Az argali juh (Ovis ammon) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.

Argali juh
Egy kitömött kos
Egy kitömött kos
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Kecskeformák (Caprinae)
Nemzetség: Caprini
Nem: Vadjuhok (Ovis)
Linnaeus, 1758
Faj: O. ammon
Tudományos név
Ovis ammon
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Capra ammon Linnaeus, 1758
Elterjedés
A 9 alfaj elterjedési területe
A 9 alfaj elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Argali juh témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Argali juh témájú médiaállományokat és Argali juh témájú kategóriát.

Az argali mongol eredetű szó, jelentése "vadjuh".[1]

Előfordulása szerkesztés

Az argali juh Közép-Ázsiában (a Himalájában, Tibetben, az Altaj hegységben) fordul elő. A tengerszint feletti 1300-6100 méteres magasságban lévő magashegyek közelében fekvő dombos terepek lakója.

A következő országok területéről ismert: Afganisztán, Kína, India, Kazahsztán, Kirgizisztán, Mongólia, Nepál, Pakisztán, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán. Talán még Bhutánban is élhet, de jelenléte ott bizonytalan.

Alfajai szerkesztés

Jelenleg az alábbi 9 alfaját ismerik el:[2]

Megjelenése szerkesztés

Az argali juh a legnagyobb termetű vadon élő juhfaj, marmagassága elérheti az 1,20 métert. A felnőtt kosok két dugóhúzó formájú szarvat hordanak, amelyek spirál mentén mérve elérhetik a 190 cm-t. A jerkéknek is vannak szarvai, bár azok jóval kisebbek és ritkán haladják meg a 30 cm-es hosszúságot. Szőrzetének színe változó, a világoszsemlétől a sötétebb szürkésbarnáig terjed, szétszórva fehér szőrszálakkal (különösen az idősebb egyedeknél). Az arc kézen foghatóan világosabb. A kosoknak fehér nyakdudora van, amely a nyak felületének nagy részét lefedi. Az argali juhnak fehéres farfoltja van, bár az alfajok között a méreteket és a határokat tekintve jelentős különbségek vannak.

Életmódja szerkesztés

Az ismert populációsűrűség 1,0-1,2 állat/négyzetkilométer. Bizonyos populációk esetében (különösen a kosok esetében) szezonális vándorlásokat figyeltek meg, míg az általános tendencia szerint nyári időszakban a magasabb területeket veszik birtokba. Viszonylag hosszú lábaival az argali juh gyorsan fut és elmenekülhet a ragadozók elől, bár a meredek hegylejtőkön gyakran keres menedéket. Jellegzetes vészkiáltása a figyelmeztető sziszegés és a sípolás, amelyeket az orrlyukain keresztül fújt levegő segítségével hallat. Harc közben a kosok hátsó lábaikra támaszkodnak és előrehajolva száguldanak egymás felé, közben szarvaikat összeütköztetik.

A nyájak nemenként elkülönülnek (a párzási időszakot leszámítva), amik 2-100 főből állnak. Fűvek, gyógynövények és sás a tápláléka. A farkas, a hópárduc és leopárd természetes prédája.

Szaporodása szerkesztés

A vemhesség 150-160 napig tart, ennek végén 1-2 bárány születik. Közvetlenül a születés előtt a jerkék leválnak a nyájtól, visszahúzódnak egy megközelíthetetlen helyre, hogy elljenek. Az anyaállat és az újszülött több napig külön maradnak a nyájtól, amely alatt a bárány mozdulatlanul fekszik, míg anyja elmegy legelészni. A bárány anyatejről való elválasztása 4 hónapos korban kerül sor. Az ivarérés a jerkék esetében 2 éves, míg a kosoknál 5 éves korban van. Az argali juh várható élettartama 10-13 év.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Argali. [2017. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 30.)
  2. Alexander K. Fedosenko and David A. Blank Ovis ammon. Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben. Mammalian Species, No. 773, (July 15, 2005), pp. 1–15

Források szerkesztés