Antioxidáns

oxidációgátló, oxidáció inhibitor

Az antioxidáns oxidációgátló (oxidáció inhibitor), tágabb értelemben oxidációt késleltető vagy gátló anyag.

Antioxidáns alatt azonban leggyakrabban az élő szervezetben, illetve a táplálékban található, természetes vagy mesterséges vegyületeket értjük. Ezek az anyagok rendszerint szerves vegyületek, de találhatunk közöttük vegyértékváltásra hajlamos fémeket, valamint fémorganikus komplexeket is.

Oxidációs folyamatok az élő szervezetben szerkesztés

Az élő sejtek ATP-termelő, azaz energiafelszabadító szervecskéiben, a mitokondriumokban az energiafelszabadító folyamat (oxidatív foszforiláció) során természetes módon keletkeznek peroxid- és szuperoxid gyökök. Ezeket a sejtek a saját antioxidánsaikkal hatástalanítják. Bizonyos helyzetekben (például stressz, betegség) a szabad gyökök száma megnő, és a szervezet nem képes elegendő antioxidánst termelni. Az idős, beteg szervezetben az antioxidánsok hatása, és mennyisége is csökken.

Természetes antioxidánsok szerkesztés

A szabad gyökök is felelősek a sejtek öregedéséért, többek között fehérjék működésképtelenné tételével, a DNS-lánc károsításával – utóbbi folyamat daganatképződést is okozhat. Mindez ellen a különböző sejtek számos természetes antioxidánst termelnek. Ilyenek például egyes vitaminok:

De lehetnek antioxidáns hatásúak egyes enzimek, és egyéb anyagok is:

Preventív antioxidánsok azok az anyagok, melyek nem a gyököket semlegesítik, hanem a képződésükhöz vezető utat vágják el. Ilyen anyagok:

Mesterséges antioxidánsok a táplálékban szerkesztés

Friss, és lehetőleg természetes körülmények között termett zöldségekben, minimálisan feldolgozott, növényi táplálékokban gazdag étrenddel biztosítani lehet a kívülről szervezetünkbe került antioxidánsok mennyiségét. (Sok más hasznos anyaggal, például vitaminokkal, ásványi anyagokkal együtt.) A nem megfelelő étrend és a modern élelmiszeripar igényli a mesterséges antioxidánsokat (ez utóbbi elsősorban a termékek eltarthatóságát fokozza velük).

A használt antioxidánsok különböző szerkezetű és összetételű vegyületek lehetnek. Különösen hatásosak a legalább két fenol jellegű hidroxilcsoportot (orto- ill. para-) helyzetben tartalmazó vegyületek, valamint az aromás aminok, ill. fémkomponenseik.

Az antioxidánsok hatásmódja különféle lehet:

  • gátolhatja az oxidációt gyorsító katalizátorok működését
  • ha önmaga is oxidálódhat, akkor az oxigén megkötésével fejtheti ki védő hatását
  • az autooxidációt gátló, oxidációs inhibitor jellegű anyagok (például tokoferolok) hatása azzal magyarázható, hogy az autooxidációban képződő peroxidgyökökkel stabilis végterméket képeznek, miáltal megszakítják a további átalakulással járó láncreakciót.

Az élelmiszerek és a gyógyszerek fontos antioxidánsai a tokoferolok, galluszsav, ill. észterei, valamint igen gyakori adalékanyag az aszkorbinsav is.

Antioxidánsok az ipar egyéb területein szerkesztés

Oxidációra hajlamosak például az étkezési és ipari zsírok, olajok, műanyagok, a kaucsuk, a gumi, a kozmetikumok egy része, a szappanok, egyes gyógyszerészeti segédanyagok.

Kozmetikumokban használt antioxidánsok szerkesztés

A kozmetikumoknál használhatják ugyanazokat az anyagokat, mint az élelmiszeriparban, valamit az előzőek mellett a nordihidro-gvajatrétsav, a butil-hidroxi-anizol, illetve a butil-hidroxi-toluol stb. használatosak. Az utóbbiak a gumi oxidációjának megakadályozására is használatosak. A szappanok avasodásának gátlására tioszulfátot, benzoesavat, s az utóbbi időben szerves komplex vegyületeket képző anyagokat használnak.

A nehéziparban használt anyagok szerkesztés

Az ásványi olajok ismert antioxidánsai az alkil-fenolok kalcium-, bárium- v. cinksói. A műanyagok oxidációját is védik, a polietilénhez például ftálsavat tesznek (PET) a túl gyors öregedés gátlására.

További információk szerkesztés