Andy Murray
Sir Andrew Barron Murray (Dunblane, Skócia, 1987. május 15. –) kétszeres olimpiai bajnok skót hivatásos teniszező. Eddigi pályafutása során 28 egyéni ATP-tornagyőzelmet szerzett, közülük hármat Grand Slam-versenyen, s kilencet Masters-tornán ért el. 2012-ben megnyerte a US Opent, a fináléban Novak Đokovićot legyőzve, így négy elveszített döntő után tudott Grand Slam-tornán diadalmaskodni: a 2008-as US Openen, a 2010-es és a 2011-es Australian Openen, valamint a 2012-es wimbledoni tornán három alkalommal Roger Federertől, egyszer pedig Novak Đokovićtól kapott ki. 2013-ban előbb döntőt játszott az Australian Openen, majd megnyerte a wimbledoni viadalt, mindkét fináléban Đoković ellen játszva. 2011-ben ő lett a hetedik játékos az open erában, aki egy szezon folyamán mind a négy Grand Slamen bejutott legalább az elődöntőbe.
| Sir Andy Murray | |
.jpg) | |
| Andy Murray 2017-ben | |
| Személyes adatok | |
| Teljes név | Andrew Barron Murray |
| Ország | Skócia |
| Született | 1987. május 15. (36 éves) Dunblane, Skócia, Egyesült Királyság |
| Magasság | 190 cm |
| Testsúly | 84 kg |
| Kéz | Jobb (kétkezes fonák) |
| Profivá válás | 2005 |
| Összkereset | 29 796 428 $ |
| Eredményei egyesben | |
| Eredmények | 413–128 (75,80%) |
| Tornagyőzelmek | 28 |
| Világranglistán* | No. 1 (2016. november 7.) |
| Grand Slam-eredmények egyesben | |
| Australian Open | Döntő (2010, 2011, 2013, 2015, 2016) |
| Roland Garros | Döntő (2016) |
| Wimbledon | Gy (2013, 2016) |
| US Open | Gy (2012) |
| Eredményei párosban | |
| Eredmények | 47–56 |
| Tornagyőzelmek | 2 |
| Világranglistán* | No. 51 (2011. október 17.) |
| Kitüntetései |
|
| * Legjobb helyezés a világranglistán | |
| Frissítve: 2013. július 8. | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sir Andy Murray témájú médiaállományokat. | |
| Szerzett érmek | |||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||
2012. augusztus 5-én a londoni olimpián a svájci Roger Federert legyőzve olimpiai bajnoki címet nyert,[1] ugyanezen az olimpián vegyes párosban Laura Robson partnereként ezüstérmet szerzett. A 2016-os riói olimpián megvédte egyéni olimpiai bajnoki címét. 2006-ban ő volt az első brit teniszező 106 év után, akit megbírságoltak egy Davis-kupa meccsen.[2] Testvére, Jamie jelenleg az egyik legjobb brit páros játékos. 2019 május 16.-án Angliában lovaggá ütötték.
Karrierje szerkesztés
2009 szerkesztés
A 2009-es évet jól kezdte, megnyerte az Abu-Dzabiban zajló bemutató tornát, majd megnyerte a dohai tornát is, az elődöntőben sorozatban harmadszor Federert verte meg, a döntőben két játszmában Andy Roddick fölött aratott győzelmet. Az Australian Openre esélyesként érkezett, de kikapott a 4. fordulóban Fernando Verdascótól. Ezután Rotterdamban versenyzett, és meg is nyerte a tornát, a döntőben Rafael Nadalt győzte le. Ez volt idei második tornagyőzelme, összességében a tizedik.
2012 szerkesztés
Murray edzője a 2012-es évtől a korábbi világelső Ivan Lendl lett.[3] A szezont a Brisbane Internationalon kezdte, ahol 22. címét szerezte meg az Olekszandr Dolhopolov ellen játszott döntőben.[4]
A 2012-es év első Grand Slam-tornáján, az Australian Openen negyedik kiemeltként indulhatott. A felső ágra került, ami azt jelentette, hogy a döntőbe jutásért többek közt Novak Đoković lehet az egyik, akit le kell győznie. A papírforma érvényesült, így az elődöntőben találkoztak is, ahol Murray öt szettben veszítette el a mérkőzést a későbbi bajnok Đoković ellen 6–3, 3–6, 6–7(4), 6–1, 7–5-ös eredménnyel egy 4 óra 50 percig tartó küzdelemben.[5]
2012 tavaszán negyedik kiemeltként vett részt az év második Grand Slam-tornáján, a Roland Garroson. A salakos borításon játszott tornán eddigi legjobb eredménye a 2011-es elődöntő volt, ezt most nem sikerült elérnie, mert a negyeddöntőben a spanyol David Ferrer ellen veszített 6–4, 6–7(3), 6–3, 6–2-es eredménnyel.
2012 júniusában a wimbledoni tornán negyedik kiemeltként vett részt és az alsó ágra került, ahol Rafael Nadal számított a legnagyobb ellenfélnek (viszont meglepően korán kiesett). A torna közben gyakran hallhattuk, hogy Andy Murray számára a legszerencsétlenebb a sorsolás, hiszen a legtöbb nagy nevet neki kell megvernie ahhoz, hogy döntőt játszhasson élete első Grand Slam győzelméért. Murray első komolyabb ellenfele a 16. kiemelt Marin Čilić volt a negyedik körben, őt három szettben búcsúztatta. A következő ellenfele a negyeddöntőben az a David Ferrer volt, aki néhány héttel azelőtt búcsúztatta Murray-t a Roland Garroson, az eredmény pedig négy szoros szettben született meg: 7-6(5), 6(6)-7, 6-4, 7-6(4) a brit játékos javára. Az döntőbe jutásért a francia Jo-Wilfried Tsongát győzte le négy szettben, így élete negyedik Grand Slam döntőjébe jutott, amelyek közül harmadjára találkozott Roger Federerrel. Füves borításon ekkor még nem teniszeztek egymás ellen, egymás elleni mérlegük elég szoros volt, viszont a legnagyobb tétű meccseiket mindig a svájci nyerte. Az első szett Murray-é lett 6-4 eredménnyel, majd az esős londoni idő miatt a második szettben szünetet kellett tartani. A wimbledoni centerpálya lefedése több, mint 30 percet vesz igénybe, így a bemelegítéssel együtt majdnem egyórás szünet következett. Az új körülmények (fedett pályás füves borítás) Federer játékának kedveztek inkább és ez érezhető is volt a döntő további alakulásán, mert a következő három szettet a svájci nyerte: 7-5, 6-3, 6-4. Murray tehát negyedik Grand Slam döntőjét sem tudta megnyerni.
A londoni olimpián, hazai pályán 3 számban indult: férfi egyesben, férfi párosban testvére Jamie Murray oldalán, és vegyes párosban a mindössze 18 éves Laura Robsonnal. Szereplése abszolút eredményesnek mondható, mert bár férfi párosban az első körben búcsúzott, vegyes párosban és egyesben is a döntőig jutott. Egyesben az első ellenfele a svájci Stanislas Wawrinka volt, majd a negyeddöntőben a 11. kiemelt Nicolás Almagrót és az elődöntőben a második kiemelt Novak Đokovićot búcsúztatta. A döntőig minden mérkőzés két nyert szettig zajlott, a döntő viszont 3 nyert szettig. Az olimpiai döntőben a néhány héttel azelőtti wimbledoni döntő visszavágója valósult meg, hiszen ugyanazon a pályán ugyanazzal az ellenféllel találkozott a brit versenyző, de most a svájci Roger Federert 6–2, 6–1, 6–4-re nagyon simán legyőzve olimpiai bajnoki címet nyert. A torna során mindössze egy szettet veszített el a harmadik körben Márkosz Pagdatísz ellen. A férfi egyes döntőjének napján zajlott a vegyes páros döntő is, ahol Andy Murray és Laura Robson a fehérorosz Viktorija Azaranka és Makszim Mirni által alkotott párostól kapott ki 2–6, 6–3, [10–8]-as eredménnyel. Az olimpiát tehát egy arany- és egy ezüstéremmel zárta.
A US Open előtt címvédőként érkezett a Cincinnati Masters tornára. Harmadik kiemeltként csak a második körben kellett először játszania, ahonnan simán tovább is jutott, viszont a harmadik körben a selejtezőből szerencsés vesztesként feljutó francia Jérémy Chardy elbúcsúztatta őt 6-4, 6-4-es eredménnyel.
A US Openen Rafael Nadal visszalépése miatt harmadik kiemeltként indulhatott világranglistás negyedik helyezése ellenére. Murray az első körön könnyen túlesett, bár az első játszma során akadtak nehézségei Alekszandr Bogomolov ellen (kétszer elvesztette az adogatását),[6] viszont miután megtalálta a játékát 6–2, 6–4, 6–1-es eredménnyel jutott tovább. Következő ellenfele a horvát Ivan Dodig volt, akit három szettben ejtett ki a versenyből 6–2, 6–1, 6–3-as eredménnyel. A harmadik körben a spanyol Feliciano López ellen lépett pályára, akit négy szettben győzött le, melyek közül három játszmát rövidítéssel nyert meg Murray. A legjobb 16 között Miloš Raonićot múlta felül három szettben, majd Marin Čilić következett. Mivel Roger Federer a negyeddöntőben kiesett, az elődöntőben a világelsőt búcsúztató Tomáš Berdych lett az ellenfele, akivel szemben négy szettben vívta ki a jogot a részvételre ötödik Grand Slam-döntőjében.
Murray pályafutása során másodjára jutott be a US Open döntőjébe, 2008-ban sikerült neki először. Ebben az évben két kemény pályán erős játékos csaphatott össze a férfi egyes fináléjában, a másik döntős a címvédő Novak Đoković volt. Az első szettet majdnem másfél óra alatt a brit nyerte 7–6(10)-os eredménnyel, majd a második játszmában is dupla brékelőnyt szerzett, de a szerb játékos 4–0-s állásról visszajött, végül mégis Murray nyerte meg 7–5-re a szettet. A következő két játszmában Đoković játéka érvényesült, így 6–2, 6–3-as eredménnyel simán nyerte meg azokat. Döntő szettre került tehát sor, amelyben Murray dupla brékelőnyt szerzett, majd szerválhatott a mérkőzésért, s végül 6–2-es eredménnyel övé lett a győzelem.[7]
Murray első Grand Slam-győzelmével véget vetett egy 76 éven át tartó időszaknak, amelyben brit játékos nem tudott nyerni ilyen rangos tornán.[8] Juan Martín del Potro (2009) mellett ő lett a második játékos, aki Federer, Nadal és Đoković dominanciája mellett döntőt tudott nyerni a 2005-ös Australian Open óta. Győzelmének köszönhetően a skót játékos a világranglista 3. helyére került a US Opent követő héten.[9]
ATP-döntői (45) szerkesztés
Egyéni (43) szerkesztés
Győzelmei (29) szerkesztés
| Összesítés | |
|---|---|
| Grand Slam-torna | (3) |
| ATP World Tour Masters 1000 / ATP Masters Series |
(9) |
| ATP World Tour 500 Series / International Series Gold |
(3) |
| ATP World Tour 250 Series / International Series |
(13) |
| ATP World Tour Finals / Tennis Masters Cup |
(0) |
| Olimpiai aranyérem | (2) |
Elveszített döntői (14) szerkesztés
| Összesítés | |
|---|---|
| Grand Slam-torna | (5) |
| ATP World Tour Masters 1000 / ATP Masters Series |
(3) |
| ATP World Tour 500 Series / International Series Gold |
(1) |
| ATP World Tour 250 Series / International Series |
(5) |
| ATP World Tour Finals / Tennis Masters Cup |
(0) |
Páros (3) szerkesztés
Győzelmei (2) szerkesztés
| Összesítés | |
|---|---|
| Grand Slam-torna | (0) |
| ATP World Tour Masters 1000 / ATP Masters Series |
(0) |
| ATP World Tour 500 Series / International Series Gold |
(2) |
| ATP World Tour 250 Series / International Series |
(0) |
| ATP World Tour Finals / Tennis Masters Cup |
(0) |
| Dátum | Torna | Borítás | Partner | Ellenfelek a döntőben | Eredmény a döntőben | |
| 1. | 2010. november 7. |  Valencia Open 500, Valencia
|
Kemény (fedett) | .svg){kind=small} Jamie Murray
|
 Mahes Bhúpati /  Makszim Mirni
|
7–6(8), 5–7, [10–7] |
| 2. | 2011. október 9. |  Rakuten Japan Open Tennis Championships, Tokió
|
Kemény | Jamie Murray
|
 František Čermák /  Filip Polašek
|
6–1, 6–4 |
Elvesztett döntői (1) szerkesztés
| Összesítés | |
|---|---|
| Grand Slam-torna | (0) |
| ATP World Tour Masters 1000 / ATP Masters Series |
(0) |
| ATP World Tour 500 Series / International Series Gold |
(0) |
| ATP World Tour 250 Series / International Series |
(1) |
| ATP World Tour Finals / Tennis Masters Cup |
(0) |
| Dátum | Torna | Borítás | Partner | Ellenfelek a döntőben | Eredmény a döntőben | |
| 1. | 2006. október 1. |  Thailand Open, Bangkok
|
Kemény (fedett) | .svg){kind=small} Jamie Murray
|
 Jónátán Erlich / Andi Rám
|
2–6, 6–2, [4–10] |
Eredményei Grand Slam-tornákon szerkesztés
| Grand Slam | Australian Open | Roland Garros | Wimbledon | US Open | ||||
| Év | Eredmény | Utolsó ellenfél | Eredmény | Utolsó ellenfél | Eredmény | Utolsó ellenfél | Eredmény | Utolsó ellenfél |
| 2005 | – | – | 3.kör |  David Nalbandian
|
2.kör |  Arnaud Clément
| ||
| 2006 | 1.kör | Juan Ignacio Chela
|
1.kör | Gaël Monfils
|
4.kör |  Márkosz Pagdatísz
|
4.kör |  Nyikolaj Davigyenko
|
| 2007 | 4.kör | Rafael Nadal
|
– | – | 3.kör | .svg){kind=small} Li Hjungtajk
| ||
| 2008 | 1.kör | Jo-Wilfried Tsonga
|
3.kör | Nicolás Almagro
|
1/4 döntő | Rafael Nadal
|
Döntő |  Roger Federer
|
| 2009 | 4.kör | Fernando Verdasco
|
1/4 döntő |  Fernando González
|
1/2 döntő |  Andy Roddick
|
4.kör |  Marin Čilić
|
| 2010 | Döntő | Roger Federer
|
4.kör | Tomáš Berdych
|
1/2 döntő | Rafael Nadal
|
3.kör | Stanislas Wawrinka
|
| 2011 | Döntő |  Novak Đoković
|
1/2 döntő | Rafael Nadal
|
1/2 döntő | Rafael Nadal
|
1/2 döntő | Rafael Nadal
|
| 2012 | 1/2 döntő | Novak Đoković
|
1/4 döntő | David Ferrer
|
Döntő | Roger Federer
|
Győzelem | Novak Đoković
|
| 2013 | Döntő | Novak Đoković
|
– | Győzelem | Novak Đoković
|
|||
Év végi világranglista-helyezései szerkesztés
| Év | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 |
| Helyezés | 540 |  411
|
64
|
17
|
11
|
4
|
= 4 | = 4 | = 4 | 3
|
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Murray simán legyőzte Federert az olimpiai aranyért (html). Nemzeti Sport Online. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
- ↑ "Murray earns Britain a first fine in 106 years", The Scotsman
- ↑ Andy Murray appoints Ivan Lendl as his new coach. BBC Sport, 2011. november 22. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
- ↑ Simon Briggs: Andy Murray cruises to Brisbane title and pays tribute to sense of humour and work ethic of new coach Ivan Lendl. The Telegraph, 2012. január 9. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
- ↑ Jon Fisher: Andy Murray defeated by Novak Djokovic in epic semi-final. The Independent. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
- ↑ U.S. Open: Murray d. Bogomolov. tennis.com, 2012. augusztus 27. (Hozzáférés: 2012. szeptember 1.)
- ↑ US Open: How Murray won the final. ATP World Tour, 2012. szeptember 10. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
- ↑ Kevin Mitchell: Andy Murray wins US Open: 'It's great to have finally done it'. The Guardian, 2012. szeptember 11. (Hozzáférés: 2012. szeptember 12.)
- ↑ Murray third in rankings after Open win. upi.com, 2012. szeptember 11. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
Források szerkesztés
- Andy Murray profilja az Olympedia oldalán (angolul)
- Andy Murray profilja az ATP oldalán (angolul)
További információk szerkesztés
