Alexandru Mocsonyi

Alexandru Mocsonyi (Mocioni, de Mocioni), foeni Mocsonyi Sándor (magyaros névalak); Pest, 1841. november 4. – Birkis, 1909. április 1.) magyarországi román politikus, zeneszerző. Andrei Mocsonyi unokaöccse anyai ágon.

Alexandru Mocsonyi
Született	1841. november 4. Pest
Elhunyt	1909. április 1. (67 évesen) Birkis
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	román
Foglalkozása	politikus zeneszerző zongorista karmester
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1866. január 11. – 1868. december 9.) magyarországi parlamenti képviselő (1869. április 22. – 1872. április 15.) magyarországi parlamenti képviselő (1872. szeptember 3. – 1874. április 18.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandru Mocsonyi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Tanulóévei

A balkáni vlach származású foeni Mocsonyi család 1783. február 28.-án II. József magyar királytől szerzett armálist. Apja foeni Mocsonyi Mihály (1811–1890), anyja foeni Mocsonyi Katalin (1806–1878) volt. A szülei harmadfokú unokatestvérek voltak. A pesti piaristákhoz járt gimnáziumba, apja házitanítóként Atanasie Marienescut fogadta mellé. A vakációkat a családi birtokon, a bánáti Foenben töltötte. Jogi tanulmányait Pesten, Bécsben és Grazban végezte. Tudatosan készült a politikusi pályára, körutazást tett Belgiumban és Svájcban, hogy megismerje a nyugat-európai többnemzetiségű államokat.

Aktív politikusi pályája

1865-ben Rittberg mandátumával lett országgyűlési képviselő. Felkészültsége és kiváló szónoki adottságai a huszonéves fiatalembert hamar vezérszerephez juttatták a nemzetiségi képviselők között. 1867-ben az Eötvös-féle törvényjavaslattal szembeni nemzetiségi ellenjavaslat megalkotója, amely föderatív alapon szabályozta volna a hivatalos nyelv kérdését. A magyarországi nem magyar népek sorsának kulcskérdését a nyelvi jogokban látta. Publicisztikái a Reform, a Zukunft, a prágai Politik és más lapok hasábjain jelentek meg.

1869. január 15-én megjelent programadó írásában megállapította, hogy a magyar uralkodó osztály ahelyett, hogy az ország népeinek szövetségét kereste volna, természetellenes szövetséget kötött az ausztriai német politikai osztállyal, amely a többi nép ellen irányul. A megszületett nemzetiségi törvényt a természetes jogokkal ellenkezőnek nevezte, mivel nem ismeri el a nem magyar nemzetek létét az országban.

1869. január 26-án a temesvári vigadóban megalakult Román Nemzeti Párt elnökévé választották. 1869–1872-ben Lugos, 1872-től Máriaradna választókerületét képviselte az országgyűlésben. 1874-ben lemondott képviselői mandátumáról, de pártelnöki tisztségét megtartotta.

Utolsó évtizedei

1874-től a teleket Budapesten, az év többi részét vlajkoveci birtokán töltötte. Lassanként a magyar politikai rendszerrel szembeni passzív ellenállás hívévé vált. Pártelnökként ellenezte a Memorandum benyújtását, ezért 1890–1892-ben Vincențiu Babeș-sel együtt a Tribuna célkeresztjébe került. 1893-ban a Tribuna ellensúlyozására megalapította a temesvári Dreptateát.

Feleségül vette gyöngyösi Somogyi Ilona (1839-1915) úrnőt, az anyai nagybátyjának, foeni Mocsonyi György (1823-1887) úrnak az özvegyét.

Források

• Teodor Botiș: Monografia familiei Mocioni. București, 1939