit felkértek, hogy vegyenek részt a munkában. 1961. Születésnapján meghal Elisabeth. Kis idővel ezután Steffen jobb kezében ideggyulladás keletkezett, de ennek ellenére is folytatta szerkesztői és írói tevékenységét. 1963 márciusában Steffen megalapítja a "Stiftung für Therapeutische Dichtung", magyarul Terápiás Költészeti Alapítványt, melyhez az anyagi támogatáson kívül átadta valamennyi műve szerzői jogát is.

1963. június 7-én Hans Reinhart költő-barátja temetése után hirtelen legyengül, és egy hónapon belül meghal.

Művei

Drámák

• Der Auszug aus Ägypten (1916)
• Die Manichäer (1916)
• Das Viergetier (1920)
• Hieram und Salomo (1925)
• Der Chef des Generalstabs (1927)
• Der Sturz des Antichrist (1928)
• Das Todeserlebnis des Manes (1934)
• Adonis-Spiel – Eine Herbstesfeier (1935)
• Friedenstragödie (1936)
• Fahrt ins andere Land (1938)
• Pestalozzi (1939); Pestalozzi (magánkiadás, 1968)
• Märtyrer (1942)
• Ruf am Abgrund (1943)
• Karoline von Günderode (1946)
• Barrabas (1949)
• Alexanders Wandlung (1953)
• Lin (1957)

Regények

• Ott, Alois und Werelsche (cc1904)
• Lebensgeschichte eines jungen Menschen (1928)
• Wildeisen (1929)
• Sucher nach sich selbst (1931)
• Aus Georg Archibalds Lebenslauf (1950)
• Oase der Menschlichkeit (1954)
• Altmanns Memoiren (1956)
• 33 Jahre (1959)
• Mission der Poesie (1962)

Verseskötetek

• Wegzehrung (1921)
• Gedichte (1931)
• Der Tröster (1935)
• Passiflora – Ein Requiem für Felicitas (1939)
• Wach auf, Du Todesschläfer! (1941)
• Epoche (1944)
• Spätsaal (1947)
• Am Kreuzweg des Schicksals (1952)
• Krankheit nicht zum Tode (1955)
• Steig auf den Parnass… (1960)
• Albert Steffen versei (Officina, 1943)

Esszék

• Die Krisis im Leben des Künstlers (1922)
• Der Künstler zwischen Westen und Osten (1925)
• Begegnungen mit Rudolf Steiner, Mit einem Bildnis Rudolf Steiners (1926)
• Der Künstler und die Erfüllung der Mysterien (1928)
• Mani – Sein Leben und seine Lehre (1930)
• Goethes Geistgestalt (1932)
• Conrad Ferdinand Meyers Lebendige Gestalt (1937)
• Lebensbildnis Pestalozzis (1939)
• Frührot der Mysteriendichtung (1940)
• Geistige Heimat (1941)
• Krisis, Katharsis, Therapie im Geistesleben der Gegenwart (1944)
• Vorhut des Geistes (1945)
• Wiedergeburt der schönen Wissenschaften (1946)
• Mysterienflug (1948)
• Geist-Erkenntnis – Gottes-Liebe (1949)
• Zu den Farbfenstern des Goetheanum (1953)
• Brennende Probleme (1956)
• Dichtung als Weg zur Einweihung (1960)

Magyarul

• A szövetség megújítása. Regény; ford. Lengyel Gerő Lidy; Bizalom, Budapest, 1930
• A szövetség megújítása. Regény; ford. Lengyel Gerő Lidy; Verlag für Schöne Wissenschaften, Dornach–Stuttgart–Budapest, 1931
• Steffen Albert válogatott versei; ford. Devecseri Gábor; Officina, Budapest, 1943 (Officina könyvtár)
• Pestalozzi. Színjáték; ford. Hárs Ernő; s.n., Budapest, 1968
• Sorssaru és szellemsisak; vál., ford. Hendi Ilma; Idahegyi, Genf–Budapest, 2022

Források

• Vámosi Nagy István: Albert Steffen. In A holnap drámája (Budapest, 1946, Genius)
• Maria von Nagy: Register zu dem Essaywerk von Albert Steffen (Bern-München, 1970, Francke Verlag)
• Maria von Nagy: Über den Tod von Albert Steffen, Béla Bartók, H.D. – Memoiren II. (Bern-München, 1978, Francke Verlag)

További információk

• Albert Steffen honlapja (német nyelvű)
• Életrajz fényképekkel Archiválva 2010. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (német nyelvű)
• Veress Erzsébet életrajza fényképekkel Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (német nyelvű)