Aržano
Aržano falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Cista Provóhoz tartozik. Közúti határátkelőhely a boszniai Livno felé.
| Aržano | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Cista Provo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21246 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 392 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 631 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 34′ 48″, k. h. 17° 00′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 34′ 48″, k. h. 17° 00′ 00″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Splittől légvonalban 45, közúton 64 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 14 km-re északkeletre, a dalmáciai Zagora szívében, Imotska krajina nyugati részén, a bosnyák határ mellett fekszik. Két nagyobb településrészből Aržanoból és Svibićből áll.
Története szerkesztés
Aržano területe már a római korban is lakott volt. A területén állt a római Sarsenterum, melyet 533-ban salonai zsinaton újraalapított püspökség székhelyeként említenek. A horvátok a 7. században települtek be erre a vidékre. Területe a középkorban a radobiljai plébánia része volt, melyhez a 19. század első feléig tartozott. A plébánia központja Katunin volt. A középkorban lakossága nem volt jelentős és főként állattartással foglalkozott. A török már viszonylag korán,.1475-ben elfoglalta, melyet megerősít a korabeli török összeírás is. Ugyanebben az évben foglalja el a török a közeli Proložacot és várát, majd rajtaütött az Omiš környéki falvakon a 15. század végéig elfoglalva az észak-makarskai tengerpartot. A török uralom alatt a katolikus hívek lelki szolgálatát ferences misszionárius atyák látták el. A török uralomnak az 1718-ban megkötött pozsareváci béke vetett véget, ezután a térség visszakerült a Velencei Köztársaság uralma alá. 1721-ben Alvise Mocenigo velencei kormányzó Aržanot elválasztotta a cetinai krajinától és Imotskihoz csatolta. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1849-ben megalapították az önálló aržanói plébániát hozzácsatolva Svib és Dobranje falvakat. Később ez a két település levált az aržanói plébániáról és önálló plébániájuk lett. 1857-ben 836, 1910-ben 1246 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam, majd a háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 478 lakosa volt.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 836 | 917 | 1.007 | 1.120 | 1.045 | 1.246 | 1.315 | 1.231 | 1.369 | 1.356 | 1.469 | 1.379 | 1.332 | 1.110 | 754 | 478 |
Nevezetességei szerkesztés
- A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1882 és 1887 között épült szépen faragott kövekből. A templomhajó hosszúsága 17,25 szélessége 8,65 méter. Ehhez csatlakozik a négyszögletes apszis, mely 4,50 méter hosszú és 5,65 méter széles. 1943. szeptember 23-án a német megszállók felgyújtották, 1950-ben Tadija Bajić plébános ideiglenesen rozsszalmával fedette be. 1963-ig a homlokzat felett csak kis pengefalú harangtorony állt, ekkor Marendić plébános idejében építették a mai piramiszáródású harangtornyot. Ekkor cserélték ki tetőt és a tetőfedést is. A spliti Petar Marović nyolc, vörös márvánnyal burkolt pilasztert, majd 1965-ben szembemiséző oltárt épített a templomban, melyet 1965. február 25-én szentelt fel Franić érsek. Bilić plébános idejében az oltár mögé egy nagyméretű, a horvát boldogokat és szenteket ábrázoló mozaikot készítettek, mely a helyi születésű Jure Žaja akadémiai szobrászművész munkája.
- A mai templom előtt már állt a faluban a temető közepén plébániatemplom, amelyet 1919-ben bontottak le. Köveiből építették fel a halottasházat és a temetőt övező kerítést. Ez a régi templom 1771-ben épült, mely évszám a bejárat felett volt bevésve és amely a mai halottasházon látható. Ezt a templomot is megelőzte egy még régebbi, melyet náddal fedtek és amelyet 1750-ben Bizza érsek említ itteni egyházlátogatása során.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források szerkesztés
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk szerkesztés
- Cista Provo község hivatalos oldala (horvátul)
- Cista Velika település weboldala (horvátul)
