Antonio Salieri

Antonio Salieri (Legnago, 1750. augusztus 18. – Bécs, 1825. május 7.) világhírű olasz zeneszerző; ma már inkább a Wolfgang Amadeus Mozart halálával kapcsolatos híresztelés kapcsán ismert.

Antonio Salieri
Joseph Willibrord Mähler festménye (1815)
Életrajzi adatok
Született	1750. augusztus 18. Legnago
Elhunyt	1825. május 7. (74 évesen) Bécs
Sírhely	Wiener Zentralfriedhof
Házastársa	Therese Helferstorfer
Pályafutás
Műfajok	opera
Hangszer	orgona
Díjak	a francia Becsületrend lovagja Aranysarkantyú-rend
Tevékenység	zeneszerző
Antonio Salieri aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Salieri témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Florian Leopold Gassmann bécsi karmester fedezte fel Salieri zenei tehetségét, magával vitte a császárvárosba, tanulmányait támogatta és a bécsi udvarba is bevezette. Első sikerét 1770-ben a Le donne letterate című vígoperájával érte el. 1774-ben Gassmann meghalt, helyére Salierit nevezték ki a bécsi opera karmesterévé, egyben udvari zeneszerző lett. 1778–80 között indult itáliai körútjára, amely alatt 1778-ban Europa riconosciuta című operáját megírta a milánói Scala megnyitójára. 1780-ban visszatért Bécsbe. Megismerkedett Gluckkal, akivel jó barátságba került. Ennek a kapcsolatnak a gyümölcse lett a Les Danaides című opera, amelynek megzenésítését Gluck átadta Salierinek, és így a darabot kettejük neve alatt mutatták be 1784-ben Párizsban. 1788–90 között a császári udvar karmestere volt. 1813-ban a bécsi konzervatórium alapító tagja, majd 1817-től igazgatója is lett. Tanítványa volt Beethoven, Franz Schubert, Liszt Ferenc és Johann Nepomuk Hummel is.

Konfliktusa Mozarttal

• Különösen népszerű az a legenda, mely szerint Mozart és Antonio Salieri rivalizáltak egymással. Ez a témája Alekszandr Puskin színdarabjának, a Mozart és Salierinek, Nyikolaj Rimszkij-Korszakov azonos című operájának, és Peter Shaffer Amadeus című színdarabjának, illetve az ebből készült Miloš Forman-filmnek is. Valójában Salieri rajongott Mozartért.
• 1824–25-ben a 74 éves, beteg Antonio Salieri Mozart megölésével vádolta magát. Az emberek az előrehaladott korból fakadó beszámíthatatlanságról beszéltek, Salieri kijelentései azonban mégis beszédtémává váltak. Ezt Beethoven „beszélgetőfüzeteiből” is megtudjuk, vagyis azokból a feljegyzésekből, amelyekbe a már siket Beethoven beszélgetőpartnerei beírták a közlendőjüket. „Salieri azt állítja, hogy megmérgezte Mozartot”, így szól az 1824. január 21. és 25. közötti bejegyzés. „Salierivel megint rosszul állnak a dolgok. Teljesen meg van bomolva. Állandóan azt fantáziálja, hogy bűnös Mozart halálában, és hogy megmérgezte – ez az igazság, mert igazságként akarja meggyónni.” (1824. január 25. körül). „Most nagyon erős a meggyőződés, hogy Salieri volt Mozart gyilkosa” 1825. január vége). A gyanú, hogy Salieri megmérgezte Mozartot, máig tartja magát. Mozart fia ugyan kétségbe vonta ezt a teóriát, de Mozart maga is úgy vélte: megmérgezték. Máig sem világos azonban, hogy pontosan mi történt.

Betegágyán Salieri azt mondta Ignaz Moschelesnek, Beethoven tanítványának: „halálosan beteg vagyok, ezért aztán becsületszavamra elmondhatom önnek, hogy egy szó sem igaz abból a képtelen pletykából, tudja, hogy megmérgeztem volna Mozartot. Nem igaz, rosszindulatú rágalom az egész, mondja meg a világnak, kedves Moscheles.”

Művei

Közel 40 operát, valamint egyházi és hangszeres zeneműveket írt.

Híresebb operái

• Le donne letterate (1770)
• Europa riconosciuta (1778)
• Il ricco d'un giorno
• Semiramide
• La grotta di Trofonio
• Tarare

További információk

• AEIOU Archiválva 2008. június 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Hamza Gábor: Antonio Salieri, Liszt Ferenc tanára. Polgári Szemle 12 (2016) 85-87. old.