Wikipédia

Alexander Gerst

német geofizikus, űrhajós

Alexander Gerst (Künzelsau, Baden-Württemberg, 1976. május 3. –) német geofizikus, az Európai Űrügynökség űrhajósa, ahol 2009 és 2010 között folytatta űrhajósképzését.[4] 2014 májusától novemberéig a Nemzetközi Űrállomás 40. és 41. alaplegénységének fedélzeti mérnöke, valamint 2018. június 6-tól az 56. alaplegénység fedélzeti mérnöke és az 57. küldetés során a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka,. 2018. december 20-án érkezett vissza a Földre.[4] Mielőtt 2020-ban megdöntötte rekordját Luca Parmitano, ő töltötte a legtöbb időt az űrben az európai űrhajósok közül (362 nap).

Alexander Gerst
Született1976. május 3. (47 éves)[1][2]
Künzelsau[3]
Iskolái
Űrben töltött idő521 390 perc
Repülések
  • Expedition 40
  • Expedition 41
  • Szojuz TMA–13M
  • Soyuz MS-09
  • Expedition 56
  • Expedition 57
Kitüntetései
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland
  • Bernd Rendel Prize
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje
  • Észak-Rajna-Vesztfália Tartomány Érdemrendje
  • Urania Medal
  • Baden-Württemberg Tartomány Érdemrendje
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander Gerst témájú médiaállományokat.

Életpálya szerkesztés

1998-ban az Karlsruhei Egyetemen (ma már Karlsruhei Műszaki Egyetem) geofizikából kitüntetéssel szerzett diplomát.[4] 1998 és 2003 között számos tudományos együttműködésben és terepkísérleten vett részt, köztük néhányban az Antarktiszon.[4]

2003-ban kitüntetéssel diplomázva a Wellingtoni Viktória Egyetemen (Wellington, Új-Zéland) megvédte diplomáját.[5] 2005-2009 között több tudományos expedíció tagjaként vizsgálta a vulkánokat, a vulkánkitöréseket megjósolható kutatását a Science folyóiratban publikálták.[6] 2010-ben a Hamburgi Egyetemen geofizikából és a vulkánkitörések dinamikájából doktorált.[4]

2007-ben a Német Kutatási Alapítvány (Deutsche Forschungsgemeinschaft) kitüntette a Bernd Rendel-díjjal a kiemelkedő tudományos munkájáért.[7] Gerst számos tudományos kutatást publikált, többek közt egyet a Nature folyóiratban.[8]

Űrhajós pályája szerkesztés

2009. május 20-tól az Európai Űrügynökség 2. űrhajós csoportjának tagjaként a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben.[9] Az ügynökséghez hivatalosan 2009 szeptemberében csatlakozott.[4] A Szojuz űrhajó igénybevétele miatt három hónapos kiképzésben részesült a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban. A képzéseit 2010 novemberében fejezte be.[4]

Tartalék személyzet szerkesztés

A 2013-ban felszálló Szojuz TMA–11M, a 38. alaplegénységet szállító űrhajó tartalékos fedélzeti mérnöke volt. Az expedíció során nem volt szükség arra. hogy Gerst helyettesítsen bárkit.

 
Gerst az első űrsétája közben

40/41-es küldetések szerkesztés

2011 szeptemberében Gerstet kijelölték a Nemzetközi Űrállomás 40-es és 41-es küldetésének egyik fedélzeti mérnökévé. A „Blue Dot” („Kék Pötty”, a Halványkék pötty felvétel elnevezése alapján) becenevű küldetés személyzete 2014 májusában szállt fel a Bajkonuri űrrepülőtérről (Kazahsztán) a Szojuz TMA–13M űrhajóval, majd ugyanott 2015 novemberében szálltak le. Az űrrakéta másik utasai Makszim Viktorovics Szurajev orosz parancsnok és Gregory Reid Wiseman amerikai fedélzeti mérnök voltak. Ez volt Gerst első űrrepülése.[10]

2014. október 7-én végrehajtotta az első űrsétáját Reid Wiseman amerikai asztronauta mellett; az űrhajósok áthelyeztek egy hibás hűtőpumpát egy ideiglenes helyről egy állandó helyre az űrállomás vázán, valamint elhelyeztek egy új elektronikai egységet, ami lehetővé tette az állomás robotkarának áramellátását áthelyezést követően is. Az űrséta 6 órát és 13 percet vett igénybe.[11][12] A küldetés tudományos kísérletei fizikai, biológiai, élettani és sugárzástani jellegűek voltak.

56/57-es küldetések szerkesztés

Gerst második utazása a Nemzetközi Űrállomásra a Szojuz MS–09 fedélzetén történt 2018. június 6-án, az 56/57-es küldetés keretein belül. Az űrrakéta parancsnoka Szergej Valerjevics Prokopjev, második fedélzeti mérnöke pedig Serena Auñón-Chancellor voltak. Az űrállomásra magával vitt egy „CIMON”-nak nevezett, az IBM Watson intelligenciájával ellátott, beszélő segédrobotot.[13]

2017 májusában jelentették be Gerst második küldetését, amit „Horizonsnak” („Horizontok”) kereszteltek el, valamint hogy az 57. küldetés folyamán Gerst lesz az alaplegénység parancsnoka.[4] Ő volt a második Európai Űrügynökségi tag, aki az űrállomás parancsnoka volt Frank De Winne (a 21. alaplegénység parancsnoka) után, valamint ő volt a legfiatalabb űrhajós, aki valaha az űrállomás parancsnoka volt, 42 évesen.

2018. december 20-án érkezett vissza a Földre, Kazahsztánba, miután 197 napot töltött folytonosan az űrben. Az előző küldetésben fönn töltött 165 nappal összeadva több mint 362 napot töltött összesen Föld körüli pályán, ami a leghosszabb idő volt akkor az ESA űrhajósok között.[4][14] Azóta ezt a rekordot 2020-ban megdöntötte Luca Parmitano olasz űrhajós 367 űrben töltött nappal.[15]

Jelenlegi megbízatásai szerkesztés

Gerst jelenleg az Európai Űrkutatási és Technológiai Központban (European Space Research and Technology Centre, ESTEC), Hollandiában dolgozik együtt az ESA mérnökeivel az ügynökség technikai jövőjével kapcsolatban.[4] 2022-ig előreláthatóan nincs küldetéshez rendelve.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  2. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  4. ↑ a b c d e f g h i j Alexander Gerst (angol nyelven). www.esa.int. (Hozzáférés: 2021. május 10.)
  5. ↑ Alexander Gerst: Temporal Changes in Seismic Anisotropy as a New Eruption Forecasting Tool. 2003–01–01. Hozzáférés: 2023. május 17.  
  6. ↑ Gerst, Alexander (2004. november 26.). „Seismic Anisotropy Beneath Ruapehu Volcano: A Possible Eruption Forecasting Tool” (angol nyelven). Science 306 (5701), 1543–1547. o. DOI:10.1126/science.1103445. ISSN 0036-8075. PMID 15567860.  
  7. ↑ Bernd Rendel-Preis 2007 (deutsch nyelven). www.dfg.de. [2021. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 10.)
  8. ↑ Johnson, Jeffrey B., Alexander (2008. november 1.). „Long-period earthquakes and co-eruptive dome inflation seen with particle image velocimetry” (angol nyelven). Nature 456 (7220), 377–381. o. DOI:10.1038/nature07429. ISSN 1476-4687.  
  9. ↑ ESA prepares for the next generation of human spaceflight and exploration by recruiting a new class of European astronauts (angol nyelven). www.esa.int. (Hozzáférés: 2021. május 10.)
  10. ↑ Spaceflight mission report: Soyuz TMA-13M. www.spacefacts.de. (Hozzáférés: 2021. május 10.)
  11. ↑ Alexander Gerst set for spacewalk (angol nyelven). www.esa.int. (Hozzáférés: 2021. május 10.)
  12. ↑ Walk with Alexander (angol nyelven). www.esa.int. (Hozzáférés: 2021. május 10.)
  13. ↑ Mosher, Dave: Astronauts on the space station are getting a new friend: A floating, talking robotic head that follows them around (amerikai angol nyelven). Business Insider. (Hozzáférés: 2021. május 10.)
  14. ↑ December 2018, Hanneke Weitering 20: Soyuz Crew Returns to Earth After a Memorable 6 Months in Space (angol nyelven). Space.com. (Hozzáférés: 2021. május 10.)
  15. ↑ Record-breaking spacewalker returns from orbit (angol nyelven). www.esa.int. (Hozzáférés: 2021. május 10.)

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Alexander Gerst című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alexander_Gerst&oldid=27058359”