Alsómarikó
Alsómarikó (szlovákul Dolná Mariková) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágbesztercei járásban.
| Alsómarikó (Dolná Mariková) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Vágbesztercei |
| Rang | község |
| Polgármester | Peter Šujak |
| Irányítószám | 018 02 |
| Körzethívószám | 042 |
| Forgalmi rendszám | PB |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1412 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 65 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 390 m |
| Terület | 22,13 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 12′ 29″, k. h. 18° 21′ 22″Koordináták: é. sz. 49° 12′ 29″, k. h. 18° 21′ 22″ | |
| Alsómarikó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsómarikó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Vágbesztercétől 12 km-re északra, a Marikó patak partján fekszik. Korábban Felsőmarikóval együtt alkotta Marikó községet.
Története szerkesztés
Területén a 9. századból származó jelentős leletek kerültek elő, ezek azonban még egyelőre közöletlenek.
A települést a német jog alapján alapították a 14. század elején Csák Máté birtokán. 1321-ben "Kethlehota" alakban említik először. 1438-ban "Marykova Lehota", 1498-ban "Marikolehota" néven szerepel az írott forrásokban. A Kilián, majd a Hatnyánszky család birtoka. A 15. században részben Vágbeszterce várának uradalmához tartozott, mely később az egész falut megszerezte. 1578-ban malma és 27 háza volt. 1720-ban 5 malom és 56 adózó háztartás volt a településen, közülük 32 zselléreké. 1784-ben 719 házában 634 család és 3361 lakos élt. 1828-ban Felsőmarikó nélkül 539 háza és 2317 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, faárukészítéssel foglalkoztak. A 19. században fűrész- és vízimalom, valamint 7 szeszfőzde működött a községben.
A 19. század közepén Vályi András szerint "MARIKOVA. Tót falu Trentsén Várm. lakosai katolikusok, fekszik Klietsinához közel, Pukóhoz 1 1/4 mértföldnyire, földgye nehezen miveltetik, fája legelője van, marhákkal is szoktak kereskedni."[2]
A 19. század közepén Fényes Elek szerint "Marikova, elszórt tót falu, Trencsén vmegyében; a hegyek közt: 2263 kath., 1 evang., 100 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Synagóga. Lakosai fával kereskednek, pálinkát főznek, fuvaroznak. Van egy derék kőbányájok is. F. u. b. Balassa és gr. Szapáry. Ut. p. Zsolna."[3]
A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Vágbesztercei járásához tartozott. 1954-óta két település: Alsó- és Felsőmarikó, melyekhez számos kis telep tartozik.
Népessége szerkesztés
1910-ben Marikó 4456, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 1490 lakosából 1487 szlovák volt.
2011-ben 1433 lakosából 1366 szlovák volt.
Neves személyek szerkesztés
- Itt született 1803-ban Lapónyi Alajos piarista rendi gimnáziumi igazgató.
Nevezetességei szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források szerkesztés
- M. Olšovský/ Š. Meliš/ J. Moravčík 2008: Po stopách predkov – Archeológia stredného Považia od praveku po stredovek
- 1875 Letopis Matice slovenskej XII/1