Alfonsina Storni

argentin költő

Alfonsina Storni (Sala Capriasca, Ticino kanton, 1892. május 29.Mar del Plata, 1938. október 25.) a 20. századi latin-amerikai költészet egyik legfontosabb alakja.

Alfonsina Storni
Élete
Született1892. május 29.
Sala Capriasca, Svájc Svájc
Elhunyt1938. október 25. (46 évesen)
Mar del Plata, Argentína Argentína
SírhelyLa Chacarita temető
Nemzetiségargentin Argentína
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)költő, író
Első műveLa inquietud del rosal (1916)
Alfonsina Storni aláírása
Alfonsina Storni aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfonsina Storni témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Alfonsina Storni Svájcban, egy Sala Capriasca nevű városban született, szülei argentin söriparosok voltak. Itt éltek pár évig, Alfonsina itt tanult meg olasz nyelven beszélni. Nem sokkal később a családi vállalkozás csődbe ment, így az argentínai Rosario városában nyitottak egy kocsmát, egy ideig Alfonsina is itt dolgozott.

1907-ben csatlakozott egy vándorszínház társulatához, akikkel beutazta az egész vidéket.

Visszatérve befejezte a tanulmányait, mint vidéki általános iskolai tanár, valamint elkezdett dolgozni néhány magazinnál (Mundo Rosarino, Monos y Monadas, Mundo Argentino).

1911-ben Buenos Aires-be költözött, a nagyváros ismeretlenségét kutatva. A következő évben megszületett fia, Alejandro, aki házasságon kívüli gyerek volt, egy újságíróval való kapcsolatából. Az anyagi nehézségek ellenére, 1916-ban megjelent első kötete, a La inquietud del rosal („A nyugtalanság rózsája”), később elkezdett írni egy magazinnak (Caras y Caretas), mialatt pénztárosként dolgozott egy boltban.

Hamarosan több más íróval is összebarátkozott, például José Enrique Rodóval, Amado Nervóval, de szoros barátságban volt José Ingenierosszal és Manuel Ugarte-val is.

Amint az anyagi helyzete megengedte, utazgatott Montevideóban és Uruguayban, itt találkozott Juana de Ibarbourou költőnővel és Horacio Quiroga íróval, akikkel jó barátokká váltak. Az 1920-ban kiadott Languidez („Bágyadtság”) c. kötetével több díjat is elnyert.

Irodalmat tanított egy egyetemen; 1925-ben publikálta az Ocre c. munkáját. A stílusa mostanra több realista jegyet mutatott mint előtte, témáiban pedig sokkal erőteljesebb lett a feminista vonal.

Európai utazásainak köszönhetően sokat változott a stílusa, a korábbi sablonok eltűntek és eljutott egy sokkal drámaibb líraiságba, megtöltődött egyfajta erotikus hevességgel - ami abban az időben ismeretlennek számított-, és új feminista gondolatisággal, például a Mundo de siete pozos („A világ hét forrása”) (1934) és Mascarilla y trébol („Álarc és lóhere”) (1938) c. kötetében. Storni egyszer el enemigo-nak, ellenségnek nevezte a férfiakat. Munkájának nagy része a nők férfiak általi elnyomására koncentrál. Ez gyakran személyes sértegetésekben formálódik meg, melyeket általánosságban a férfiaknak szán, például a „Tú me quieres blanca”-ban („Ártatlanul akarsz engem”) azt írja, Dios te lo perdone, „Isten bocsásson meg nektek”.

 
1916

Másfél évvel barátja, Horacio Quiroga öngyilkossága után, 1938 októberében elküldte az utolsó versét (Voy a dormir - „Aludni térek”) egy újságnak; majd 25-én kedden, hajnali 1 körül elhagyta a szobáját és a tenger felé vette az irányt (Argentína, Mar del Plata, La Perla nevű partszakasza).Reggel két munkás találta meg a partra mosott testét.Az életrajzkutatók úgy tartják, hogy a hullámtörőről ugrott bele a vízbe, de népszerű legendák szerint lassan sétált a tengerbe, amíg el nem merült.


Voy a dormir

Dientes de flores, cofia de rocío,
manos de hierbas, tú, nodriza fina,
tenme prestas las sábanas terrosas
y el edredón de musgos escardados.

Voy a dormir, nodriza mía, acuéstame.
Ponme una lámpara a la cabecera;
una constelación; la que te guste;
todas son buenas; bájala un poquito.

Déjame sola: oyes romper los brotes...
te acuna un pie celeste desde arriba
y un pájaro te traza unos compases

para que olvides... Gracias. Ah, un encargo:
si él llama nuevamente por teléfono
le dices que no insista, que he salido...

[az angol fordítás alapján szabadon:

Aludni térek

Virágok foga, harmat hajhálója,
gyógynövények karja, te, tökéletes dajkám,
ágyazz meg nekem a földlepedőkkel
és a kócos mohák pehelypaplanjával.

Aludni térek, dadám, fektess az ágyba.
Állíts egy lámpást a fejem mellé;
egy csillagképet; amelyiket szeretnéd;
bármelyik jó lesz; tedd egy kicsit lejjebb.

Hagyj egyedül: hallod, ahogy a rügyek kipattannak…
egy égi láb ringat el felülről
és madár rajzolja meg a mintát neked

így tán elfeledsz… Köszönöm. Ó, és még egy kérés:
ha újra telefonál,
mondd el neki, ne próbálja többször. Elmentem…

Munkái szerkesztés

Versei, kötetei magyar fordításban nem jelentek meg.

  • 1916 La inquietud del rosal („A nyugtalanság rózsája”)
  • 1918 El dulce daño („Édes sérelem”)
  • 1919 Irremediablemente („Gyógyíthatatlan”)
  • 1920 Languidez („Bágyadtság”)
  • 1925 Ocre („Okker”)
  • 1926 Poemas de amor („Szerelmesversek”)
  • 1927 El amo del mundo: comedia en tres actos („A világ tanítója: vígjáték három felvonásban”)
  • 1932 Dos farsas pirotécnicas („Two pyrotechnic farces”)
  • 1934 Mundo de siete pozos („A világ hét forrása”)
  • 1938 Mascarilla y trébol („Álarc és lóhere”)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alfonsina Storni című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Alfonsina Storni témájú médiaállományokat.