Angelo Ambrogini Poliziano

Angelo Poliziano (Montepulciano, 1454. július 14. – Firenze, 1494. szeptember 24.) olasz, latin és görög nyelven alkotó reneszánsz polihisztor, költő, drámaíró.

Angelo Poliziano
Született	Angelo Ambrogini 1454. július 14. Montepulciano
Elhunyt	1494. szeptember 24. (40 évesen) Firenze
Állampolgársága	Sienai Köztársaság Firenzei Köztársaság
Foglalkozása	költő színműíró egyetemi oktató filológus író
Iskolái	Firenzei Egyetem
Halál oka	méreg
Sírhelye	Firenze
A Wikimédia Commons tartalmaz Angelo Poliziano témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Poliziano költői nevét szülőhelyéről, Montepulcianóról alkotta meg. 1469-ben a firenzei Studio hallgatója lett, Marsilio Ficino, Cristoforo Landino, Andronico Callisto hatására kezdett epigrammákat írni. 1471-ben lefordította az Iliasz második könyvét latinra, és Lorenzo de’ Medicinek ajánlotta, 1471-től ógörög nyelvű epigrammaköltészettel is kísérletezett. 1475-től il Magnifico személyi titkáraként és fia, Pietro nevelőjeként tevékenykedett. Careggi tartózkodása idején latinra fordította Epiktétoszt. 1477-ben pappá szentelték és a Szent Pál apostol temploma priorjává, később a Firenzei dóm kanonokjává nevezték ki. 1480 farsangjára írta meg legismertebb remekét, a Favola di Orfeo c. pásztordrámát, melyet a mantovai udvarban mutattak be.

Ugyanebben az évben került Firenzébe, ahol görögöt és latint oktatott az egyetemen, számos fordítása, didaktikus költeménye keletkezett ez idő tájt. Szövegkiadásai is jelentősek, egyetemi előadásai is fennmaradtak, melyek pótolhatatlan forrásai a pedagógiatörténetnek és a reneszánsz klasszikus filológiának. Halálának évében 12 könyvbe rendezte leveleit. Vonásait Domenico Ghirlandaio a firenzei Szentháromság-templom Sassetti-kápolnájában festett nevezetes freskója őrzi. Szerepel Linda Proud A Tabernacle for the Sun c. regényében is (Godstow Press, 2005). A rossz nyelvek szerint halálát egy tüdőgyulladás okozta, amelyet akkor szerzett, amikor egyik nevezetes fiúszerelmének esőben adott szerenádot. Giovanni Pico della Mirandola is szerelmei közé tartozott.

A legújabb kutatások szerint Polizianót 1494-ben Mirandolával együtt arzénnal megmérgezték, feltehetően Piero de’ Medici parancsára.

Fő művei

Olasz nyelven

• Orfeo – pásztorjáték Vergilius és Ovidus Orpheusz-történetének felhasználásával. Magyarul Simon Gyula tolmácsolásában olvasható
• Stanzák – epikus igényű, kalandos magasztaló költemény. Főhőse: Giuliano de Medici. A főhős halála miatt a mű befejezetlen maradt. Magyarul Simon Gyula tolmácsolásában olvasható.
• Daloskönyv – olasz, illetve toszkán dalok, madrigálok gyűjteménye

Latin nyelven

• Sylva in scabiem – monumentális didaktikus költemény a költészet lényegéről és értelméről
• Pactianae coniurationis commentarium– a Pazzi-összeesküvésről szóló kommentár (1478)
• Manto – Vergilius szinte epikus szélességű magasztalása
• Rusticus – eposz a falusi létről, illetve a mezőgazdaságról Vergilius Georgicájának modorában
• Ambra – didaktikus kiseposz, mely különösen a toszkán táj megjelenítése miatt kimagasló. Homérosz ünneplését (eulogium) is tartalmazza
• Nutricia – didaktikus kiseposz és megverselt tanácsok az antik szerzők olvasásával és értelmezésével kapcsolatosan. Irodalmi tárgyú bölcseleti alkotás.
• Panepistemon, Lamia – oktatási segédanyagok
• Miscellaneorum centuria – egyetemi előadások, szövegkommentárok, kritikai észrevételek
• Epigrammák – ragyogó példái a Martialis-kultusznak. Mátyás királyhoz is irt egy felirat-epigrammát. Versei közt több erotikus színezetű is található.

Görög nyelven

• Epigrammák – számos homoerotikus költemény Sztratón modorában.

Magyarul

• Stanzák. Le stanze / Orfeusz története. Fabula di Orfeo; ford. Simon Gyula; Eötvös, Bp., 2003 (Eötvös klasszikusok)

Források

• Poliziano, Angelo, Stanzák = Le stanze ; Orfeusz története = Fabula di Orfeo / Angelo Poliziano ; ford. [és az előszót írta] Simon Gyula – Kétnyelvű kiad. – Budapest : Eötvös József Könyvkiadó, 2003. – 137 p. ; 24 cm – (Eötvös klasszikusok, 63.) ISSN 1219-3062
• Puskás István: Poliziano humanista mítoszai (Angelo Poliziano Stanzák – Orfeusz története című könyvéről), Kalligram, 2004/5.
• E. F. Jacob, ed., Italian Renaissance Studies (1960)
• Cecilia M. Ady, Lorenzo dei Medici and Renaissance Italy (1962)
• Jacob Burckhardt, The Civilization of the Renaissance in Italy (3rd rev. ed., trans. 1950)
• Paul Oskar Kristeller, Studies in Renaissance Thought and Letters (1956)
• André Chastel, The Age of Humanism: Europe, 1480–1530 (trans. 1963)