Wikipédia

Alvaro Načinović

jugoszláv-horvát válogatott kézilabdázó

Alvaro Načinović (Fiume, 1966. március 27. –) olimpiai bajnok jugoszláv majd horvát válogatott kézilabdázó.[1]

Alvaro Načinović
Személyes adatok
Születési dátum1966. március 22. (58 éves)
Születési helyFiume, Jugoszlávia
Állampolgársághorvát
Magasság195 cm
Posztbeállós
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
1983–1991jugoszláv RK Zamet
1991–1992horvát RK Zagreb
1992–1993horvát RK Zamet
1993–1998szlovén Pivovarna Laško Celje
1998–1999horvát Zamet Autotrans
2000–2001szlovén Pivovarna Laško Celje
2001–2006horvát Crikvenica
Válogatottság
1988–1990jugoszláv Jugoszlávia33
1992–2000Horvátország Horvátország105 (165)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok száma)
Szerzett érmek
Férfi kézilabda
Olimpiai játékok
arany
Atlanta, 1996
bronz
Szöul, 1988
Világbajnokság
ezüst
Izland, 1995
Európa-bajnokság
bronz
Portugália, 1994

Pályafutása szerkesztés

Klubcsapatokban szerkesztés

Načinović először a Zamet klubjában játszott ifjúsági szinten, majd 1983-ban felkerült a felnőtt csapathoz.

1987-ben megnyerte a csapattal a jugoszláv másodosztály küzdelmeit és feljutott az élvonalba. Két évvel később, Darko Dunato távozása után Načinović lett a csapat kapitánya.[2]

Öt szezont töltött még az első osztályban a Zametnél, majd az Zagreb Loto csapatában folytatta pályafutását. Az 1991-1992-es szezonban tagja volt a történelmi triplázást elérő zágrábi csapatnak, amely a bajnoki cím és a hazai kupa mellé megnyerte a legrangosabb nemzetközi klubtrófeát, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.

Načinović 1992 nyarán visszatért Zametbe, majd újabb egy szezon elteltével a szlovén Pivovarna Laško Celje játékosa lett. Öt évig játszott a klubban és minden szezonban bajnok valamint kupagyőztes lett.[3] Az 1996–1997-es és az 1997–1998.as szezonban bejutottak a Bajnokok Ligája legjobb négy csapata közé.

1998-ban Načinović újból visszatért az RK Zamethez, amely akkoriban Zamet Autotrans néven szerepelt. Ezt követően visszatért a Celjéhez, ahol még két bajnoki címet nyert.

2001-ben a Crikvenica játékosa lett, ahol korábbi csapattársa, Drago Žiljak lett az edzője.[4] Öt szezont játszott még a horvát élvonalban, majd 2006 nyarán bejelentette visszavonulását.[5]

A válogatottban szerkesztés

1987-ben ifjúsági világbajnokságot nyert a jugoszláv U21-es csapat tagjaként. Jugoszlávia Spanyolországot győzte le a döntőben.[6] 1988 júniusában debütált a felnőttek között egy Japán elleni mérkőzésen.

Három hónappal később részt vett a szöuli olimpián, ahol Jugoszlávia harmadik helyen végzett miután a bronzmérkőzésen 27-23-ra legyőzte a magyar válogatottat. A jugoszláv válogatottban 33 alkalommal lépett pályára.[7]

Ezt követően az önálló Horvátország nemzeti csapatában szerepelt, amellyel 1993-ban Mediterrán játékokat nyert. Načinović nyolc nagy versenyen lépett pályára horvát válogatott színeiben, az 1995-ös világbajnokságon ezüstérmet, az 1996-os olimpián pedig aranyérmet nyert.[8] Atlantába Svájc ellen ő szerzete csapata első gólját a tornán.[9]

Az olimpiát követően visszavonult a válogatottól, de később meggondolta magát és pályára lépett az 1998-as Európa-bajnokságon is. 2000-ben játszott utoljára címeres mezben. 105 mérkőzésen 165 alkalommal volt eredményes.[10]

Visszavonulása után szerkesztés

Visszavonulását követően az RK Zamet sportigazgatója lett.

2012-ben a Sportért Felelős Állami Bizottság tagja lett, rangos állami kitüntetésben részesült és dokumentumfilmeb is szerepelt, amely Fiume város olimpiai bajnokairól szól.[11]

2016-ban két dokumentumfilm jelent meg, az Od ponora do Olimpa és a Prvi Put, amely az 1996-os nyári olimpia eseményeit dolgozza fel.

Atlantában az önálló Horvátország első olimpiai aranyérmét nyerték csapattársaival.[12]

Család szerkesztés

Fia, Veron szintén profi kézilabdázó, az RK Zamet játékosa.[13]

Sikerei, díjai szerkesztés

RK Zamet
RK Zagreb Loto
RK Celje Pivovara Laško
  • Szlovén bajnok (7): 1993-94, 1994–95, 1995–96, 1996–97, 1997–98, 1999-00, 2000–01
  • Szlovén kupagyőztes (7): 1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 2000, 2001
Egyéni elismerés

Kitüntetés szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ „Zametska "dvorana slave": Nakon otkrivanja dresova Riječani "razbili" Buzet”. [2019. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. április 15.) (horvát nyelvű) 
  2. ↑ „Povijest kluba” (horvát nyelvű) 
  3. ↑ „CPL v številkah”. [2016. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. április 15.) (szlovén nyelvű) 
  4. ↑ „CRIKVENICA - BRODOMERKUR 22:21”, Slobodna Dalmacija (horvát nyelvű) 
  5. ↑ „Rukomet: izvješće sa utakmice Crikvenica : Poreč (29:40)1” (horvát nyelvű) 
  6. ↑ „Trsat je gorio: Alvaro Načinović sjeća se naslova svjetskog prvaka prije 30 godina”, Novi list (horvát nyelvű) 
  7. ↑ „1988 Summer Olympics report”. [2007. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  8. ↑ „RUKOMETAŠI OSVOJILI PRVO OLIMPIJSKO ZLATO” (horvát nyelvű) 
  9. ↑ „SPOMENAR: Gdje su danas pripadnici slavne generacije iz Atlante? = horvát” 
  10. ↑ „U subotu rukometni spektakl "Veliko srce rukometaša" u Gradskoj sportskoj dvorani” (horvát nyelvű) 
  11. ↑ „Odluka o imenovanju predsjednika i članove odbora”, Narodne novine (horvát nyelvű) 
  12. ↑ „Dokumentarni film…” (horvát nyelvű) 
  13. ↑ „Pobjeda mladosti: Zamet u susjedskom derbiju napunio mrežu Umaga” (horvát nyelvű) 
  14. ↑ Jubilarni 20. izbor Jobo Kurtini: završava lov na Ples delfina (horvát nyelven). novilist.hr, 2012. december 13. [2017. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  15. ↑ „OTKRIVENA PLOČA S IMENIMA RIJEČKIH OLIMPIJACA”. [2016. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (croatian nyelvű) 
  16. ↑ „Zamet hall of fame” (horvát nyelvű) 
  17. ↑ „ODLUKU KOJOM SE ODLIKUJU REDOM DANICE HRVATSKE S LIKOM FRANJE BUČARA”, hrvatska.poslovniforum.hr (horvát nyelvű) 

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alvaro_Načinović&oldid=25026167”