Anasztázia magyar királyné
Anasztaszija Jaroszlavna (ismert még mint Kijevi Anasztaszija, magyarosan Anasztázia, ukránul: Анастасія Ярославна; Kijev, Kijevi Nagyfejedelemség, 1023 körül – Admont, Osztrák Hercegség, 1074/1096), a Rurik-dinasztiából származó kijevi hercegnő, Jaroszláv Vlagyimirovics nagyfejedelem és Svédországi Ingegerd Olofsdotter második leánya, aki I. András magyar király hitveseként Magyarország királynéja 1046-tól férje 1060-as haláláig. Házasságából származó három gyermeke Adelhaid cseh fejedelemné, Salamon magyar király és Dávid magyar királyi herceg.
| Kijevi Anasztázia | |
.jpg) | |
| Uralkodóház | Rurikidák |
| Született | 1023 körül Kijev |
| Elhunyt | 1074/1096 Admont |
| Nyughelye | Admonti Szent Balázs bencés rendi apátság |
| Édesapja | Jaroszláv Vlagyimirovics kijevi nagyfejedelem |
| Édesanyja | Svédországi Ingegerd Olofsdotter |
| Házastársa | I. András magyar király |
| Gyermekei | Adelhaid cseh fejedelemné Salamon magyar király Dávid királyi herceg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kijevi Anasztázia témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
1023 körül született, apja I. Jaroszlav kijevi nagyfejedelem, anyja Ingegerd svéd hercegnő, anyai nagyapja Olof Skötkonung svéd király. András még bujdosó herceg korában vette feleségül 1037-ben vagy 1038-ban.
1046-ban, amikor András visszatért Magyarországra, és Orseolo Péter halála után elfoglalta a trónt, Anasztázia is követte férjét. Magyarországon szívesen tartózkodott a királyné a Tihanyi-félszigeten, ahol a Kijevi Ruszból hozott kőből monostort alapított, és a bihari Tormova kolostorában, ahová Kijevből hozatott apácákat.
I. András halála után, 1061-ben kiskorú fiával, Salamonnal és annak jegyesével, Judittal IV. Henrik német-római császárhoz menekült, ahonnan német kísérettel tért vissza Székesfehérvárra. IV. Henrik segítségével akarta biztosítani fia Magyarország fölötti uralmát, azonban fia és I. Béla fiai, László, Géza és Lambert hercegek között nem tudta az ellentéteket elsimítani. Amikor megpróbált hatni immár felnőtt fia politikájára, a fiú semmibe vette anyja hasznos tanácsait, és már csak egyetlen emberre, Vid zsupánra hallgatott.
A Thuróczi-krónikában olvashatók Anasztázia intelmei fiához: „Drága fiam! Többé más nem hallgatsz sem az én, sem pedig híveid tanácsára. Ellenkezőleg, egy jobban hallgatsz Vidre. Mi történt veled? Elveszejted magadat és az embereidet. Hát nem figyelmeztettelek, hogy legyen elég neked a magyar korona, élj békében a fivéreiddel, add ki a részüket a királyságból. Most pedig már Vidből sem lehet herceg, s te sem tudod megőrizni a hatalmadat”. E szavak hallatán Salamon kis híján megütötte az édesanyját, s csak Judit, a felesége akadályozta meg abban. Anasztáziának nem sikerült elhárítania a konfliktust Salamon és Béla fiai között.[1]
Salamon haddal támadt Gézára, de a mogyoródi csatát elvesztette. Anasztázia Mosonba menekült, majd Pozsonyban talált menedéket. Valószínűleg még 1074-ben elhagyta az országot, Stájerországba ment, ahol az admonti apácakolostorba lépett, ott élt 1096 körül bekövetkezett haláláig.
Gyermekei szerkesztés
- Adelhaid (kb. 1040 – 1062), királyi hercegnő, II. Vratiszláv cseh király feleségeként a Cseh Királyság királynéja.
- Salamon (1052 – 1087), királyi herceg, majd magyar király 1063 és 1074 között.
- Dávid (1053 után – 1094 után), királyi herceg, rendi szerzetes.
Jegyzetek szerkesztés
További információk szerkesztés
| Előző Bajor Gizella |
Magyarország királynéja 1046–1060 |
Következő Lengyelországi Richeza |
