Wikipédia

Antal Károly

szobrászművész

Antal Károly (Budapest, 1909. június 23. – Budapest, 1994. május 26.) Kossuth-díjas magyar szobrászművész.

Antal Károly
Született1909. június 23.
magyar 1867-1918 Budapest
Elhunyt1994. május 26. (84 évesen)
magyar Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaRadnót Magda
Foglalkozásaszobrászművész
IskoláiMagyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1928–1934)
Kitüntetéseilásd alább
A Wikimédia Commons tartalmaz Antal Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása szerkesztés

Svájcban töltötte gyermekkorát, s a hegymászást igen megkedvelte. Az Iparművészeti Iskolába járt a díszítőszobrász szakra 1925-1927 között, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolát végezte el 1928-1934-ben. Mesterei Mátrai Lajos, Szentgyörgyi István voltak. 1931-től Ohmann Béla műtermében dolgozott segédként, aki jelentős hatást gyakorolt stílusára (klasszicizáló irányzat). Tanulmányúton járt Olaszországban (1934-1935-ben ösztöndíjasként), Ausztriában, Németországban, Csehszlovákiában, Bulgáriában és Romániában. 1935-től a Százados úti művésztelepen élt és dolgozott. 1950 és 1959 között a képzőművészeti főiskolán a kőrestaurálás tanára volt.

1931-től szerepelt kiállításokon. Minden jelentős csoportos kiállításon részt vett. A Római Iskola második nemzedékéhez sorolják stílusa, művészi szemlélete miatt. A harmincas évek elején indult szobrászgeneráció egyik legtöbbet foglalkoztatott, tehetséges mestere volt. A pécsi Dóm apostolfiguráiban a monumentalitás iránti vonzódása és az architektúrához való igazodás képessége érvényesült. Kedvelt témája volt az emberi alak megformázása, portréiban bizonyos időtlenség fedezhető fel. A Római Iskola stílusának jellegzetes példája s egyben a műfaj egyik kiemelkedő alkotása, a szobrász számára sikert hozó Gellért és Julianus barát (1935-1937) emlékmű, mely a budapesti Hilton szállóban áll. Az 1935-1944 között rendszeresen kiállító 8 festő 8 szobrász csoportosulás tagja volt, s velük a nemzeti, s klasszikus magyar emlékműszobrászat továbbvitelén fáradozott. A realista és neoklasszicista törekvés érvényesült későbbi műveinél is, ennek köszönhetően pályája zökkenőmentesen folytatódott a második világháború után. Ő készítette el 1945-ben az első - az obeliszk típusnak modellül szolgáló - szovjet hősi emlékműveket (Szabadság tér, Gellért tér). Az ötvenes évektől rendszeresen kapott épületplasztikai, restaurálási megbízatásokat a nagy köztéri feladatok mellett.

Az 1970-es évek elejétől Kemenesalján dolgozott, a költő szülőfaluja számára formázta meg Berzsenyi Dániel mellszobrát, s a környék több településén több mint 30 művet alkotott.

Hagyatékát őrzi a budapesti Fővárosi Képtár, a Magyar Nemzeti Galéria, a római Museo d'Arte Moderna, Firenze, New York.

A Zsigmondy Társaság egyik legjobb hegymászója volt. Először a Budai- és a Pilisi-hegyekben túrázott. Metky Ödön szobrász barátjával megmászta a Gerlachfalvi-csúcsot, Skolil Ottóval és Stuhl Vincével a Hochtor északi falát, a Planspitze ÉNy-i falát és a Festkogel északi falát is. Római ösztöndíjasként sokat túrázott a Dolomitokban művész társaival. Ebben az időben mászta meg a Grosse Zinne Dibona élét és az Abruzzókban a Gran Sasso-t. A Magyar Munkások Turista Egyesületének titkára volt.

Díjai, elismerései szerkesztés

Kiállításai szerkesztés

Egyéni szerkesztés

Válogatott csoportos szerkesztés

  • 1934 – Egyházművészeti kiállítás, Róma
  • 1935, 1936, 1938, 1939, 1941, 1944 – 8 festő 8 szobrász, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1936 – Újabb római magyar művészek kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1936, 1938, 1940 – XX-XXII. velencei biennále, Velence
  • 1937 – Párizsi világkiállítás
  • 1938 – Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest
  • 1939 – Krakkó
  • 1939 – V. Nemzetközi Képzőművészeti kiállítás, Kassa
  • 1940 – Magyar Művészetért, Műcsarnok, Budapest
  • 1940 – Sport-díj kiállítás, IPM
  • 1941 – Magyar Egyházművészeti kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1942 – "1942", Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1943 – Őszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
  • 1944 – Svájci magyar kiállítás
  • 1944 – 7. Nemzeti Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1946 – Magyar Képzőművészetért Mozgalom I. kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1947 – Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1947 – A Magyar Képzőművészek Szabadszervezetének II. Szabad Nemzeti kiállítása, Fővárosi Képtár, Budapest
  • 1948 – Kilencven művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1948 – Rippl-Rónai Társaság, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1950, 1951, 1952, 1953, 1954, 1955, 1959, 1962 – 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 9. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1951 – A magyar katona a szabadságért, Műcsarnok, Budapest
  • 1952 – Helsinki
  • 1952 – Bukarest
  • 1952 – Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
  • 1952 – Arcképkiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1954 – Magyar Plasztikai és Grafikai Kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1955 – Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
  • 1957, 1964 – III., VIII. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás, Miskolc
  • 1959 – Moszkva
  • 1960 – Felszabadult Budapest művészete, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1965 – Százados úti művésztelep kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1966 – Magyar szobrászat 1920-1945. A huszadik század magyar művészete, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
  • 1967, 1969 – I., II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
  • 1969 – Magyar Művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest.

Művei szerkesztés

Köztéri művei szerkesztés

 
Gellért és Julianus barát
 
Kőrösi Csoma Sándor
 
A pécsi székesegyház apostolszobrai
 
Eötvös-emlékoszlop (részlet)
 
Jókai Mór szobra Kazincbarcikán (2012)
 
A Jókai Mór tér 2014-ben
  • Szent Gellért és Julianus barát (bronz, 1937, 1976, Budapest, I. ker., Halászbástya, majd Hilton Szállóba áthelyezve) [1]
  • Szent István megkoronázása (dombormű, mészkő, 1938, Szenttamás-hegyi lépcső, Esztergom)
  • Szűz Mária (kőszobor, 1938, Budapest XII. ker., Városmajori templom mögött)
  • Szent I. László (szobor, ruskicai márvány, 1940, Budapest X. ker., Pataky tér)[2]
  • 12 apostol (1940-1963, Pécs, Székesegyház oromzatán)
    Ifjabb Jakab apostol [3]
    Fülöp apostol [4]
    Tamás apostol [5]
  • Szovjet hősi emlékmű (mészkő, 1945, Budapest XI. ker., Szt. Gellért tér, lebontva) [6]
  • Szovjet hősi emlékmű (mészkő, bronz, 1945, Budapest V. ker., Szabadság tér) [7]
  • Könyves Kálmán (Ezredéves emlékmű, dombormű, bronz, 1945 után, Budapest XIV. ker., Hősök tere) [8]
  • Birkózók (alumínium, 1955, Budapest XIV. ker., Népstadion) [9]
  • Építészet (dombormű, mészkő, 1956, Budapest XIII. ker., Máglya köz)
  • Női figura (szobor, bronz, 1956, Miskolc, Albert-telep, Hunyadi J. Művelődési Ház)
  • Tavasz (dombormű, bronz, 1957, Budapest VII. ker., Royal Szálló)
  • Bokszoló (kő, 1957, Almásfüzitő, Sportpálya)
  • Vízhordó csacsi - Csacsi korsókkal (alumínium, 1958, Budapest X. ker., Üllői út 136. előtt) – lebontva [10]
  • Lantos nő (plasztika, alumínium, 1960, Operettszínház, Budapest VI. ker., Nagymező u. 17.)
  • Melpomené (mészkő, 1961, Debrecen, Csokonai Színház, homlokzat)
  • Női akt (kútszobor, márvány, 1961, Szeged, Szegedi Orvostudományi Egyetem) [11]
  • Csajkovszkij és Moniuszkó (1961, Budapest VI. ker., operaház)
  • Csacsi (bronz, 1960, Budapest III. ker., Solymár u. 12., óvoda) [12]
  • Vadorzó (bronz, 1960, Budapest II. ker., Törökvész út 67-69., iskolakert)
  • Ifjúság (plasztika, alumínium, 1966, Gödöllő, Agrártudományi Egyetem, Koll.)
  • Jókai Mór (szobor, mészkő, 1966, Kazincbarcika, Jókai tér)
  • Kandó Kálmán (szobor, mészkő, 1967, Miskolc, Tiszai pu. előtt)
  • Kőrösi Csoma Sándor (szobor, bronz, 1968, Pécs, Kőrösi Cs.-Dandár u.)
  • Felszabadulási emlékmű (szobor, mészkő, 1969, Csanádpalota, Fő tér)
  • Táncsics Mihály (portrészobor, mészkő, 1969, Orosháza, Táncsics Múzeum Gimnázium)
  • Berzsenyi Dániel (mellszobor, mészkő, 1970, Egyházashetye, Berzsenyi Múzeum)
  • Eötvös-emlékoszlop (kő, 1971, Ság hegy)
  • Vasúti centenáriumi emlékmű (bazaltkő, 1971, Celldömölk)
  • Szarvas (plasztika, bronz, 1972, Nagymáté, Vadászház)
  • Életfa (dombormű, diófa, 1973, Jánosháza, Házasságkötő t.)
  • Kisfaludy Károly (mellszobor, süttői mészkő, 1974, Tét, Kisfaludy Emlékház)
  • Auguszta tehén (szobor, bronz, 1975, Martonvásár, MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet)
  • Felszabadulási emlékkő (kő, 1975, Celldömölk)
  • Állatfigurák - Brémai muzsikusok (plasztika, bolgár mészkő, 1976, Nagykanizsa, Attila u., óvoda)
  • Thököly Imre (mellszobor, süttői mészkő, 1979, Vaja, Vay Ádám Múzeum parkja)
  • Sághegyi Vénusz (1979, Celldömölk, lakótelep)
  • Lovag és heroldja (kő, 1983, Budapest I. ker., Vár - Fehérvári rondella)
  • Kőrösi Csoma Sándor (portré, mészkő, 1984, Érd, Magyar Földrajzi Gyűjtemény)
  • Kisfaludy Károly (mellszobor, bronz, 1988, Győr, Kisfaludy Színház).
  • A Saskői hősi emlék
  • Vértesi Szarvas-forrás

Egyéb művei szerkesztés

Források szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Antal K.: Új szobrok hétköznapjai. In: Művészet, 1960. szeptember
  • Gádor E.: Budapest szobrai, Budapest, 1955
  • N. Pénzes É.: Antal Károly. In: Művészet, 1965. április
  • A magyar szobrászat 1920-1945 (bevezető tanulmánnyal: Kovács P., K. Kovalovszky Múzeum, Székesfehérvár, 1966/34.)
  • Százados úti művésztelep kiállítása (Csap. E., Elischer B., kat.-összeáll., Budapest 1966)
  • Romváry F.: II. Országos Kisplasztikai Biennálé (Pécs, 1969)
  • D. Fehér Zs.: Jubileumi beszámoló helyett. In: Művészet, 1970. április
  • Rózsa Gy.: A "rómaiak" 1945 után. In: Művészet, 1977. december 26.
  • Kubassek János: Kőrösi Csoma Sándor szobra Érden. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1., 1985. p. 11-16.
  • Pótó János: Emlékművek, politika, közgondolkodás, Budapest, MTA Történettudományi Intézet, 1990/47
  • Kovács P.: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából. In: Életünk, XXVIII. évf., 1990
  • Ónody É.: Türelmes ajándékozó. In: Új Tükör, XXI. évf. 39. sz., szeptember
  • Kovács P.: A tegnap szobrai, Szombathely, 1992

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Antal_Károly&oldid=27072522”