Wikipédia

Aranyosgyéres

város Romániában, Kolozs megyében

Aranyosgyéres (1911-ig Gyéres, románul Câmpia Turzii, 1925-ig Ghiriș-Arieș, németül: Jerischmarkt vagy Gieresch) municípium Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. 1925-ben hozták létre az azonos nevű falu és a tőle délkeletre fekvő, vele összeépült Gyéresszentkirály közigazgatási egyesítésével.

Aranyosgyéres (Câmpia Turzii, Jerischmarkt)
Az aranyosgyéresi református templom
Az aranyosgyéresi református templom
Aranyosgyéres címere
Aranyosgyéres címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
Rangmunicípium
KözségközpontAranyosgyéres
PolgármesterDorin-Nicolae Lojigan (PNL), 2016
Irányítószám405100
Körzethívószám+40 x64[1]
SIRUTA-kód55357
Népesség
Népesség20 590 fő (2021. dec. 1.)[2]
Magyar lakosság972 (5%, 2021)[3]
Népsűrűség1129 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság300 m
Terület23,78 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 32′ 40″, k. h. 23° 52′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 40″, k. h. 23° 52′ 45″
Aranyosgyéres weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyosgyéres témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk Aranyosgyéresről szól. Hasonló címmel lásd még: Körösgyéres.

Nevének eredete szerkesztés

Nevét első birtokosairól, a Gerus családról kapta és eredetileg a latin Gervasius vagy Germanus becézése volt. Történeti névalakjai: Gerusteluke (1292), Gerus (1331), Gerestelke (1338), Kerestelek (1336), Kerestelke (1379), Geres (1403), Gewres (1494), Gyerys (1504), Gyres (1575), Girisch (1750). Mai neve 1808-ban tűnt föl (Aranyos-gyéres). Hivatalos román nevének jelentése: „Torda mezeje”.

Fekvése szerkesztés

Tordától 10 km-re kelet–délkeletre, az Aranyos jobb partján fekszik.

Története szerkesztés

 
Városháza
 
A Paget-kastély
 
A Betegh-kúria
 
A Szentkereszty–Bethlen-kúria
 
Az egykori gyéresi görögkatolikus fatemplom – a kőtemplom építésének megkezdése előtt, 1910-ben Harasztoson állították föl
 
Román nyelvű felirat 1879-ből az egykori görögkatolikus iskolán: 'Gyertek, gyermekek, hallgassatok rám, Az Úr félelmét tanítom majd nektek!'

A helyi hagyomány úgy tartja, hogy az első tatárjárás előtt mai központjától két kilométerre, a Fűzi-patak partján feküdt. A 14. században sokáig lakatlan volt.

1594-ben hét faluból álló uradalom központja volt. Uradalmához tartozott Oláhtóhát, a két Detreh, Oláhszentjakab, Kok és Bölk. 1610-ben Báthory Gábor az uradalommal együtt az életét megmentő 55 lovas testőrének adományozta, akiket ideköltöztetett és megnemesítette őket. Gyéresnek pedig mezővárosi kiváltságot és pallosjogot biztosított, három országos és hetivásárral. A város ügyeit egy kapitányból és tizenkét esküdtből álló tanács intézte. Később Bethlen Gábor hajdúkat telepített ide.

1750-ben 110 háztartásból állt. 1763-ban Buccow tábornok erőszakkal kényszerítette lakóit, hogy mondjanak le nemesi kiváltságukról és a székely határőrségbe sorolta be. Ezzel együtt városi rangját és jelentőségét is elveszítette. Benkő József református lelkész idejében a Kendeffy és a Bethlen családnak volt benne kastélya. Ugyanő emlékezik meg dinnyetermesztéséről is.[4]

1861 és 1867 között ismét mezővárosi címmel rendelkezett. A 19. század harmadik negyedében Paget János mintagazdaságot rendezett be. 1873-ban Apahida felől elérte a vasút, 1883-ban pedig elkészült a Tordáig tartó vonalszakasz is. Ezzel némi jelentőséghez jutott mint vasúti csomópont. 1883-ban nyílt meg gyógyszertára.[5] 1908-ban alapították első ipari létesítményét, a téglagyárat. Az első világháború előtt legnagyobb földbirtokosai az állam (Paget-örökség), a református egyház és a Betegh család voltak.

1922-ben kezdte meg a termelést a település későbbi jövőjét meghatározó szeg- és sodronygyár. 1924-ben sárgaréz szögeket, 1926-tól a bútorgyártáshoz használt hajlított acélt és szögesdrótot is gyártottak benne. 1928 után az újabb befektetések lehetővé tették, hogy a gyár acél- és színesfémöntödét és hőerőművet helyezzen üzembe és megkezdje az elektromos huzalok gyártását. Hozzá kapcsolódva 1923-ban tanonciskolát is fölállítottak.

A beköltöző ipari munkások számára létrejött az ún. Mária-kolónia. 1925-ben egyesítették a vele már a 19. században összeépült Gyéresszentkirállyal. 1930-ban megalakult a római katolikus plébánia.

1944 augusztusának végén internálótábor működött benne, ahová a Románia kiugrása után megbízhatatlanná vált elemeket, köztük magyar értelmiségieket gyűjtötték össze. Szeptember 5-én idáig nyomultak előre a német–magyar csapatok. Gyéresszentkirályban heves harcokat vívtak és szeptember 12-éig tartották a települést.

A szocializmus idején a sodronygyárat Románia fémfeldolgozó iparának egyik központjává fejlesztették. Azonkívül bútorgyárat, gyapjúfésülő üzemet, elektromosszigetelő- és oxigéngyárat és szeszgyárat hoztak létre. Népessége a sokszorosára duzzadt, a város központjában tömbházak, déli és keleti részén új tömbházas negyedek épültek.

Évszázadokig Torda vármegyéhez, 1876 és 1919 között Torda-Aranyos vármegye Tordai járásához tartozott. 1925 és 1950 között járásszékhely volt Torda megyében. 1952-ben kapott ismét városi címet, 1998-ban nyilvánították megyei jogú várossá.

Népessége szerkesztés

Az egykori faluban

  • 1850-ben 1168 lélek élt, közülük 568 román, 473 magyar és 127 cigány nemzetiségű; 599 görögkatolikus, 521 református és 43 római katolikus vallású.
  • 1900-ban 1697, közülük 844 magyar, 704 román, 131 cigány és 11 szlovák anyanyelvű; 785 református, 703 görögkatolikus, 89 római katolikus, 66 zsidó, 30 unitárius és 20 ortodox vallású. 48%-uk tudott írni-olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 38%-a beszélt magyarul.

A megyei jogú városban

  • 2002-ben a 26 823 lakosból 23 346 volt román, 2190 magyar és 1250 cigány nemzetiségű; 21 822 ortodox, 1896 református, 876 pünkösdista, 644 görögkatolikus, 364 római katolikus, 219 baptista és 137 adventista vallású.
  • 2011-ben a 22 223 lakosból 18 839 román, 1419 magyar, 351 cigány, 17 egyéb anyanyelvű. 1597-en nem nyilatkoztak hovatartozásukról.[6]

Gazdaság szerkesztés

  • Legjelentősebb és legnagyobb hagyományú ipari üzeme az orosz tulajdonú Mechel sodronygyár.
  • Az 1993-ban alapított vegyészeti üzemben gyomirtószereket gyártanak.
  • A Cercon Arieșul az 1908-ban alapított téglagyár jogutódja. Téglát, tetőcserepet és kerámiaszerelvényeket gyárt.

Közlekedés szerkesztés

Kultúra szerkesztés

  • John Paget Kulturális Egyesület.
  • 1991 óta minden nyáron egyhetes magyar népfőiskolát tartanak benne.

Oktatás szerkesztés

  • Pavel Dan Elméleti Líceum.
  • Műszaki kollégium

Látnivalók szerkesztés

  • A város központjában áll az 1679–1680-ban épített református templom. Kerítőfala régen magasabb volt.
  • Az 1939-ben épült ortodox templom
  • Szintén a város központjában található a Paget-kúria, melyet John Paget építtetett az 1840-es években. 1848-ban a román felkelők elpusztították és csak 1855-re került ismét lakható állapotba. Gazdasági épületek és park vették körül, tóval. Az építtető örököse 1913-ban a birtokkal együtt az államnak adta el. Ezután a magyar, majd román állami gazdaság székhelye volt, 1929 és 1958 között kísérleti mezőgazdasági állomás működött benne. Jelenleg a városi művelődési ház használja és éppen felújítás alatt áll.
  • A gyéresszentkirályi Szentkereszty–Bethlen-kúriát Szentkereszty Zsigmond építette a 19. század második felében. Körülötte parkot és mesterséges tavat alakíttatott ki. Csatorna kötötte össze a Paget-kastéllyal. Az első világháború után Bethlen Ödön lakta. Ma a Pavel Dan Elméleti Líceum könyvtára működik benne.
  • A gyéresszentkirályi Betegh-kúria (Str. Teilor 10.) 1828-ban épült. A második világháború után sokáig gépállomásként használták, ma óvoda működik benne.
  • Ionel Floașiu Művelődési Ház

Híres emberek szerkesztés

Testvértelepülések szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás
  3. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  4. ↑ Benkô József: Transsilvania specialis. [2022. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  5. ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
  6. ↑ Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Cluj (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aranyosgyéres&oldid=26853931”