Albi (Franciaország)

	Albi
	Látkép a városra, előtérben a Tarn folyó
	; Albi címere
	; Albi címere
	Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Midi-Pyrénées
Megye	Tarn
Polgármester	Stéphanie Guiraud-Chaumeil (2014-2020)
INSEE-kód	81004
Irányítószám	81000
Testvérvárosok	Lista Girona (1985. június 9. – ); Palo Alto (1994–); Randwick; Abomey;
	Népesség
Teljes népesség	49 714 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	1111 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	130–308 m
Terület	44,26 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 43° 55′ 41″, k. h. 2° 08′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 55′ 41″, k. h. 2° 08′ 45″
	Albi weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Albi témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Albi város Franciaország déli részén, Midi-Pyrénées régióban, Tarn megye, korábban pedig Albigeoise történelmi régió székhelye.

A város neve mindörökké összeforrott a 12-13. század nagy vallási mozgalma, a kathar eretnekség fogalmával, azért, mert 1165-ben egy Albi melletti kis faluban, Lombers-ben gyűltek össze először nagy számban a mozgalom hívei.

Története szerkesztés

A Cathédrale Ste-Cécile belülről

A katharok hite némiképpen módosított formája az úgynevezett bogumil eretnekségnek, amely a 10. században a Balkánon, mindenekelőtt Bulgáriában létezett, s a kereskedők útján jutott el erre a vidékre. Az albigensek magukat keresztényeknek vallották, egyistenhívők voltak, egyetlen imájuk a Miatyánk volt, bibliaként János evangéliumát ismerték el, de elutasították a katolikus vallás szinte minden más hittételét. Egyetlen szentségnek a halál előtti áldást, a Consolamentumot ismerték el. A négy püspök által irányított katár egyház tagjai két csoportból álltak: voltak a „Tökéletesek”, akik már a földön megtisztultak, s a többiek őket voltak kötelesek követni. A katárok a tisztaságot az aszkétizmus révén akarták elérni. A katár közösségek ugyanakkor összetartóak voltak. A hit nemcsak az egyszerű emberek körében terjedt, hanem a nemesek és főnemesek között is. Az egyház az eretnekség megjelenésének kezdetén még csak a térítés eszközeivel harcolt ellene. A hivatalos irányítók a III. Ince pápa által kiküldött legátusok voltak. 1208 januárjában azonban Arles mellett egy kis faluban egy albigens merénylő meggyilkolta a legátusok vezetőjét, Pierre de Castelnau-t. Ince ezek után hirdette meg a keresztes hadjáratot a katárok ellen. Az összesereglett keresztesek 1209 nyarán Lyonból kiindulva kezdték meg a hadjáratot, Toulouse, Béziers, Carcassonne elfoglalásával. Ekkor már a kegyetlen katona, Simon de Montfort vezette a csapatokat. Languedoc városai, falvai egymás után kerültek a keresztesek birtokába, az albigensek közül ezrek végezték életüket máglyán, mert nem voltak hajlandók megtagadni hitüket. Béziers elestét követően sok más városban is valóságos mészárlást rendeztek a keresztesek, egyedül Avignon városkában több százan pusztultak el, s az elfogott albigensek az inkvizíció ítélőszéke elé kerültek. A hadjárat gyakorlatilag 1244-ben ért véget, Montségur elfoglalásával.

Bár az eretnekséget Albi városáról nevezték el, igazából nem ez volt a központjuk, s a hadjárat során gyakorlatilag ellenállás nélkül került a keresztesek kezére. A katolikus egyház közvetlenül a hadjárat befejeztével megkezdte a hatalom jelképeként a püspöki palota, majd a várra emlékeztető katedrális építését. Ettől kezdve Albi formailag ugyan Toulouse grófjainak a birtoka maradt, de a valódi hatalmat a helyi püspök gyakorolta.

Demográfia szerkesztés

Év	Lakosság
1962	38 709
1968	42 930
1975	46 162
1982	45 947
1990	46 579
1999	46 284
2006	48 712
2008	51 199
2010	48 916

Látnivalók szerkesztés

Cathédrale Ste-Cécile

Palais de la Berbie

Cathédrale Ste-Cécile – a Tarn folyó déli partján emelkedik az ország egyik legkülönösebb katedrálisa. Tornya több mint 78 méter magas, a lapos tető körül kisebb tornyok magasodnak. Ellentétben a többi francia katedrálissal, teljes egészében téglából emelték. A támaszoszlopok félkörívesek, tetejük a tetőnél kis erőd, amelyek alatt a kisebb ablakok valósággal lőrések, az oldalhajók felett magasan kezdődő hatalmas ablakok is keskenyek. A hatalmas, négyszögletes torony is inkább donjonra emlékeztet. A templom építését 1282-ben kezdték meg, de a végleges felszentelésre csak 1480 áprilisában került sor, ekkor készült el teljesen a rendkívül gazdag belső. A főbejárat a templom jobb oldalán nyílik, 1520 táján készült el. A kőből épült bejárati csarnok gazdagon díszített, a késői gótika jegyében született, 51 lépcső vezet fel hozzá. Az egyetlen hajó belseje a szentéllyel együtt mintegy 100 méter hosszú, szélessége is, magassága is 30 méter. A belső támoszlopok között alakították ki a kápolnákat, a falak szinte minden négyzetcentiméterét festmények borítják. A templom szentélye, amely a hajó mintegy felét foglalja el minden oldalról csipkefinom, magas kőkerítéssel van elkülönítve. Az épület belsejét számos szobor díszíti, annak ellenére, hogy számos pusztult el a francia forradalom idején, a feljegyzések szerint kilencvennél több alak díszítette csak a szentélyt.
Palais de la Berbie – a különös alakú, megerődített, de többször is bővített és átalakított palota a város püspökének a székhelye volt. Ma a Musée Toulouse-Lautrec van falai között. Építése megelőzte a katedrálisét, 1265-ben kezdték meg, erős falakkal, vártornyokkal erődítették. Két évszázaddal később már a tornyok egy részét lebontották, átalakították, a palotához új szárnyat építettek. 1922-ben nyitották meg benne a múzeumot. A századvég különös sorsú és életművű nagy festője, Henri Toulouse-Lautrec egy helyi arisztokrata család gyermeke volt. A városban érte gyermekkorában az a baleset, aminek következtében lábai sosem fejlődtek együtt testével, torz maradt. A múzeum a püspöki palotában a legnagyobb gyűjtemény műveiből, tucatnyi teremben mutatja be festményeit, rajzait, plakátjait, kora gyermekkorától haláláig. A kiállításon néhány más műalkotás és régészeti lelet is helyet kapott, legnevezetesebb közülük a Vénus du Courbet, a régészek szerint 20000 éves kis szobor.
Église St-Salvy – román templom, amelyet gótikus elemekkel egészítettek ki.