Alekszej Georgijevics Javlenszkij

Alexej von Jawlensky (Torzsok, Tveri terület, 1867. március 26. — Wiesbaden, 1941. március 15.) orosz avantgárd festő, aki Németországban élt és alkotott.

Alekszej Georgijevics Javlenszkij
Önarcképe 1912-ben
Született	Алексей Георгиевич Явленский 1864. március 13. Torzsok
Elhunyt	1941. március 15. (77 évesen) Wiesbaden
Állampolgársága	orosz weimari köztársaság német szovjet
Házastársa	Helene Nesnakomoff (1922–)
Élettársa	Marianne von Werefkin
Foglalkozása	festőművész rajzoló gravírozó műgyűjtő
Iskolái	Anton Ažbe art school Birodalmi Művészeti Akadémia (1861–1863)
Sírhelye	Russischer Friedhof auf dem Neroberg
Alekszej Georgijevics Javlenszkij aláírása
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Georgijevics Javlenszkij témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Péterváron folytatott képzőművészeti tanulmányokat, Ilja Jefimovics Repin volt a mestere. 1896-ban került élettársával, Marianne von Werefkin festővel és mesterével Münchenbe, ahol Anton Ažbe festőiskolájába járt, s Kandinszkij köréhez csatlakozott. 1903-tól lett kiállító művész, a müncheni Sezession kiállításán mutatkozott be. 1909-ben Kandinszkij, Kubin, Gabrielle Münter és mások mellett alapító tagja lett a müncheni „Neue Künstlervereinigung” nevű művész csoportosulásnak. A Blaue Reiter kiállításain nem vett részt, de művészeti felfogáséban közel állt ehhez a társasághoz.

Az első világháború ideje alatt Svájcban (Saint-Prex, Zürich, Ascona) élt Werefkinnel, a háború után 1919-ben útjaik szétváltak, és 1921-ben Wiesbadenben telepedett le. Itt kötötte második házasságát, az asszony végig kitartott férje mellett. 1924-ben Kandinszkijjal, Münterrel és Paul Klee-vel megalapították a „Die Blauen Vier” (=A kék négyek) csoportot, amely Németországban és főleg az Amerikai Egyesült Államokban állított ki. 1927-től köszvény gyötörte, 1938-ban abbahagyta a festést. 1937-ben a nácik 72 művét, mint úgynevezett degenerált alkotásokat elkobozták. 1941-ben érte a halál, a wiesbadeni ortodox temetőben helyezték örök nyugalomra.

Stílusa

Behatóan tanulmányozta a nyugat-európai festészeti irányzatokat, az 1900-as évek közepén járt Franciaországban (Párizs, Bretagne, Provence) is. Nagy hatással volt rá Henri Matisse festészete. Von Jawlensky kolorista adottságai ekkor kezdtek megmutatkozni. Dús és érzéki színfoltokat festett, színei az orosz népművészeti alkotásokra is emlékeztetnek. Témája a táj, fejek és félalakos figurák egyre egyszerűbb és monumentálisabb, majd absztrakt formában. 1920 után egyre inkább kizárólag a fej ábrázolása érdekelte, amely egyre átszellemültebbé, ikonszerűbbé vált, követve azt az utat, ahogyan a festő visszatért gyermekkorának ortodox hitéhez. Az 1930-as években egyre gyakrabban emlegette: „A művészet Isten iránt érzett nosztalgia.”

Sorozatai (válogatás)

• Tájkép-variációk (1910-es évek)
• Misztikus fejek (1917)
• Megváltó látomásai (1919)
• Absztrakt fejek (1930-as évek)

Műveit főleg németországi városok (Wiesbaden, Chemnitz, München, Hannover, Dortmund, Stuttgart) művészeti múzeumai őrzik, de őriz műveiből a hágai Orthaus múzeum, a kaliforniai Pasadena Norton Simon múzeuma és a Long Beach-i művészeti múzeum is.

Galéria

Fejek

• 
  Nő piros kalapban (1909)
• 
  Nő széles karimájú kalapban (1910)
• 
  Nő turbánban (1911)
• 
  Fej kékben (1912)
• 
  Szabadító (1919)
• 
  Csodálkozó fej (1919)

Tájképek

• 
  Gyár (1910)
• 
  Kék hegy (1910)
• 
  Templom (1911)
• 
  Falu (1912)
• 
  Tájkép (1915)

Források

• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
• A modern festészet lexikona. Budapest : Corvina, 1974. Alexej von Jawlensky szócikkét lásd 174-175. p.
• Életrajza (oroszul)
• Életrajza, munkássága (oroszul)